Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

46. országos ülés 1892. május 5-én, csütörtökön. Az amerikai alany tehát meg van az országban, ennek bizonyítéka, hogy nagy mennyiségben, milliókra menő számban kapható. Hála istennek, még annyi régi szőlőnk fennáll, hogy abból az ennek megnemesítéséhez szükséges nemes vesszőt is megkaphatjuk. Tehát az, hogy nem volna alany egy nagyobbszerű actiora, nem mondható. De igen is áll az a körülmény, melyet ismét és minduntalan hangoztatnom kell, hogy a mi népünk absolute nem alkalmas arra, hogy ezen csemetéket megnemesítse, (Igaz! Úgy van!) ehhez nem ért, ezt tőle kívánni nem lehet, ezt csak hos*zú idő folytán fogja megtanulni, midőn a külföldi szakértő munkások neki e tekintetben példát adnak. És itt térek el én a t. minister úr véleményétől, melyet jelentésében felvéve látok, mert nem oszthatom azt a nézetét, melyet így nyilvánít: »Megkezdettem ez irányban a nagyobb actiot; az állam feladatának tekintem azt, hogy a tapasztalatlan népen segítsek, de előre is kijelentem, miszerint ezen actiot fentartani nem kívánom és azt lehetőleg mihamarább meg fogom pzüntetni.« Ebben nem értek én egyet a t. minister árra], mert ezen actiot, mely oly szép sikerrel kezdődött, nemcsak fentartani és továbbfejleszteni, hanem a legnagyobb mértékben emelni kívánom. (Helyeslés.) Méltóztassék alkalmas, nemes csemetékről gondoskodni és rövid pár év alatt összes szőlőterületünk be van ültetve, mert az ültetéshez a nép ért és utolsó krajczárját is képes kiadni, hogy megteremtse létfeltételeinek alapjait. (Élénk helyeslés.) Egy másik jelenség is függ össze épen ezen kérdéssel. (Halljuk!) Beszéltünk az alföldi munkásmozgalmakról és mit tapasztaltunk ? Egyes nagyobb szőlőbirtokosaink, a kik hála istennek még lendelkeznek azzal az eszközzel, hogy e téren nagyobb actiot kezdhessenek, tömegesen hozathatják az Alföldről az ott élő munkásokat és ezek a legnagyobb kedvvel és szorgalommal végzik a szőlőültetésnél szükséges teendőket. A yasutak korszakában távolság nincs. Ha egyik vagy másik vidéken, bizonyos okokból, melyekre nagyon szépen rámutattak a t. képviselő urak, pangás állott be; ha természetellenes jelenségek mutatkoznak; ha épen a leggazdagabb vidékeken százával, ezrével van oly munkás nép, mely rendszeres foglalkozást nem kap: ezeketa vasutak segélyével napról-napra vihetjük az oly vidékekre, hol foglalkozást kapnak. De az alföldi munkásmozgalmak okairól is méltóztattak beszélni és nagyon szép theoretieus felolvasásokat is hallottunk már e tárgyban. Én azonban tökéletesen egyetértek azon t. előttem szólott képviselő urakkal, kik az alföldi munkásmozgalom bajainak legegyszerűbb indokát abban találják, hogy mezőgazdaságunk nem fejlődik oly mértékben, mint a mily mértékben fejlődnie kell, hogy a munkásnépet a nagyobb szaporasággal és a közélet nagyobb igényeivel szemben a szükséges eszközökkel a megélhetésre ellássa. Természetesen így ro^sz helyzetben vagyunk, midőn kormányzatunk maga reá mutat és bevallja azt, hogy mezőgazdaságunk ijesztő módon hsnyatlik, hogy legdúsabb vidékeink a mezőgazdaság szempontjából, a jövedelmezőség tekintetében messze távol maradnak azon kietlen és terméketlen vidékek mezőgazdaságának jövedelmétől, melyet északon a különböző országokban tapasztalunk. Ekkor bevalljuk valóban szegénységünket és akkor megtudjuk az okát annak, hogy van az, hogy azon dús, de kevés jövedelmet nyújtó vidékeken a munkásnép keresetet nem talál; mert lehetnek politikai motívumok, socialis tanok, kivándorlási ügynökök is, kik természetesen kiaknázzák a rossz helyzetet, de az igazi, a valódi ok abban rejlik, hogy nincsen biztos, minden napra való kereset. (Élénk helyeslés.) A magyar nép nem szeret vándorolni, a magyar nép nem szereti elhagyni az ő fészkét mindaddig, míg ott anyagilag existálhat, (Igaz! Úgy van!) eltekintve egyes kisebb kitörésektől, melyek figyelemre nem méltók; a munkásnép általános munkásmozgalmat nem fog inscenirozni sohasem, lia arra kényszerítve nincs az öníentartás szempontjából. (Igaz! Úgy van!) De, t. ház, ha mindnyájan egyetértünk abban, hogy nemcsak a szőlőmívelés, de a mezőgazdaság minden ága hanyatlik és nem felel meg annak a feladatnak, a melynek meg kellene felelnie, hogy a jelenlegi civilisált kor exigentiáinak az eszközeit megteremtse, akkor ne csodálkozzunk, t. ház, azon, ha socialis bajok mutatkoznak. Menjünk vissza a bajok forrására és lássuk, hogy milyen eszközökkel lehet az elhanyagolt kisbirtokok helyzetén segíteni és mikép lehet ezen kizsarolt földbirtoknak visszaadni azt az erőt, melyet tőle kényszer folytán elvettünk. Ez^ okokon kell tanakodni és a bajon segíteni. És itt t. ház, termetesen ismét arra a pontra jutunk, a melyet mindegyikünk hangoztatott és méltatott, hogy t. i. az államnak, az összességnek pénzereje kell, hogy segítsen a bajokon, a hanyatló mezőgazdaságnak pénz megszerzésével kell ismét az eszközöket rendelkezésre bocsátanunk. Előtérbe lép itt, t. ház, első sorban a talajjavítás kérdése, a melyet évek óta hangoztatunk és a melyen jóformán alig tettünk valamit. Előtérbe lépnek mindazon magas feladatok, melyek a modern mezőgazdaság terén mindenütt észlelhetők, de nálunk nagyon kis mértékben foglaltak tért. Itt ismét anyagi segélyre van szüksége a mező gazdaságnak és pedig azért, hogy feladatának I megfelelhessen. És nem lehet egy hanyatló, erőt-