Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

180 71. orsííígos fiiéi 189S. jaiiítts 14-én, kedden. Grómon Dezső államtitkár: Nem azt mondtam! Gr. Apponyi Albert: Kérem szóróiszóra ezt tetszett mondani a t. államtitkár úrnak, (Úgy van! a baloldalon.) Felolvasom saját szavait (olvassa): »Nagy István t. képviselőtársam felszólalásában műszaki, technikai csapatokkal, ágyúkkal s külön vezérkarral kívánja a honvédséget elláttatni. Ezen théma variatioját évenkint halljuk e házban s évente azon megjegyzés tétetett arra a honvédelmi minister úr részéről, hogy ezen kérdés megvitatásának nem a honvédelmi ministerium költségvetésének tárgyalásánál, hanem a delegatiok előtt van helye.« (Derültség a haloldalon.) T. ház! Nem akarok most a honvédség műszaki csapatokkal való ellátásának kérdésével érdemileg foglalkozni. Ha például a t. államtitkár úr azt mondta volna, hogy a honvédségnél fennálló szolgálati idő miatt ez nehézségekbe ütközik vagy ha más érdemleges okot hozott volna fel e tekintetben, az discutialható és komolyan a mérlegelés tárgyává tehető lett volna. De azt az állítást — és ez a honvédelmi minister úrnak tiszteletére legyen mondva — hogy a kérdés a delegatiok elé és nem az országgyűlés elé tartozik ezt a honvédelmi minister úrtól sem hallottuk soha; (Úgy van! Úgy van! hal felől.) de ez törvényeink és alkotmányunk szerint teljesen tarthatatlan tételt képez és nem is hiszem, hogy a t. államtitkár úr ezt a tételt, mint közjogi tantételt komolyan fenn akarná tartani. De ha ez a vita hevében csúszott ki szájából, ezt észrevétel nélkül hagyni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) A honvédség organisatiojára vonatkozó minden kérdés, tehát az a kérdés is, hogy a honvédség műszaki csapatokkal, ágyúkkal elláttassék-e, igen vagy nem, kizárólag a magyar országgyűlés elé tartozik. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azután a t. államtitkár úr, Ugron Gábor t. barátommal poleniisálva, ezeket mondja (olvassa): »tíenki' sincs közöttünk, t. ház, ki kétségbe merné vonni, hogy az országgyűlésnek joga van az újonczok megajánlását megtagadni, vagy inegszavazni«. De ha valaki az 1867: XII. törvényczikk 11. §-át, mely így szól: »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek s így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezényletére és betszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendő'nek ismertetik el«, elismeri, akkor, ha ő Felsége jónak látja a bel szervezetre vonatkozólag intézkedéseket tenni vagy erre vonatkozó rendeleteket kibocsátani, tagadnom kell, hogy ezeket az országgyűlés bírálat alá vehesse « ezek felett kritikát gyakoroljon* (Mozgás a bal- és szélső bal felöl.) T. ház! Ez megint oly tantétel, a mely az alkotmányosság és a parlamentarismus elveivel homlokegyenest ellenkezik. (Úgyvan! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A t. államtitkár úr, midőn az 1867: XII. törvényczikk szavait idézte, egy szóról megfeledkezett, a mely abban benfoglaltatik, mert ott ő Felségének a véderő körüli »alkotmányos« jogairól van szó. Ebben az országban a király egyetlenegy Felségjogot sem gyakorolhat másként/mint alkotmányos úton, tehát felelős tanácsosai közbenjárásával és azok felelőssége mellett, (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) tehát minden néven nevezendő kormányzati intézkedésért, mely akármilyen fejedelmi hatáskörben történik, a korona tanácsosai felelősségre vonhatók, az ő felelősségük mellett kiadott intézkedések és rendeletek kritika tárgyát . . . Beöthy Ákos: És határozathozatal tárgyát ! Gr. Apponyi Albert: ... és határozathozatal tárgyát is képezhetik a politikai irányés felelősség szempontjából. És nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az országnak e fontos joga alkotmányunk alaptétele a kormány képviseletében elmondott beszéd által elhomályosítást nyerjen. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ez ellen protestálni kötelességemnek tartottam. (Élénk helyeslés a bah és a szélső haloldalon.) Harmadik megjegyzésem az igen t. államtitkár Úrnak azon állítására vonatkozik, hogy az 1867: XII. törvényczikk álláspontján levő pártok nem tehetik magukévá a magyar nyelvű katonai oktatás eszméjét. Mellesleg egy kis históriai tévedésbe esik a t. államtitkár úr, mert Nagy István t. barátom abbeli óhajtását, hogy ne csupán tisztképző magyar katonai akadémia állíttassák fel, hanem hogy az alrealiskolák egy részében is, különösen azokban, a melyek magyar területen vannak, a magyar tannyelv hozassák be, mint a függetlenségi párttól kikölcsönzött és általunk csak a tegnapi napon elfogadott óhajtást tünteti fel. (Derültség a szélső baloldalon.) Bátor vagyok a t. államtitkár urat arra figyelmeztetni, hogy évek előtt is ismételten tettünk a delegatioban erre vonatkozó indítványokat, még pedig kiterjedőleg nemcsak egy magyar nyelvű katonai tiszti akadémia felállítására, hanem a megfelelő számú katonai alrealiskolák