Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

74 Í6, országos filés 1892. májns 6-én, esiitÖrtökön. nem fog fukarkodni a parlament és megszavazza azokat: ágy a lóanyagban és a lótenyésztésben oly tényező áll rendelkezésünkre, a mely védképességünkre nélkülözhetien és feltétlenül szükséges. De e mellett a ló még munkagép is mezőgazdaságunkban és ki volna az, a ki, ha például a technika jobb locomotivokat talál fel, nem követelné, hogy arra áldozatokat hozzunk: épen azért a lótenyésztéstől úgy honvédelmi, mint mezőgazdasági tekintetekből, a dotatiót nem elvenni, hanem inkább azt emelni szükséges. (HelyesUs. Úgy van!) Tehát, t. ház, ha ezen 1,400.000 forintot levonjuk a most már 3,200.000 forintra összezsugorodott összegből és ebből megint levonunk a központi kiadásokra mintegy 400.000 forintot, akkor alig marad egy millió forint, mely a mezőgazdaság, a földmívelés összes feladatainak teljesítésére rendelkezésünkre áll. Ezek a feladatok pedig számosak. Itt van a gazdasági tanügy, állategészségügy, az állattenyésztés ügye, gyümölcsészet, statisztika, selyemtenyésztés, telepítés kérdése, halászat stb. stb. Ugyan kérdem: lehet-e egyes ágak kiváló gondozása által pótolni mindezen többi ágak elmaradását? Azt hiszem, egy veszélyes theoria volna s egyáltalában nem nyugtatná meg sem az országot, sem a t. házat. E tekintetben egymástól nagyon különböző véleményeket hallottunk. Volt alkalmunk tegnapelőtt hallani Hortoványi József t. képviselőtársunktól, hajlandó volna megszavazni a kis 500 holdas majorátusokat, azonban nem szavazza meg az összes budgetet, mert nem lát benne előrelátást arra, hogy a kisbirtokosok hitelviszonyain, melyeknek megoldása — sajnos — nem ezen tárcza keretébe, hanem a pénzügyministerébe tartozik, segítve lesz, mert erre nézve dotatiót nem lát. És így van a kritikusok legnagyobb része. De egyes oldalokról, egyes ágakról megfeledkezni nem szabad. (Helyeslés.) Ellentétet látok a legjobb akaratú kritikusok közt is arra nézve, hogy mi képez állami feladatot s erre több kell-e vagy kevesebb? És itt Hajós József t. képviselőtársam az, a ki az állami aetiot aránylag szűkebb térre akarná concenträlni és megelégszik az irányítással; Bujanovics Sándor t. barátom az ő gyakorlati érzékével utal arra, hogy a magyar államnak határozott feladata az actioba ténylegesen belemenni pénzerővel és nemcsak tanácsosai; hasonló úton halad, a mint ma hallottuk, Boros Béni t. képviselő úr és azt hiszem, mindazok, a kik a tényleges viszonyokkal számolnak. Mert bár igaz az, hogy elméletileg nem helyes, hogy a társadalom mindent a kormánytól várjon és vannak országok, a hol egész önérzettel utalnak arra, hogy nem szorulnak a kormányra; azonban ha a magyar viszonyokat, az itt tapasztaltakat veszszük: akkor nem szabad az államnak a theoriák mögé bújva, elzárkózni azon kötelezettségek elől, melyeket a viszonyok rárónak. (Élénk helyeslés.) Azért habár elvben kifogásolom azt, hogy mindent a kormánytól kell várni, mégis a tényleg rendelkezésemre álló eszközökkel mindent el fogok követni, hogy a lehető tág körben minden irányban a kitűzött feladatnak megfeleljek. (Élénk helyeslés.) Olyan országokban is látjuk azt, hogy az állam e téren támogatókig lép közbe, a hol a mezőgazdaság nem az egyedüli és nem a legfőbb tényezője az államjövedelemnek, a hol az ipar és a kereskedelem is virágzik. De látjuk azt is — a mi több és competensebb oldalról lett kifejtve — hogy a társadalmi erő nem elégséges és egy másik tényező, a helyi önkormányzat, a melyre a jövőben határozottan appellálni kell, ma nincsen abban a helyzetben, hogy a szükséges eszközöket előteremtse. Ezt Szemere Huba t. képviselőtársam, a ki az ország egyik legelső gazdasági egyletének egyik mozgató ereje volt, szintén kénytelen volt bevallani. És valóban — bármily értéket tulajdonítsak is az eszmecserének, az érdektársak érintkezésének — be kell vallanom, hogy az ilyen kérdéseket enquéttekkel, bankettekkel megoldani nem lehet. (Tetssés.) De, t. ház, ha erről beszélünk, kell, hogy utaljak arra, hogy mint egy állandó refraint hallom az egyes igen érdekes elmélkedések befejezésénél, hogy a minister tanulmányozza ezt a kérdést s aztán tegyen valamit. Kötelességet mulasztanék, ha nem tanulmányoznám a kérdéseket. Ezúttal bátor leszek egy ily tanulmány eredményét a t. ház elé tárni. Fel lett hozva a felvidéki inség ügye és szó volt arról, hogy mily eszközökkel lehetne azt leküzdeni. Itt is fel lett híva a kormány, hogy tanulmányozzon és tegyen valamit. Körülbelül tizenegy éve annak, hogy nem is messze attól a ponttól, melyet hazánkban az inség meglátogatott, PoroszSziléziában hasonló viszonyok között momentán inség állt he s akkor a porosz kormány foglalkozott e kérdéssel, tanulmányozta s rájött arra, hogy itt nem pillanatnyi bajjal van dolga, hanem igenis állandó, kedvezőtlen viszonyok f behatása által elsatnyult vidék felsegéléséről. És ekkor mit tett? Hozott egy Nothstand-Gesetzet, a földmívelésügyi minister rendelkezésére bocsátott 16 milliót és kitűzte a következő czélokra: Alagcsövezés és öntözés, folyószabályozás, tagosítás! költségek előlegezése, egyes földinívelési ágaknak, mint pl. a lentermelésnek elősegítése, a házi ipar föllendítése, végűi a kisbirtokosok hitelügyének javítása olcsó kölcsönökkel. Mindezeket állami erőből tették. Ha megengedi a t. ház, felolvasom eredetiben a porosz