Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
6 05. országos ülés 1892. június lén, szerdán. az anlisták félesztendőben egyszer mulatni akarnak, akkor azt mondják : hozzák fel az »aeta iánát!« Ha ilyen ember kap stallum literarinmot és ez nem kortes-^zolgálatok jutalmazásának jellegével bír: akkor kortes-szolgálatok jutalmazása egyáltalában nincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hozzá kívánom tenni azt, hogy én megnyugvással veszem tudomásul a minister úr azon kijelentését, hogy ez a jelenben és a jövőre nézve nem áll. Hiszem hogy ez így fog történni; constatálom, hogy a cultusminister úr ministerségánek ideje alatt sokkal tisztább állapotokat vagyunk szerencsések tapasztalni. Azonban a cultusminister úr azt is mondja, hogy itt jelen nem levő, magát védeni nem tudó egyén ellen emeltetik váci, a ki engem meg nem hazudtolhat. Közönséges, mindennapi emberekre nézve, ha elhunytak, megengedem, hogy az a közmondás követendő: »De mortuis nil nisi bene.« Azonban oly egyének; kik a nyilvános téren szerepelnek, a kik történelmi alakok, azok legyenek elkészülve arra, hogy velük szemben ezt a közmondást szabad akként módosítani: »De mortuis nil nisi vere.« Ezeket tartottam szükségesnek a töaténeti igazság nevében elmondani, egyébiránt a tételt elfogadom. Elnök: Nem kíván senki sem szólani? Széll Ákos jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. ház! Legyen szabad mindenekelőtt, az előttem szólt t. képviselő úrnak egyenesen személyemre vonatkozó támadására válaszolnom. (Halljuk! Halljuk i) A t. képviselő úr felhozta azt, hogy én az »Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben« czímíí irodalmi vállalatban Budapest iskoláiról közölt czikkemben oly felfogásnak adtam kifejezést, mely a budapesti egyetem katholieus jellegének meg nem felel. E helyen e kérdéssel bővebben foglalkozni nem tartanám indokoltnak és helyesnek s ezért csak annak constatálására szorítkozom, hogy én a budapesti egyetem jellegére nézve ebben a czikkben azt az álláspontot foglaltam el, a melyet törvényeink és a törvényhozás által állandóan helyeselt kormányzati praxis foglaltak el. (Helyeslés.) A budapesti egyetemről az 1848-iki törvény szól, az pedig az egyetemet katholieus iutézetnek nem mondja. Egyébiránt ez a kérdés a törvényhozás termében számtalanszor felmerült és azt a törvényhozás mindig oly értelemben döntötte el, mint a hogy azt én is feltüntettem czikkemben. Megengedem, a t. képviselő úrnak felfogása a budapesti egyetem jellegére nézve az én nézetemtől eltér; de reám e miatt semminemű vád nem hárulhat és ezért semmi hiba nem terhel, mert az említett czikkben csak azt az álláspontot foglaltam el, a melyet, mint em- I hitettem, törvényeink és a kormányzati praxis állandóan elfoglaltak. (Helyeslés jobb felöl.) A mi továbbá t, képviselő úrnak azt az észrevételét illeti, hogy én a Ferencz-József finevelő intézetre vonatkozólag az illető czikkben mondottakban annak katholieus jellegét tendentiosusan elhallgattam: ezt határozottan tagadom. Sajnálom, hogy az illető czikk a kezemben nincsen, de nem sejthettem, hogy ez is szóba fog hozatni, arra azonban határozottan emlékszem, hogy abban a czikkben kiemeltem, miszerint a Ferencz-József finevelő intézet fölállítatott azon gymnasium mellett, a melynek katholieus jellegét abban a czikkben határozottan hangsúlyoztam. Ezek után, t. ház, megfelelvén a t. képviselő úr felszólalásának közvetlen engem illető részére, legyen szabad áttérnem azokra, a miket főleg Sághy Gyula és Körösi Sándor t. képviselő urak a budapesti egyetemre és különösen a jogi kar viszonyaira nézve elmondani méltóztattak. (Halljuk! Ralijuk!) Mindenekelőtt Sághy Gyula t. képviselő urnak egy kinevezési kérdésre vonatkozó megjegyzésére vagyok bátor előzetesen megjegyezni, hogy erről a concret kérdésről itt, e perezben, nem nyilatkozhatom, mert ez a kérdés, mint a t. képviselő úr is tudja, épen most van elintézés alatt. Általánosságban azonban kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a vallás- és közoktatási minister úr csak a legkivételesebb, csak a legritkább és legrendkivtílibb esetben határozza el magát arra, hogy a szokásos és rendes pályázati úttól eltérjen és a pályázat mellőzésével meghívás útján eszközöljön kinevezést. (Helyeslés jobb felől.) Voltak ismételt ízben esetek arra nézve, hogy midőn egy egyetem a pályázat mellőzésével a meghívási eljárást ajánlotta a t. minister úrnak, a minister úr ezzel ellenkezőleg úgy döntött, hogy a pályázat kiírását rendelte el. De arra még nem volt eset, hogy a midőn az egyetemek a pályázat kiírását határozták el, a minister úr ennek mellőzésével meghívás útján intézkedett volna (Helyeslés jobbról.) Ezt kívántam általánosságban azon felfogásra nézve megjegyezni, a melyet a minister úr a kinevezések kérdésében követ. (Helyeslés.) Sághy Gyula t. képviselő úr felhozta az egyetem építkezésének kérdését is. A mi a központi épületet illeti, méltóztatik látni az előttünk fekvő költségvetésből, hogy erre nézve gondoskodás történjék, hogy pályázat útján, tehát több építész közreműködésével és a lehető legjobb tervnek előteremtésével döntessék el az a kérdés, hogy a központi épülettel mi történjék? Elismerem, hogy nehezen megoldható kérdés ez,
