Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

180 71. orsííígos fiiéi 189S. jaiiítts 14-én, kedden. Grómon Dezső államtitkár: Nem azt mondtam! Gr. Apponyi Albert: Kérem szórói­szóra ezt tetszett mondani a t. államtitkár úrnak, (Úgy van! a baloldalon.) Felolvasom saját szavait (olvassa): »Nagy István t. képviselőtársam felszólalásában műszaki, technikai csapatokkal, ágyúkkal s külön vezér­karral kívánja a honvédséget elláttatni. Ezen théma variatioját évenkint halljuk e házban s évente azon megjegyzés tétetett arra a hon­védelmi minister úr részéről, hogy ezen kérdés megvitatásának nem a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalásánál, hanem a dele­gatiok előtt van helye.« (Derültség a hal­oldalon.) T. ház! Nem akarok most a honvédség műszaki csapatokkal való ellátásának kérdésével érdemileg foglalkozni. Ha például a t. állam­titkár úr azt mondta volna, hogy a honvédség­nél fennálló szolgálati idő miatt ez nehézségekbe ütközik vagy ha más érdemleges okot hozott volna fel e tekintetben, az discutialható és komolyan a mérlegelés tárgyává tehető lett volna. De azt az állítást — és ez a honvédelmi minister úrnak tiszteletére legyen mondva — hogy a kérdés a delegatiok elé és nem az országgyűlés elé tartozik ezt a honvédelmi minister úrtól sem hallottuk soha; (Úgy van! Úgy van! hal felől.) de ez törvényeink és alkot­mányunk szerint teljesen tarthatatlan tételt képez és nem is hiszem, hogy a t. államtitkár úr ezt a tételt, mint közjogi tantételt komolyan fenn akarná tartani. De ha ez a vita hevében csú­szott ki szájából, ezt észrevétel nélkül hagyni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) A honvédség organisatiojára vonatkozó minden kérdés, tehát az a kérdés is, hogy a honvédség műszaki csapatokkal, ágyúkkal ellát­tassék-e, igen vagy nem, kizárólag a magyar országgyűlés elé tartozik. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azután a t. államtitkár úr, Ugron Gábor t. barátommal poleniisálva, ezeket mondja (olvassa): »tíenki' sincs közöttünk, t. ház, ki kétségbe merné vonni, hogy az országgyűlésnek joga van az újonczok megajánlását megtagadni, vagy inegszavazni«. De ha valaki az 1867: XII. törvényczikk 11. §-át, mely így szól: »0 Felségének a had­ügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek s így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezény­letére és betszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendő'nek ismertetik el«, elismeri, akkor, ha ő Felsége jónak látja a bel szervezetre vonat­kozólag intézkedéseket tenni vagy erre vonat­kozó rendeleteket kibocsátani, tagadnom kell, hogy ezeket az országgyűlés bírálat alá vehesse « ezek felett kritikát gyakoroljon* (Mozgás a bal- és szélső bal felöl.) T. ház! Ez megint oly tantétel, a mely az alkotmányosság és a parlamentarismus elveivel homlokegyenest ellenkezik. (Úgyvan! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A t. államtitkár úr, midőn az 1867: XII. törvényczikk szavait idézte, egy szóról meg­feledkezett, a mely abban benfoglaltatik, mert ott ő Felségének a véderő körüli »alkotmányos« jogairól van szó. Ebben az országban a király egyetlenegy Felségjogot sem gyakorolhat másként/mint alkot­mányos úton, tehát felelős tanácsosai közben­járásával és azok felelőssége mellett, (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) tehát minden néven neve­zendő kormányzati intézkedésért, mely akár­milyen fejedelmi hatáskörben történik, a korona tanácsosai felelősségre vonhatók, az ő felelőssé­gük mellett kiadott intézkedések és rendeletek kritika tárgyát . . . Beöthy Ákos: És határozathozatal tár­gyát ! Gr. Apponyi Albert: ... és határozat­hozatal tárgyát is képezhetik a politikai irány­és felelősség szempontjából. És nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az országnak e fontos joga alkotmányunk alaptétele a kormány képvisele­tében elmondott beszéd által elhomályosítást nyerjen. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ez ellen protestálni kötelességemnek tartot­tam. (Élénk helyeslés a bah és a szélső hal­oldalon.) Harmadik megjegyzésem az igen t. állam­titkár Úrnak azon állítására vonatkozik, hogy az 1867: XII. törvényczikk álláspontján levő pártok nem tehetik magukévá a magyar nyelvű katonai oktatás eszméjét. Mellesleg egy kis históriai tévedésbe esik a t. államtitkár úr, mert Nagy István t. barátom abbeli óhajtását, hogy ne csupán tisztképző magyar katonai akadémia állíttassák fel, hanem hogy az alrealiskolák egy részében is, különösen azokban, a melyek ma­gyar területen vannak, a magyar tannyelv hozas­sák be, mint a függetlenségi párttól kikölcsön­zött és általunk csak a tegnapi napon elfoga­dott óhajtást tünteti fel. (Derültség a szélső bal­oldalon.) Bátor vagyok a t. államtitkár urat arra figyelmeztetni, hogy évek előtt is ismételten tet­tünk a delegatioban erre vonatkozó indítványo­kat, még pedig kiterjedőleg nemcsak egy ma­gyar nyelvű katonai tiszti akadémia felállítására, hanem a megfelelő számú katonai alrealiskolák

Next

/
Oldalképek
Tartalom