Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-46
70 46. országos ülés 1892. május 5-én, csütörtökön. tékben emelkedett és a bormennyiség, melyet hozzánk importál — most midőn a phylloxera minden országban elpusztítja a szőlőt — kétszer oly nagy, mint az előbbi években volt. Hol van itt az ok, a mely ily szerencsés viszonyok közé helyezi ez országot? Abban rejlik az, hogy a szőlőmívelést összeköti a földmíveléssel és a földet elárasztó víznek vezető árkait beülteti szőlővel és gyümölcsfával (Igaz! Úgy van!) és ezzel, valamint a lugas mívelési mód által megmenti azt a szőlőt a rajta levő phylloxera pusztítása elől s egyúttal rendkívüli mértékben produkál. És honnan veszi Olaszország ezt az eljárást? Hiszen ez nem privilégiuma Olaszországnah. Az ezer év előtti indus törvénykönyvekben megvan az a szabály, hogy »mezőgazda, köteles vagy földedet öntöző vízvezetékkel ellátni és a viz árok-partjait gyümölcsfákkal beültetni*. Benne van ez már a régi ezredéves törvényben. Olaszország is ebből merített. T. ház! Méltóztassék egy kis képet alkotni magának, ha végre-valahára az ország legdúsabb vidékeit, de nemcsak ezeket, hanem azon ínséges vidékeket is ott felső Magyarországon és Erdélyben, szóval a rossz termő talajú földeket mind ellátjuk az őket megillető elemmel, a vízzel — mert a viz a főelem a mezőgazdaságban — micsoda fejlődésnek fog indulni egész mezőgazdaságunk, micsoda ered menyeket fognak elérni a mezőgazdaság minden ágazatában. (Igaz! Igás!) Epén említem, hogy a t. minister úr ez irányban is kezdeményezőleg lépett fel. Elismeréssel tartozunk érte, t. ház. Nagy költséggel létesített a minister úr egy ilyen öntöző csatornát, igaz, hogy nem külön, hanem mezei iparral összekötve és az eredmény már ma is szemmel láthatólag kielégítő. Ugyanott a mezei, ipari technika terén működő egyik lelkes elvbarátunk, Thomka Emil a saját költségén, teljesen terméketlen, minden növényzet híján levő szikes helyen kísérletet tett az öntözéssel. És mit tapasztalt? Az első évben, ámbár a rizstermelést csak júniusban kezdte meg, tehát oly időszakban, midőn azt megkezdeni csaknem képtelenség, mégis termést produkált az oda vezetett öntöző viz termékenyítő csapadékának felhasználása mellett. Ezek mind esak kezdeményezések, t. ház, de oly jelenségek, a melyek az összes gazdaközönség figyelmét felkeltették. Alföldünk legelső birtokosai, nagybirtokosok, kik ez országban a mezőgazdaság terén nagy szerepet visznek és jelentékeny tényezők, e kezdeményező példából kiindulva, elhatározták, hogy az Alföld nagy részét öntözéssel fogják ellátni. Ok tiszta tudatával bírnak annak, hogy az ország virágzó helyzete mily rendkívül kedvező; tudatával bírnak, hogy micsoda kincset rejt magában egyikmásik folyónk, mint a Maros, Kőrös, vagy Tisza és tudatával bírnak azon különös jelenségnek is, hogy egy-egy ilyen folyó százmilliókra menő értéket, termékenyítő anyagot visz le magával a tengerbe, a nélkül, hogy azt a mezőgazdaság czéljaira felhasználtuk volna. (Helyeslés jobb felől.) Hát, t. ház, midőn a birtokosság ezt belátja s midőn egy nagy actiohoz készül s hogy ez a nagy actio mindenesetre figyelemre méltó, az abból is kitűnik, hogy már az első tanácskozás alkalmával tizenkétezer katasztrális holdra menő területet illetőleg kijelentették, hogy e területre vonatkozó költségek egy részének viselésére magukat kötelezik s a midőn igen jelentékeny összeget hoztak össze a nagy kiterjedésű és költséges előmunkálatok elkészítése czéljaira, nagyon természetes, hogy az ily nagy arányú kezdeményezések, melynek példáját ritkán láthatjuk másutt, hogy ilyen nagy törekvéssel azonnal a kormányhoz fordulnak segítségért, eszközök nyújtásáért, hogy a czélt elérhessék. Mert az ilyen nagy művelet keresztülvitelére az öntevékenység nem elégséges. (Igaz! Úgy van!) És bár nem hiába fordítnak e kívánsággal a kormányhoz, a földmívelési tárcza nincs úgy dotálva, nem rendelkezik azzal a költséggel, mely a terv kiviteléhez feltétlenül szükséges. (Úgy van! Igaz! jobb felől.) Mert száz mértföldnyi területre kiterjedő munkálatokat a földbirtokos költségén végrehajtani lehetetlenség. Mi történik tehát? Folyamodnak a kormányzathoz, hogy végeztesse e munkálatokat s ők kötelezik magukat, hogy legalább oly összeggel járulnak hozzá, mint a milyennel a kormányzat e munkálatokat végre fogja hajtani. De ugyanakkor a culturmérnökség tárczájának szűk dotatioja folytán azt látják, hogy nem tudja megadni a t. minister úr a kívánt segítséget. És ha a ctilturmérnökség dotatiojának 20.000 forinttal való emelését nagy nehezen el is tudta érni, ezt csak oly módon tehette, hogy más tárczából törölte a szükséges összeget, ezzel ismét egy nagyon hasznos tevékenységi körtől, a vízrajzi osztálytól vonván azt el, hogy más osztálynak adja, hogy más irányban működhessék. Ezek kicsinységek. Ily téren tovább nem mozoghatunk, ha arról van szó, hogy rónáinkon öntözéseket létesítsünk s mostoha climaticus viszonyainkon segítsünk s így a magyar gazda feltétlenül biztosítsa tőidének termelő képességét, ha azt akarjuk, hogy annak az, alföldi munkásnak ott az alföldön folytonos munkát szerezzünk; ha azt akarjuk, hogy ott az előrehaladott mezőgazdasági állapotok folytán mezőgazdasági ipar is létesüljön; hogy ugyanott