Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

íl. országos ülés 1892. fnuins 14-én, kedden. j^g \ megmagyarosítására nézve is. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) De hát nem is a t. függelenségi és 48-as párt feladata arról gondoskodni, hogy a közös hadsereg intézménye közelebb hozassák a nemzethez, hanem szerintem épen az 1867-iki közjogi alapon álló pártok feladata ezt elérni és ha felfogásunk szerint a t. túloldal nem teljesíti, magunk részéről iparkodunk indítványaink és törekvéseink által az országot meggyőzni annak lehetőségéről, hogy a közös hadseregintézménye szellemében és mindenféle szervi vonatkozásaiban a nemzethez közelebb hozassék és a felelősséget ezen intézkedések mellőzéséért magunktól ez által elhárítjuk. Hanem azon tan, melyet a t. államtitkár úr hirdetett, hogy a közös hadsereg princípiumával és a 67-iki kiegyezésnek, Deák Ferencz politikájának consequentiájával és szellemével ellenkezik a magyar katonai oktatás követelése, ismét új tan e házban. A magyar nyelvű katonai oktatást sajnálatunkra a túloldalról, még pedig különböző okokból ellenezték. Ez igaz. De már Nagy István t. barátom utalt rá, hogy midőn egyszer Horánszky Nándor t. képviselőtársam, gondolom, két évvel azelőtt a t. ministerelnök úrhoz egész határozottan azt a kérdést intézte, hogy azon az alapon ellenzi-e a katonai oktatás behozatalát, mint hogyha az a 67-iki kiegyezéssel ellentétben állana, akkor a t. ministerelnök úr egész határozottan azt mondta, hogy nem tartja ugyan opportunusnak a magyar katonai oktatás sürgetését, azt azonban kénytelen bevallani, hogy az az 1867: XII. tcz. intézkedéseivel ellentétben nem áll. Tehát itt a 67-iki intézmény fejlesztésének egy példája áll előttünk, a t. államtitkár úr tegnapi felszólalásában, mert ez fejlesztés_ a minister úr akkori felszólalásához képest. (Elénk tetszés a baloldalon.) De a t. ministerelnök úr és a t. túloldal álláspontja is fejlesztés a Deák Ferencz politikájával szemben és hogy erről a t. házat meggyőzzem, bátor leszek az 1848. előtti időkből egynéhány idézetet felhozni, a melyek élénk világot vetnek arra, hogy a magyar katonai oktatás kérdését 1848. előtt mikép fogták fel és hogy különösen mikép fogta fel azt Deák Ferencz. Horánszky Nándor: És semmit sem adott fel belőle ! Gr. Apponyi Albert: Deák Ferencz beszédeinek gyűjteményében találhatók az 1836. június 22-én és 1840. Julius 17-én Zala megye közönségéhez intézett követjelentései. Arról ez alkalommal nem is szólok — ámbár azoknak, a kik a közös hadsereggel kapcsolatos, minden nemzeti követelménynek felállítását szent borzalommal utasítják vissza, jó lesz arról is tudomást venniök, — hogy Deák Ferencz ebben a jelentésben a magyar vezényszó behozatalát, kizárólagosan magyar tisztek alkalmazását, egész a hadtestparancsnokságig határozott követelményként állítja fel. (Helyeslés bal felöl.) Erről máskor lesz alkalom szólani, most a magyar katonai oktatás kérdése tárgyaltatván, csupán arra szorítkozom, a mi erre vonatkozólag foglaltatik a költségvetésekben. Az 1836. évi követjelentésben erre a pontra Deák Ferencz a következőket mondta: (Halljuk! Halljuk!) Először is elmondja, hogy minő áldozatkészséget tanúsítottak egyesek a Ludovika-Akadémia felállítása érdekében és mily összegeket — az akkori korhoz képest nagy összegeket — volt hajlandó az országgyűlés megszavazni a Ludovika-Akadémia létesítésére és azután így folytatja: »Csak azt kötöttük ki, hogy egy országos választmány ezen katonai iskolának az 1808. évi országgyűlésen kidolgozott rendszerét újra megvizsgálja, azt a jelen idők szükségeihez alkalmaztatva, czélirányosan igazítsa, és tökéletesítse s kidolgozott tervét a jövő országgyűlésnek bemutassa, addig is pedig az 1808. évi rendszer tartassák meg, azonban az első megnyitástól kezdve abban minden tudományok magyar nyelven taníttassanak. Felterjesztettük mindezeket különös felírat mellett és egy törvéoyczikkelyt is készítettünk az elhatározott pontok iránt, melyet 3. sz. a. a főrendeknek alázatosan ezennel bemutatunk; de ő Felsége a nemzeti ajánlást el nem fogadván, azt, a mit a nevelési rendszernek egy országos választmány általi megvizsgálása iránt és a magyar nyelvre nézve kívántunk, félrevetette, a mint az országos iratokból látható királyi válasz bizonyítja ; mi hát látván, hogy ezen önköltségünkön felállítandó intézet nevelési rendszerét is, a mi kizárásunkkal önmaga, kívánja elrendelni a kormány s nem akarván a nemzet pénzén oly intézetet létrehozni, mely növendékeinkben a nemzetiséget is elfojtva, azokat nem magyar honfiakká, hanem csak Ausztria katonáivá formálhatná: készebbek voltunk inkább az intézet felállítását ezúttal felfüggesztve látni, mint fennebb említett feltételeinktől elálíani; ugyanazért az országgyűlésnek utolsó napján minden e részben tett közajánlatainkat visszavontuk.« Az 1840-iki országgyűlésen ugyanez a kérdés előfordulván, Deák Ferencz követ-jelentésében csak röviden utal arra, hogy a korábbi országgyűléseken előfordult kérdések a LudovikaAkadémiára nézve megujultak; hogy a nemzeti nyelvre és országgyűlés intézkedései jogára vonatkozó kérelmek akkor is megtagadtattak és hogy ennek folytán az országgyűlés 1840-ben