Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-71
184 n ' öreges fl'és 1892 június 14-én, keddott. tői kapják az állandó támogatási Mert, mint a t. ház már régen tudja, a hadrendben, az ordre de bataille-ban, meg van állapítva és a honvédelmi minister igyekezete régen biztosította azt, hogy a honvéd csapatok, ha háborúban önállóan is működnek, a közös hadsereg részéről teljes mértékben és épen el legyenek látva mindazon műszaki csapatokkal, melyek feladata megoldására szükségesek, mint a közös hadsereg csapatai. Ez a mi szempontunk a jelen rendszerre nézve. Az okokat, a melyek miatt ezen rendszerhez ragaszkodunk, minthogy az ellenkező álláspont érvei a túloldal részéről sem fejtettek ki tüzetesen, hanem csak megpendíttettek — elismerem, hogy tüzetes kifejtésük most nem is volt helyén — mondom, az okokat én sem kívánom most tüzetesen kifejteni. Csak jelezni akartam álláspontomat, mely évek hosszú során át változatlanul maradt, a mely összhangzásban van védrendszerünk keretével s a mely mellett gondoskodva van arról, hogy a honvédség minden körülmények közt megfelelhessen feladatának. A mi a katonai nevelés kérdését, illeti, úgy a delegatioban, mint e házban, ez oldal mindig elismerte, hogy a katonai nevelésnek nemcsak hozzáférhetővé, hanem kedveltté tétele a magyar nemzet minden osztálya és főleg azon elemei részére, melyek életfeladatukat e pályán keresik, okvetlenül szükséges, sőt kötelességünk, még pedig nemcsak a nemzet, hanem első sorban a közös hadsereg érdekében. Elismertük azt is, hogy épen azon összhang kedvéért, mely a közös hadsereg és a nemzet közt szükséges, gondoskodni kell arról, hogy a katonai nevelést minden tekintetben annak a magyar hazafiságnak kell áthatnia,, melynek a polgári nevelést. Ezt tartaléktalanúl elfogadjuk ez oldalon is, csak az eszközök tekintetében forog fenn különbség. A t. túloldalra nézve az a felfogás az irányadó, hogy e czélt csak akkor érhetjük el, ha kizárólag magyar nyelvű tanintézetek állíttatnak fel. (Ellenmondás bal felöl) és e tanintézetek — a mi aztán szükségszerű következménye a t. túloldal felfogásának — teljesen elválasztatnak a monarchia másik felében fennálló ilynemű tanintézetektől. Ezzel elismerem, t.' ház, hogy az egyik czél, t, i. az, hogy a magyar nemzeti szellem és a magyar felfogás érvényesüljön az illető intézetekben, el volna érve; de nem volna elérve az a másik czél, melyet nekünk szintén állandóan szem előtt kell tartanunk, az a ezé! f. L, hogy a hadsereg magát, a mellett, hogy minden tagja és minden tisztje magát a monarchia azon felének nemzetével azonosítsa, a melyhez tartozik, egyszersmind egységesnek, valóban közösnek és olyannak érezze, mint a ki a monarchia általános feladatának megoldására, egységes politikájának érvényesítésére van minden tekintetben hivatva. És ha meg kell követelni, hogy minden magyar állampolgár a nemzeti szellem teljességéről legyen áthatva: a hadsereg tagjaitól és tisztjeitől, úgy, a mint egyébiránt közéletünkben más magasabb helyzeteket elfoglalóktól, meg kell követelni, hogy e mellett át legyenek hatva a monarchia egysége érzetétől, a monarchia feladatától, a monarchia sorsának állandó közösségéről, a mely meggyőződésem szerint, politikai fejlődésünknek, nemzetünk felvirágzásának beláthatatlan időkön keresztül záloga és biztosítéka és ezen szellem ápolása mellett ezen tekinteteket is, ezen szellem fejlesztését is szem előtt kell tartani. Szem előtt kell tartaniok pedig nemcsak saját hazánkfiainak, nemcsak azért, hogy a magyar állampolgár meg tanulja becsülni és tisztelni az osztrák intézményeket, az osztrák fejlődés jelentőségét ; (Derültség bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) igenis, azt is, mert ép úgy hivatva van azokat védeni, mint a hogy az osztrák polgár hivatva van a magyar szabadságot, a magyar önállóságot, a magyar haza érdekét megvédeni, (Helyeslés jobb felöl. Zaj bal- és szélső baloldalon.) de az egység elválhatatlan és közös és épen azért mondom, nemcsak erről kell gondoskodnunk, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy azon közös intézetekbea a monarchia túlsó felének állampolgárai oly szellemű nevelést nyerjenek, mely szakítson ama régi traditiókkal, a melyekről többet beszélnek, mint a mennyi belőlük valóságban megmaradt, (Felkiáltások balfelől: Kevesebbet!) de a melyek fenmaradása bárminő kis részben, vagy a melyek megiijulása okvetlenül nagy csapás volna e monarchiára, nagy csapás volna Magyarországra, valamint Ausztriára is. Gondoskodnunk kell, hogy ez a szellem ott megszűnjék, illetőleg hogy a fiatal hadsereg generatiojában többé fel ne újulhasson, ép úgy, a mint gondoskodnunk kell, hogy ezen tekintetek saját hazánkfiainál teljes mértékben érvénybe lépjenek. És ha ezt akarjuk, melyik a helyesebb mód? Külön intézeteket szervezni, a katonai nevelést teljesen külön érvényesíteni és ez által azon lehetőséget, mondhatom azon biztosságot előidézni., hogy két ellentétes áramlat fejlődik ki egy közös hadsereg tisztikarában, hogy két ellenkező szellem fejlődik ki, mely azután nem harmonicus összműködésre, hanem folytonos összeütközésekre vezet; vagy az-e a helyes mód, közös intézeteket szervezni s úgy intézni a nevelést, hogy a monarchia mindkét felének szelleme, itten a nemzeti szellem, ott az, a mi azon alkotmánynak és azon állapotoknak megfelel, kifejlődjék, megbecsülésével és tekintetbe vételével a monarchia másik fele szellemének is? Azt hiszem, hogy senki, ki egy had-