Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-46
ycj 46. országos Illés 1892. május 6-én, csütörtökön. mívelésügyi tárczába tartozik ez a technikai tevékenység, a földmívelésügyi tárcza technikai személyzetének a dotatiojába — nem szabad fukarkodnunk ott, a hol a technikai személyzet társadalmi állásáról van szó. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Küzdje ki magáuak mindenki az őt megillető helyzetet. Nem akarok egyes osztály részére külön privilégiumokat osztogatni; de ha meg van a szükségesség arra, hogy a technikai erők mindenütt legmagasabb polczokon is érvényesüljenek, akkor meg is kell adni a módot, meg is kell nyitni az utat arra, hogy az megtörténhessék ; természetesen mindjárt a szakoktatásnál kezdődőleg. Nem szabad technicusainkat egyoldalúkig kiképezve a világba bocsátani, hanem oly módon kiképezve, hogy társadalmi állásának, adininistrationalis szükségletének és a mezőgazdaság különféle követelményeinek meg tudjon felelni. (Általános élénk helyeslés.) Ezek azok az egyes észrevételek, a melyeket Miklós Ödön igen t. barátom előadására tenni bátorkodtam s azért nagy elismeréssel tartozom gr. Bethlen Balázs előadása iránt is, a ki már maga rámutatott a technikai képzettségnek nagy jelentőségére és eulturmérnöki intézményünk fontosságára. Es, t. ház, midőn a eulturmérnöki intézmény ügyével itt végezünk, akkor ismét visszatérek arra, hogy itt nem 100.000 frttal és nem is százezrekkel, hanem milliókkal kell a talajjavítás nagy czéljához közelednünk s ezekkel a milliókkal a kitűzött czélt elérni. Végííl még egy kérésem van a t. minister úrhoz s ez az, hogy midőn előttem szólott képviselőtársaim a műtrágyagyárak szükségességét hangoztatták és kívánták, hogy a mezőgazdasági ipar körébe a műtrágya gyártását is be kell venni, akkor egy elengedhetlen követelményt érintettek. Mert a jó mezőgazdaság okszerű trágyázás nélkül képzelhetetlen s annál kevéskbé, mert ha a mezőgazdaság azon ágait akarjuk emelni, a melyek a rétöntözépsel kapcsolatban vannak, természetes, hogy épen oly fontos kérdést képez a trágya előállítása. De lehetetlen fel nem hoznom itt egy körülményt és lehetetlen, hogy a t. minister úr figyelmét egy jelenségre fel ne hívjam, melyre vonatkozólag a gazdasági egyletek már több oldalról hozzáfordultak. (Halljuk!) Utóbbi időben nagy városok környékén, hol óriási mérvekben halmozódik fel a marhatrágya, concentrált marhatrágya-gyárak keletkeztek. Ezek tevékenysége és működése abból áll, hogy a felhalmozódott marhatrágyát vízöntözéssel összegyúratják, formákban összerakják, 20—30-40 holdnyi területen kiterítve a napon megszárítják, azután többé-kevésbbé nagy gondossággal megőrlik, kitisztítják és azután elárusítják. Az így megőrölt trágyából némelyik a szalmát kiszitálja, másik ezt sem teszi, hanem zsákba rakatja és eladja. Ily módon mi történik? Először is a jó összeálló természetes trágyát vízzel keverik, azután kiteszik a nap és eső hatásának, tehát teljesen kilúgozzák és az így kilúgozott és megszárított trágyát megőrlik, zsákba tes?ik, néha a szalmának egy részét kirostálják. És aztán mily áron árulják az ily módon denaturált, megrontott trágyát? Tízs r eres, százszoros áron. Míg az eredeti, természetes, kitűnő trágyát ingyen kapta a gazda, mert a városok egészségügyi viszonyainál [fogva ki kellett azt szállítani a városból, vagy ha épen ingyen nem is, de az elszállítási, a fuvarozási költségeit megkapta, addig az ígynevezett concentrált trágyát, mely sokkal rosszabb, 2—4 forintért, tehát vaggononként 200—400 forintért, adják. És ki fizeti ezt? A vevő mezőgazda, mert az ily módon áruba bocsátott trágya illetéktelenül felemelt értéke százezerekre, milliókra megy. Megfizeti ezt az illető városok lakossága is, mert a mikor ez eljárás megengedtetik és 30—40 holdnyi területen így lúgozzák ki a trágyát, megfertőztetik a levegőt és ragályos epidémiák okozt-tnak. Ezelőtt az ily trágya, mihelyt az istállóból kivitetett, a vasutakon azonnal elszállíttatott, most pedig örökösen permanentiában tartják azt, hogy a városokban a diphtheritist és egyéb járványokat meghonosítsák. (Általános élénk helyeslés.) De nem a mezőgazda hasznára, mert merem állítani, hogy a ki egyszer ilyen concentrált marhatrágyt.t kipróbált, az azt többé nem fogja használni, mert az, ha nem is szédelgés, mégis könnyen tévútra vezethető eljárás. (Helyeslés.) Én nem akarom a szabad ipar fejlődését gátolni, de meg akarom óvni mezőgazdáinkat a károsodástól és azért helyesnek tartom, ha gazdasági egyleteink a minigterhez folyamodtak, ő intézkedjék ez ügyben. Ha a közegészségügyi szempontok megengedik, ám bocsássák árúba az ily trágyát, de az nem engedhető meg, hogy concentráltnak nevezzék azt, mert hiszen az nem is concentrált, hanem ellenkezőleg kilúgozott trágya. (Általános élénk helyeslés.) T. ház! Bevégzem beszédemet. (Halljak! Halljuk !) Én azt hiszem, hogy nem concludálhatok másra, mint arra, hogy oly minister részére, a kinek minden igyekezete arra irányúi, hogy mezőgazdasági viszonyaink jelen állapotán segítsen, bizalommal adhatunk rendelkezésére nagyobb összeget legjobb belátása szerint való felhasználásra. (Általános helyeslés.) Azt nem tudom, hogy mi módon fogja ezt eszközölni és hogy a t, ház mi módon fogja e kérdést megoldani, de minthogy — a mint már rámutattam — képesek vagyunk milliókat is megszavazni, a nélkül, hogy ez által államháztartásunk egyensúlyát veszélyeztetnők s a mint látjuk, egyes eultura-
