Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

4fi. országos ülés 1892. május 5-én, csütörtökön 7 \ csatornáink partján gyümölcs-tenyésztés és szőiőmívelés fejlődjék: akkor ezt, t. ház, 20.000 írttal elérni nem lehet. (Igazi Ügy van! jobb felől.) Méltóztatnak ugyancsak a talajjavítással összefüggőleg ismerni azon körülményt, hogy midőn a ház bölcsessége megalkotta a talajjavításról szóló 1889. évi XXX. tezikket, a talajjavítás végrehajtása rendkívüli kötelezettségeket rótt a földrnívelési ministerium személyzetére, különösen a talajjavítással szorosan összefüggő culturmérnöki intézményre. Az egész talaj javítási hitel arra van alapítva, hogy a földmívelési ministerium illető szakközegei mindenekelőtt megvizsgálják az illető területet s a telekkönyvi viszonyokat s véleményt terjesztenek be és midőn ennek alapján végre a pénzművelet végrehajtatott, akkor 50 évig, a míg a^ kölcsön tart, folyton felügyeletet gyakorolnak. Én azt állítom, hogy az egész culturmérnöki intézményünkkel nem vagyunk képesek e feladatot teljesíteni, már akkor sem, ha csak 10—15 talaj javítási kérvény fog a ministeriumhoz benyujtatni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Szerencsétlenségre, vagy szerencsére — nem tudom, hogy fejezzem ki magamat — a ministeriumhoz ily nagy számú kérvény még nem nyújtatott be, mert mint tudjuk, a talajjavítási hiteltörvény kérdésében tárgyalások vannak a különböző ministeriumok köréhen. E téren tehát még nem haladtunk úgy, a hogy kellett volna és a hogy reméltük, de nem haladhattunk volna azért sem, mert a culturmérnöki intézmény e czélra teljesen elégtelen lett volna. De a culturmérnöki intézménynek nemcsak az a feladata, hanem van más feladata is. Itt van pl. a vízügyi törvény, a mely a teendők egésx sorozatát rój ja ez intézményre és a földmívelési ministerium közegeire. Ha egy viziműnek létesítéséről van szó, a vízjogi törvény értelmében, mint méltóztatnak tudni, legelőször folyamodnunk kell a ministeriumhoz, hogy küldjön ki közegeket; ha azok kiküldettek, következik egy hosszú processus. a melyet nem szükséges részleteznem. Ötször kerül ugyanaz az ügy a culturmérnökség kezébe, a míg az elintézést nyer. (Úgy van! Úgy van!) Ugyanaz a hosszadalmas processus észlelhető egyéb műveleteknél, így a vizijog megszerzésénél s a xégi vízművek telekkönyvezésénél. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy micsoda hosszá procedúrával megy ez eljárás is. Most ott állunk, t. ház, hogy teljes lehetetlenség a culturmérnöki intézmény bármely tevékenységére számítani; ma ott állunk, hogy minden egyes culturmérnöki kerületben százezrekre menő holdak vannak restantiában, mert nem tudja e testület elvégezni teendőit a személyzet és a dotatio elégtelensége folytán. És mindez miért? Azért — s erre is egész őszintén rámutat a minister úr jelentése s azért okvetlenül beszélni is kell róla — mert t. i. a dotatio nem elégséges, minek következtében az egész intézmény csak kipked-kapkod, mert nem képes teendőinek megfelelni. (Igaz! Úgy van! jobb 'felöl.) Méltóztassanak csak tekintetbe venni, hogy e téren mily rendkívüli szükkeblűséget tanúsítottunk. 1886-ban,, midőn a vízjogi törvényt meghoztuk, a culturmérnöki intézmény már közel 100.000 írttal volt dotálva; 95,000 frtot vett igénybe. Meghoztuk a vízjogi törvényt és mégis 2—3 esztendeig, egész 1889-ig mindig 100.000 forinton maradt a dotatio, pedig hát az előbb előadtam, hogy a tevékenysége megtízszereződött. Később, midőn meghoztuk a talaj javítási törvényt, midőn tehát rendkívüli tevékenységre lehetett és kellett volna is számítani, akkor emeltük 10.000 forinttal; lett tehát a dotatio 110.000 forint és megmaradt így 1890-ben és 91-ben is. 1892-ben nagy nehezen sikerűit a minister úrnak 20.000 forintot is kieszközölni további dotatiora akkor, midőn, a mint mondám, tízszeres összegre volt szükség. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Számtalan más ily kérdéssel is lehetne foglalkozni, t. ház 8 nagyon sajnálom, hogy ezt az idő rövidsége meg nem engedi. (Halljuk! Halljuk!) Felhozta, gondolom, Miklós Ödön t. barátom a mezőgazdasági technika fejlődésének szükségességét. Tökéletesen osztozom ezen nézetében. Mi a mi országunk határai között mezőgazdasági, technikai művelődését fejleszteni nem vagyunk képesek, ha csak szakértő közegeinket a külföld hasonló intézményeinek tanulmányozására kí nem küldjük. Én ezt tökéletesen elfogadom és aláírom, de én tovább megyek. Ez csak egy kis panacea; a fődolog volna technikai téren a mezőgazdasági teelmikai tanulmányokat fejleszteni. Oda kellene hatni, hogy technikai főintézeteinkben a mezőgazdaságra nagyobb súlyt helyezzenek, hogy technikusaink, midőn kilépnek a köztérre, akkor egyúttal mezei gazdák is legyenek, mert a legtöbb esetben, jóformán minden egyes esetben és minden egyes részleténél a mezőgazdaságnak technikai szakértelemre, technikusra van szükség és valamint a technikusnak a mezőgazdasági tudományban is jártasnak kell lennie: épen úgy állítom, hogy minden mezőgazdának bizonyos tekintetben technikai ismerettel is kell bírnia, a nélkül nem felelhet meg feladatának. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Én tehát kiegészíteném Miklós Ödön t. barátomnak előadását azzal, hogy végre valahára fordítsunk figyelmet a mezőgazdasági technikai tudományoknak fejlesztésére. En tovább megyek. Ugyanakkor gondoskodnunk kell technikai intézményekről is, a melyek a mezőgazdának segítségére legyenek. Nem szabad fukarkodnunk ott ismét — mert hiszen a föld-