Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

40. országos ülOs 1893, májas 5-én, csltSrtükSn. 61 hogy első sorban, feltétlenül első sorban szőlőmívelésünk tönkremeneteléről beszéljek. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Sokan felemlítették ezt a házban és így nem mondok újat, de abban a meggyőződésben vagyok, hogy míg e bajon segítve nincs, kötelességünk mindnyájunknak mindannyiszor, mikor alkalom van rá, felszólalni. (Helyeslés bal felől.) Hiszen vannak e házban képviselő urak, a kik politikai szempontból bizonyos kérdéseket minden évben szóba szoktak hozni. Én tökéletesen elismerem ennek jogosultságát; (Helyeslés bal felől.) hanem nekünk, a kik a föld után élünk, a kik csak akkor láthatjuk hazánkat a fejlődés óhajtott magaslatán, ha ezen irányú bajainkon segítve lesz, kötelességünk ez ügyet mindannyiszor, a hányszor arra alkalom van, felhozni. (Helyeslés.) És azért t. iiáz, ismét rámutatok az iszonyú csapásra, a melyet már tavaly volt szerencsétlenségem a ház előtt felhozni, hogy szőlőbirtokaink elpusztulása által összes ingatlan vagyonunk egy tizedrésze tönkrement. 400 milliónál több az az érték, a mit elveszítettünk. Ha az ország abban az előérzetben lenne, hogy külellenség ránk tör és az ország területének egy tizedrészét elrabolni óhajtja, azt hiszem, nincs hazánkban egy ember sem, a ki életével és vérével nem adózna, hogy e szerencsétlenséget megakadályozza. (Helyeslés.) Tehát itt, a hol tényleg egy egész országot veszítettünk, a hol csak az évi forgalomban 100 —150 millió forintnyi hiány van; a hol az adózás a szőlőbirtok, a fogyasztási adó, a jövedelmi adó stb. alapján már több, mint 6 milliót elveszített és ilyen öszszeggel kisebbítette az államháztatás jövedelmét: ott 186 ezer forint borászati és szőlőmívelési dotatioval n bajon nem segíthetünk. (Élénk helyeslés.) Ezt különben ékesebb szavakkal elmondta Bernát Béla t. képviselőtársain; én csak azért ismétlem, hogy végre valahára ebben az ügyben más eljárás követtessék, (Helyeslés) Szőlőmívelésünk elpusztulásával egészen új jelenségek is kerültek napirendre, a melyeket az előttem szólott képviselőtársaim minden részleteikben fültártak. Ezek a jelenségek: a népnek elszegényedése, egész vidékek lakosságának keresetnélkülísége, az ebből következő nagyfokú kivándorlás és még több rettenetes baja közéletünknek. Merem állítani, hogy több, mint ötszázezer ember maradt kereset nélkül szőlőterületeink elpusztulása miatt. (Igaz! JJgy van!) Mivel lett ezeken az embereken segítve; hol kapott ez az ötszázezer ember újabb foglalkozást? (Tetszés) A mikor látjuk, hogy nemcsak szőlővidékeink lakossága, hanem legtermékenyebb rónáink lakossága sem tud keresethez jutni, hogy ott is olyan bajok észlelhetők, melyek a népnek kivándorlására ismét hatékonyan közreműködnek, midőn a munkás-kérdéssel foglalkozunk, első teendőnek mutatkozik az, hogy keressük meg azt a forrást, melyből a nép nemcsak biztos keresetet kap, de egyúttal az ország javára is közreműködhetik. Ültessük be szőlőinket és sok százezer munkás talál biztos keresetet. A szőlőültetés oly ága a mezőgazdaságnak, mely nemcsak rövid időn át foglalkoztatja a munkást, hanem az év minden szakában, Nem kell tehát mesterséges módokat keresni; ragadjuk meg azt az eszközt, mely legegyszerűbben orvosolhatja a bajt. De azt az ellenvetést halljuk, hogy miként ültessük be szőlőinket, midőn nincsen meg a szükséges alany? Már ismételve előadtam, hogy midőn a baj abból eredt, hogy a növény elpusztult: a növény megszerzéséről kell gondoskodni és ezzel a bajon segítve lesz. Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha a lakosságnak növényt adunk a kezébe, hogy azt elültethesse. íme, a példa meg van. Egész országuk segítettek így bajaikon, csak tanulni kell tőlük. Mért ne tudnók mi előállítani azt a szőlőmennyiséget, a mely a beültetésre szükséges? Miért kell nekünk itt is mindent a jövőre bízni, miért kell hosszú évtizedeken át fokozatosan haladni, a midőn a bajon rövid pár év alatt lehet segíteni? (Élénk helyes lés.) Hiszen a földmívelési minister úr az ő jelentésében megmut.tja a helyes utat. 0 többet is tesz és talán a szőlőmívelési dotation kissé túlmenve, saját felelősségére tett oly lépéseket, melyek egyenesen e ezélra vezetnek. Tökéletesen megfelel a ezélnak az, a mit tett, hogy t. i. Francziaországból szakértő szőlőnemesítőket hozatott be, a kik kötelezték magukat, hogy millió számra menő nemes csemetét állítanak elő. E működésüket meg is kezdték és százai, ezrei a tudatlan népnek mennek oda, hogy tanuljanak tőlük, sőt hogy kész csemetéket vásároljanak. Nincs az a pénz, a mit a nép meg ne adna a nemesített csemetéért. Csak rendelkezzék a kormány azzal a pénzzel, a mely a csemeték megszerzésére szükséges. Ha egy telepen négy millió csemetét lehet termelni, húsz ily telepen egyszerre 80 milliót lehetne. Ennek költségei uzsora kamatokkal térülnének meg. A lakosság szívesen megvenné a csemetéket kétszeres áron. Azt az ellenvetést is hallottuk, hogyan létesítsük azt a 80 millió csemetét, ha van ugyan külföldi szakértőnk, de nincs amerikai vesszőnk, a melyet felhasználhatnánk? A ministeri jelentés szerint 600 amerikai szőlőtelep létesült már hazánkban; én többet is tudok. Méltóztassék most már kiszámítani, mily óriási számú nemesítésre alkalmas vesszőt képesek e telepek szolgáltatni. A nép e részben megfelelt hivatásának. Rövid pár év alatt bámulatra méltót producált. 9*