Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-45
52 *»• országos Ölés 1892. májns 4-én, szerdüu. qualificatio elnyeréséhez köttessenek. (Helyeslés bal felől.) Ma felső gazdasági tanintézeteink vannak ; igen számos elméletileg és gyakorlatilag képzett egyén került ki ezen intézetekből és az nem lehet, hogy ezen elméleti és gyakorlati qualifieatioval bíró gazdatiszt ágy a társadalomban, mint a törvény előtt, mint functioi teljesítésében egy sorba helyeztessék egy minden qualificatio nélküli, tán vadászból tisztté avancirozott egyénnel. Nagyon ajánlom a minister úr figyelmébe a gazdatisztek nagygyűlésén e részben hozott határozatokat. Igen szerények; ezen határozatok nem kívánnak semmit, a mi akár az egyéni szabadságot korlátozná, akár bármely érdeket sértene. Csak azt kérik: mondassék ki, hogy a gazdatiszti állás qualificatiohoz van kötve, a mely megszerezhelő elméleti úton és bizonyos feltételek mellett gyakorlati úton. Kívánják továbbá, hogy bizonyos állások csak ily qualificált egyénekkel töltessenek be. Hiszen ma már erdészeti állást nem nyerhet senki, a ki a szakvizsgát le nem tette. így van ez minden más téren, csak a gazdászat terén nem. E bajt a gazdasági törvény lesz hivatva orvosolni. De hivatva lesz e törvény más irányban is orvoslást nyújtani: t. i. a szolgálattevő és a szolgálatban levő jogviszonyát illetőleg. Míg a cselédtörvény rendezi a felmondást a cseléd és a szolgálatado közt, az ipartörvény rendezi a viszonyt iparostanoncz és gazda között, a kereskedelmi törvény kereskedősegéd és szolgálatadó között, addig épen csak a gazdatisztekre nézve nincs ily törvényes intézkdedés. Méltóztassék tehát ezt is szabályozni oly törvénynyeí, mely minden oly esetben, a hol szerződés nincs, teljes jogerővel bírjon. (Élénk helgeslés bal felől.) Ezeket kívántam a t. minister úr figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés bal felől.) Molnár Antal jegyző: Gr. Bethlen Balázs! Gr. Bethlen Balázs: T. ház! A föidmívelési ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával engedje meg a t. ház, hogy röviden felszólaljak ; ez által Magyarország gazdaközönségének s így saját vidékem gazdaosztályának, saját vidékem érdekeinek vélek szolgálhatni. (Halljuk!) Midőn ez alkalommal felszólalok, engedje meg nekem a t. ház, hogy irántam való szíves és jóindulatú elnézését, mint e helyen először felszólalóval szemben kikérjem és remélhessem. Örömmel kell constatálnom a t. földmívelési minister úr előttünk fekvő expose-jából, hogy gazdasági intézeteink felállítása terén, a gazdasági szakoktatás terén szép haladás észlelhető, de be kell vallanunk, hogy e téren még igen sok a teendőnk, ép ez késztet engem arra, hogy a t. ház figyelmét pár perezre igénybe vegyem. Én ez alkalommal főleg a kisbirtokosságra akarom a t. minister úr figyelmét felhívni, még pedig a kisbirtokosságnak lehetőleg nagyfokú támogatását óhajtanám az állam részéről; hisz egy agricol államban, a milyen mi is vagyunk, hol mezőgazdasággal, ha nem csalódom, körülbelül 3 millió 500 ezer ember foglalkozik, igen lényeges dolog az, hogy a g/izdasásd értelem épen a gazdaközönség legalsóbb rétegénél fejlesztessék, növeltessék minél nagyobb fokban. A közép s főleg a nagybirtokos gazdaosztály sok eszközzel rendelkezik, mely által a kellő s helyes irányú szakértelmet elsajátíthatja, vagyonjogi helyzeténél fogva is könnyebben kiképezheti magát e téren, míg a kisbirtokos osztály az, a mely ezen eszközökkel, ezen módokkal vagy épen nem, vagy elenyésző kis mértékben rendelkezik és ép ezért, ha támogatásban nem részesül, csak igen nehezen prosperálhat: már pedig (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) az állam érdeke, a magyar állameszme is arra int bennünket, hogy a kis- és középbirtokos osztályt felülről is támogassuk minél inkább, azon birtokos osztályt, mely erre leginkább rászonül; hisz egységes alapon álló, tehetős és jólétnek örvendő osztályok által lesz igazán erős, igazán életképes egy nemzet. (Igás! Úgy van! jobb felől.) A kisbirtokosság gazdasági értelme fejlesztetik először szerintem az által, ha a nagybirtokosság jár előtte jó példával, ha a nagybirtokosság kellő és helyes tanácsadással szolgál neki; másodszor az által, ha az állam igyekszik ezen osztálynak minél inkább segítségére jönni. Én ezen segélynyújtást a vidékenként felállítandó népies jellegű íöldmíves szakiskolák által látnám leginkább s legjobban elérhetőnek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) melyeknek czélja az lenne, hogy a földmíveío köznépet megtanítsuk, vele megértessük lehetőleg szemlélet útján, hogy viszonyaiknak, éghajlatuknak, a föld minőségének tekintetbe vétele mellett, megfelelőleg a jelenlegi gazdasági viszonyoknak, miként lehet czélszerííen, miként kell lehető legkasznosabban, aránylag kisbirtokokból belterjes gazdálkodás, helyes beosztás, a culturnövények helyes megválasztása által aránylag legnagyobb hasznot producálni, felmutatni, a nélkül, hogy a föld termőképessége csökkentetnék, a nélkül, hogy a föld megerőltettetnék. (Helyeslés a jobboldalon.) Eme népies jellegű földmíves szakiskolákban szerintem nem arra kellene törekedni, hogy »gazdatiszt urakat« képezzünk, hanem igenis arra, hogy a kisebb gazdák nyerjenek szabályszerű oktatást, kik mint képzett munkások, majd magok is megfogják az eke szarvát, (Helyeslés a jobboldalon.) kik a mezei munkában magok is directe részt veendenek, tehát szakértelemmel bíró munkáskéz kiképzését várnám ezen intézménytől.
