Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
63. országos filés 1892. jntnus 1-én, szerdáa. 7 mert ezen épület elhelyezése meglehetősen szerencsétlen. Az az üres tér pedig, a mely rendelkezésre áll, nagyon szíík és más hely ez idő szerint sem áll rendelkezésre s így műszaki tervek alapján arról kell meggyőződnünk, hogy ezen a helyen az egyetem központi épületének végleges felállítása lehetséges-e vagy sem? (Helyeslés.) Az anatómiai intézetet szintén méltóztatott említeni. Erre nézve a kormány a törvényhozástól már ezelőtt két évvel kért hitelt, a mely meg is szavaztatott. Azonban időközben beállott az a körülmény, hogy azon terület, mely a törvényszéki orvostani intézet mögött rendelkezésre állott, az anatómiai intézet czéljaira, szakférfiak véleménye szerint, szűknek bizonyult s kívánatosnak látszik még néhány szomszédtelek kisajátítása s megszerzése. Ezen körülmény akasztotta meg a dolgot, mert a ministerium rigy vélekedett, hogy helyesebb szükség esetén még egy-két évig elodázni az építkezést, mint oly helyen építeni fel az intézetet, a mely azt hosszabb időn át rossz helyzetbe juttathatja. {Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt a t. képviselő úr felszólalásának főrésze az egyetemi tandíj-rendszerre vonatkozott. Itt előre kell bocsátanom, miszerint az, hogy mennyire nehéz e kérdést minden irányban kielégítőleg megoldani, kitűnik magából abból a jelenségből is, hogy a míg Thaly Kálmán képviselő úr azt kifogásolta, hogy az egyetemi tanárok és az egyetemi tanszékek dotatioja között semmi különbség sincs . , . Thaly Kálmán: Én nem ezt mondottam, hanem azt, hogy a karok és a tanszékek közt nem tétetik kellő különbség. Berzeviczy Albert: .... addig Sághy Gyula t. képviselő úr épen azt helytelenítette, hogy a tanszékek között különbség van téve és hogy az egyik tanszék nagyobb, a másik pedig kisebb tandíjjutalékkal van ellátva. Azonban Sághy Gyula t. képviselő úr ennek daczára elismerte, hogy vannak bizonyos tanszékek — nevezetesen, melyek intézetek vagy gyakorlatok állandó vezetésével vannak összekötve — a melyekre nézve nagyobb dotatio indokolt és szükséges. E tekintetben, azt hiszem, hogy a kormány a leghelyesebb álláspontra helyezkedett azon tervezetben, a melyet a tandíj-rendszer ügyében kibocsátott s a melynek 9. §-a ezt mondja: »Hogy jövőben mely tanszékek részesüljenek 800 és melyek 1600 frt maximalis tandíjjutalékban, azt, tekintettel az illető tannak természetére s hallgatósági körére, úgyszintén arra, vájjon az illető tanszékkel esetleg valamely egyetemi intézet igazgatása, vagy gyakorlatok állandó vezetése van-e egybekötve, a vallás- és közoktatásügyi minister külön rendeletben állapítja meg.« A minister úr megállapította az erre vonatkozó ideiglenes tervezetet és lekiildötte nyilatkozás végett az egyetemhez. Legnagyobb sajnálatunkra az egyetem meglehetősen merev ellentétbe helyezkedett magával a kategorisálási rendszerrel és a tandíjjutalékok intézményével és így nem volt módunkban azt az egyetem kívánságával és nézetével összeegyeztetni. De teljesen téved a t. képviselő úr, ha azt hiszi, hogy a tandíjjutalék rendszere bármi tekintetben is érintheti az egyetemi tanárok függetlenségét és hogy a ministeriumnak egyes esetekben tett változtató intézkedése a tandíjjutalék kérdésévei bármi összeköttetésben is állana. Ezek a változtató intézkedések a tandíjjutalék összegével semmi összefüggésben nem állanak; ezek kizárólag az átmeneti állapotra vonatkoznak. Ugyanis az átmeneti állapotban kinevezett néhány tanárra nézve, kiknek kinevezése arra az időre esett, mikor még a tandíjjutalékok megállapítva nem voltak, a legméltányosabb átmeneti intézkedésnek az látszott, őket iigy tekinteni, mint hivatali elődeik örököseit és őket ugyanazon tan díj kárpótlásban részesíteni, melyben elődjeik részesültek volna, ha a tanszéken maradtak volna. Minthogy pedig e tan díj kárpótlás percentualis kiszámításon alapúi, minthogy különbséget lehetett tenni a jogosított tanszakok és azon tanszakok közt, a melyekre az illetők kineveztettek: ez vezetett arra, hogy ezen számítást nem lehetett mindjárt először véglegesen megállapítani, a miért is egyes tandíjkárpótlások utólagos méltányos feljavítása vált szükségessé. (Helyeslés.) Azonban már az utóbbi időben (Halljuk ! Halljuk í) kinevezett tanároknál és ezentúl minden tanári kinevezésnél az az eljárás követtetik, hogy a tandíjjutalék, mely az illető tanszékkel össze van kötve, már a pályázati hirdetésnél kiiratik s ennélfogva a kormánynak egyáltalán nincs is módjában valami kedvezést nyújtani ezeknél a tandíjjutalékoknál s a szerint különbséget tenni, hogy X vagy Y neveztetik ki az illető tanszékre. Mindenki már a pályázat alkalmával tisztában van azzal, hogy kap-e és mennyi tandíjjutalékot? En azt hiszem, ez az eljárás kizár minden oly körülményt, a mely a tanárok függetlenségét veszélyeztetné. (Helyeslés.) Hogy pedig a tanári fizetések közt a tandíjjutalékok tekintetében egyáltalán különbség tétessék, azt nézetem szerint azon szempontok, melyeket a szabályzatból bátor voltam felolvasni, eléggé indokolják. És méltóztassék elhinni, hogy merev és teljes egyenlőség a tanári fizetések közt nem is található sehol s főkép a német egyetemeknél óriási különbséget lehet észlelni a tanárok javadalmazásai közt.
