Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-47
47. országos Illés 189'2. ínftjus 6-án, pénteken. 93 figyelmét felhívni. (Halljuk!Halljuk!) Ez is olyan, mint felszólalásom volt a takarékpénztárak tárgyában. Jelen felszólalásom vonatkozik a biztosításra.^ (Halljuk ! Halljuk !) Én, t. ház, a tűz- és jégkár elleni biztosítás államosítását, még pedig kényszer útján óhajtanám keresztülvitetni. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Ha méltóztatnak figyelembe venni — a városokat sem véve ki — azon óriási vagyont, mely manapság biztosítatlanul elpusztul, ennek ellenében az állami kényszerbiztosítás útján oly csekély biztosítási díj állana, melyet játszva megfizethet mindenki minden nehézség nélkül és ezen az úton megszabadulna a gazdaközönség attól az igen súlyos adótól, mely reá a jég- és tűzkár biztosítás alakjában neheze-, dik. S ha még meg volna az a vigasztalás, hogy ezen pénz a hazában marad; de miután a legnagyobb része azon intézeteknek idegen, a pénz mind a külföldre vándorol. Másrészről pedig ez által oly helyzetbe juthatna a földmívelési ministerium, hogy a jövedelmi plusból részben tartalék, részben oly alapot teremthetne, mely culturalis czélra volna fordítható és a mely lehetővé tenné azt, hogy a fölmívelési miuisterium budgetje tetemes jövedelmi plust mutatna fel. (Egy hang bal felöl: Igen helyes!) A második, t. ház, a mit még elmondani kívánok, vonatkozik a consulatusokra. Én úgy vagyok értesülve — nem tudom helyesen-e — hogy a kereskedelmi minister úr a Balkán államokban bizonyos expositurákat szervezett, melyeknek feladata az, hogy ott a kereskedelmi és földmívelési viszonyokat tanulmányozzák és ezekről a ministert hiteles jelentésekben értesítsék. Én ezt az intézkedést igen helyesnek tartom, de óhajtanám ezt kiterjesztetni nemcsak a Balkánállamokra, hanem mindazokra a nagy külföldi export államokra is, (Helyeslés a baloldalán.) a melyeknek gabnaterméséről, annak minőségét hitelesen feltüntető jelentések szoktak megjelenni. (Helyeslés bal felől.) Ha mi tudni fogjuk hiteles alakban, hogy Ausztrália, India, Amerika mennyi terméssel kecsegtet, ha erről a mi gazdáink is tájékozva lesznek, fel fogjuk tudni használni azon kedvező momentumot, melyet Magyarország climatieus helyzete nyújt, hogy 2—3 héttel hamarább vigyük gabnánkat piaczra, mint máskülönben lehetséges. Jól tudom, hogy vannak ily consulok jelenleg is, de azok a consulatusok inkább csak czímek, ezek a consulok nem fizetett emberek, egypár kereskedőnek az ambitioja ez, a kik ki akarják tenni egyik vagy másik államnak a czímerét, ünnepélyek alkalmával kitesznek egy-egy czifra zászlót és legrosszabb esetben kapnak egy kis szalagot a gomblyukaikba. (Tetszés. Ügy van! bal felől.) Ezektől az uraktól nem lehet kívánni, hogy az állam kereskedelmi, vagy földmívelési érdekeit képviseljék, hogy azokról alapos, jó és helyes jelentéseket tegyenek. Nem kívánok én itt diplonaatiai vagy politikai képviseletetet, egyszerűen olyan embert kívánok, a kinek meg legyen az érzéke először is arra, hogy a hazának mi kell; (Helyeslés bal felől.) másodszor, hogy a kereskedelemnek mi kell. (Helyeslés bal felől.) Ez volt tárgya felszólalásomnak s a mennyiben a földmiVelésügyi minister úr előadásomnak egyik, vagy másik részét helyeselné, kérem, kegyeskedjék azt, különösen az oltó telepekre vonatkozó passust jövő évi költségvetésében akkép figyelembe venni, hogy már az idén is ezek a nagyobb mértékben életbeléptettessenek. Különben a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés bal felől.) Szederkényi Nándor jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! E tanácskozásnak ily előrehaladt stádiumában egy pillanatig sem biztatom magamat és a t. házat azzal, hogy felszólalásom során új eszméket, új igazságokat fogok hangoztatni. De azt határozottan állítom, hogy oly eszméket, oly igazságokat fogok érinteni, melyeket úgy az elfogulatlan közvélemény, mint a nemzet tapasztalata ilyeneknek ismertek el. A mélyen t. minister úr tegnapi beszéde, azt hiszem, mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy ő teljes odaadással, nemes bizalommal s önzetlen áldozatkészséggel öleli fel azt az ügyet, a mely reá mint földmívelési ministerre bízatott ; de felszólalása során meggyőződtünk arról is, hogy igen kevesek azon eszközök számra és súlyra, a melyek rendelkezésére vannak bocsátva, ahhoz a nemes jóakarathoz mérve, melylyel ő a foldmívelés ügyeit kezeli s előbbre vinni óhajtja. Az iffen t. minister úr azt is kiemelte be széde folyamán, hogy a foldmívelés terén kézzelfogható jelei vannak a haladásnak. Én ezt nem tagadom. Elismerem, hogy a régi Magyarország a haladás útjára lépett; elismerem, hogy erélyíyel, kitartó szorgalommal találkozunk a foldmívelés terén is. Hisz hogy többet ne említsek, négy millió hold földet mentettünk meg a vizek árjától s e területen, a hol hajdan a ruczák költöttek, ma már a gazda szánt, vet és a sásnak, gyékénynek és nádnak helyén gazdag búzatermések lengetik kalászukat. A göröngyös, feneketlen, sáros utak helyét vasutak foglalták el. Annálfogva kétségbevonhatatlan, hogy haladunk és hogy a magyar nemzet régi keleti egykedvtíségéből kivetkőzve, a haladás útján van. De mikor ezt készséggel elismerem, nyomban megkívánom jegyezni, hogy a jelzett haladás egyáltalában nem a kormány tevékenységének és nem az állam anyagi támogatásának köszönhető, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) hanem ez a
