Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
465. országos ülés 1892. jnnins 1-én, szerdán. állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a pénzügyi bizottságnak. Bemutatom végűi a házszabályok 188. §-a értelmében a még el nem intézett interpellatiók és indítványok jegyzékét. Fel fog olvastatni. Lázár Árpád jegyző ('olvassa az éköki előterjesztést). Elnök: Tudomásul vétetik és megtekinthetés czéljából a ház irodájában letétetik. Jelentem a t. háznak, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság megalakulván, elnökké Bokros Elek, jegyzővé Tibád Antal választatott meg. Tudomásul vétetik. Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. Fel fog olvastatni az indítvány, és interpellatiós könyv. Széll Ákos jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul szolgál. Széll Ákos : Az interpellatiós könyvben Thaly Kálmán képviselő ár a következő interpellatiót jegyezte be: »i892. június l.A ministerelnökhöz a zónaidő-számítás tárgyában.« Elnök: A képviselő úr interpellatioját az ülés végén fogja előterjeszteni. Következik a napirend: a vallás- és közoktatási ministerium költségvetésének a budapesti egyetemre vonatkozó fejezete és pedig a személyi és dologi kiadások tétele 726.079 forinttal. Lázár Árpád jegyző : Vajay István! Vajay István: T. ház! Azon történelmi igazság és jog nevében, a melyet semminemű ellenkező gyakorlat meg nem másíthat, a Pázmány Péter által alapított és a Lippay és Loósy-féle alapítvány által tetemesen gyarapított kath. egyetemi alap évi jövedelmének az állami költségvetésbe való felvétele ellen, úgy, a mint ezt évenkint a főrendiházban a magas aristokratia egyik hithű és a Nagyméltóságú püspöki kar valamelyik tagja által történni szokott, én is itt e képviselőházban ünnepélyesen tiltakozom és ezen alapot a létesítendő kath. autonómia megalkotása alkalmával részére reclamálom. Ezen óvás megtételét két okból tartóm szükségesnek. Az egyik ok az, hogy az ellenkező gyakorlat ezen alap jogi természetének ne praejudicáljon, a másik pedig azon körülmény, hogy ezen alapok jogi természetével ellenkező felfogás és nézet az irodalomban is hódít, még pedig — és ez a magyar katholieismusnak a legfájóbb — az igen t. államtitkár úr tolla által. Azon előkelő magas állás, a melyet a t. államtitkár úr elfoglal és azon tudományos hírnév, a melynek ő örvend, kétszeres súlyt kölcsönöz nemcsak mondott, hanem írott szavainak is, tehát ha olyat állít, a mi a történelmi igazságnak meg nem felelő, kétszeres okom van a rectificálás jogával élni. A t. államtitkár ár az »Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben« czímű vállalatnak legutóbbi füzetében egy hosszabb értekezést írt Budapest különböző tanintézeteiről. Kétségkívül áll az, hogy ő, mint a magyar cultura egyik vezérférfia, hivatott arra, hogy egy olyan előkelő folyóiratban, a mely német nyelven is megjelenik, a mely tehát a külföldön is olvastatik, a főváros egyes tanintézeteinek hü, világos, tiszta és az igazságnak megfelelő képét nyújtsa. Ezen értekezésében a t. államtitkár úr többek közt — és ezt természetesnek tartom — megemlékezik a legelső és legelőkelőbb magyar tanintézetről, a kir. kath. egyetemről. Ennek történetét fejtegetve, azt mondj értekezés egyik passusában, hogy a kath. kir. egyetemnek története visszavisz a nagyszombati főiskoláig, a melyet 1665-ben Pázmány Péter alapított. Ezen állításban vagy irányzatosság, vagy tájékozatlanság van; az utóbbi ellen fellázad a t. államtitkár úr tudománya, tehát irányzatosságnak kell lenni a dologban, mert azt akarja feltűntetni, mintha az úgynevezett nagyszombati főiskola nem volna ugyanazonos a mi egyetemünkkel s a mi egyetemünk nem folytatása volna a nagyszombati főiskolának, mert különben azt kellett volna írnia, hogy a m. kir. katholieus egyetemet Pázmány Péter alapította. És hogy csakugyan a nagyszombati főiskola is egyetem volt, nem pedig valami másféle intézet, az kitűnik Pázmány Péter alapító leveléből. Pázmány Péter ugyanis alapító levelében azt írja: »Saepe notiscum auxie expendentes, qua rativue et catholicam religionem in Hungária propogere et nobilissimae gentis Hungaricae dignitati consulere possemus, inter caetera adjumenta primarium illud occurrebot, ut aliqua studiorum Universitas nigeretur«. De másrészt II. Ferdinánd király is megerősítő királyi levelében egyetemnek nevezi az intézetet,azt mondván: »Ejusdem archiepiscopalis Universitatis dotationem ratam et quatam habentes.« Tehát szó sincs róla, hogy Pázmány nem egyetemet alapított. Értekezésének további soraiban azt írja a t. államtitkár úr, hogy eleinte e főiskola csak theologiai és bölcsészeti karokból állott és 1667-ben járult hozzá a jogi. Itt ismét hasonló irányzatossággal állunk szemben; mert ha a történelmi hűségnek megfelelően akart volna