Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-45

45. országos Ölés 1892. niäjus 4-én, szerdán. 49 A földbirtokos osztálynak hanyatlása, anyagi pusztulása megszüntette mindazon kereseti forrásokat, a melyek abból táplálkoztak, a melyeknek tápot a földbirtokos maga nyújtott. Maga a mezőgazdaság is egészen más alapokon, egészen más rendszer szerint űzetik. Hogy csak példát hozzak fel, a kézi cséplés, a mely a felvidéki munkásnak azelőtt téli keresetet nyújtott, megszűnt; azt a gépcséplés helyettesíti. Szóval megszűntek majdnem teljesen mindazon megszokott régi kereseti források, a melyek azelőtt a népet táplálták és e helyett nem keletkezett, vagy ha keletkezett is, csak igen kis mértéklen keletkezett újabb kereseti forrás. Ez oka annak, hogy a nép kivándorolt és ezen kivándorlás — eltekintve a kivándorlás nemzetgazdasági és egyéb erkölcsi hátrányaitól — ott a felvidéken líjabb bajt hozott létre, t. i. a munkáskezek hiányát ott, a hol munkáskezek hiányáról eddig nem panaszkodtunk. A földbirtokos osztály hanyatlásának okai szintúgy igen könnyen megmagyarázhatók. Azt méltóztatik tudni, hogy a felsőmagyarországi megyék földbirtoka — itt mindig csak a középés kisbirtokokat értem — nagyobbára kisebb, %—400, sőt ennél is kisebb holdnyi kiterjedésű szántóföldből és megfelelő erdőből álló birtokokra van felosztva. Ezen kisebb birtokok jövedelme a múltban —- és itt nem a közvetlen multat, de a régi multat értem, a 48 előtti időket — elégséges volt arra, hogy a birtokos abból CSct les dját fentarthasea, polgári kötelességeinek eleget tehessen; de épen ezen kisebb birtokoknak jövedelme folytonosan csökkent s annyira csökkent a mai időben, hogy a birtokok jövedelme egy család fentartására, nem a régi, de a legszerényebb igények mellett is elégtelen ma. És így az a birtokos, a kinek nincs más keresete, a ki tisztán arra van utalva, hogy ezen kis birtokából megéljen, elmaradhatatlan pusztulásnak van kitéve. Nem túlzás, t. ház, ha azt mondom, hogy a birtokok jövedelme az utóbbi évtizedeket, a hetvenes évek és a mostani jövedelmi viszonyokat véve tekintetbe, legalább is 40—50 százalékkal csökkent. És ez természetes is. Hisz mindennek az ára •— a mire az ily kisebb birtokosnak szüksége van — legyen az háztartási, ruházati vagy gazdasági czikk, sokkal magasabb. A gyermeknevelési költség sokkal jelentékenyebb; az acló, úgy az állami, mint a községi és fogyasztási adó is folytonosan emeli. edik. Ezzel szemben pedig mindennek az ára, a mit piaczra visz — tán a szarvasmarhát kivéve—jelentékenyen leszállott. (Úgy van! Úgy van! a lal- és szélső lalcldalcn.) És ehhez hozzájárul még a felvidéki talaj mostohasäga mellett a termények silánysága és nagy bizonytalansága, mely bizonytalanság sehol KÉPVH. NAPLÓ. 1892—-97. III. KÖTET. * sem oly kirívó, mint a felvidéken. Hisz a míg például 1889-ben a felvidéki gazdák legnagyobb része kénytelen volt az uralkodó szárazság következtében marhaállományát leszállítani és a leszállított állományt is csak az alföldről hozott szalma és takarmány segélyével volt képes nagy áldozattal fentartani, addig az 1891-iki túlságos nedvesség folytán éhínség uralkodik és alig van gazda — mindig a kisebb gazdákat értem — a kinek sajátjából tavaszi vetőmagja lett volna. Ehhez hozzájárult az, hogy a felvidéki kisebb gazdák rendesen silányabb talajú birtokukat kénytelenek nagy befektetéssel intensive kezelni, nagyobb marhaállományt, nagyobb igaerőt tartani. E befektetésre pedig csak a legritkább esetben van a gazdának tőkéje, kénytelen tehát kölcsönhöz folyamodni és így a kisbirtokost nemcsak családjának fentartása, nemcsak a közterhek, de még a befektetésekre kölcsönzött összeg kamatjai is terhelik. Azelőtt volt a birtokosság egy részének erdejében egy kis tartaléktőkéje. A szepesmegyei vasipar és más iparágak és kohók jól tudtak felhasználni a sárosmegyei erdőket; a fát, bár alacsony áron, de el lehetett adni és a kisbirtokosok a fa jövedelméből pótolták a gazdaság jövedelmének hiányait. Ma azonban ily erdők, vagy nem léteznek, vagy ha vannak, a fa eladathatlan, kivéve a városok közelében levő erdőket. Tehát az erdő, mint gazdasági tartalék, elvesztette jelentőségét és ma nem létezik. Ebhez járul még az is, hogy a felföldi kisbirtokos akár akar, akár nem, gazdálkodni kénytelen, mert a bérlő osztály, mely eddig kis gazdaságok bérletével foglalkozott, megbukott és Amerikába vándorolt. Ma tehát akár van tőkéje, akár nincs; akár van, akár nincs meg a kellő értelme hozzá, gazdálkodni kénytelen a közép- és kisbirtokos, mert birtokát bérbe nem adhatja. Ezek azok az okok, a melyek a felsőmagyarországi birtokos osztály hanyatlását előidézték és a melyeknek következtében a hírtokos osztály végpusztulásnak néz eléje és mindinkább szaporodnak azon birtokok, a melyek a régi kézből új birtokosok kezére kerülnek. Előttem nem közönyös az, hogy ki bírja a földet, (Helyeslés lal felöl.) A ki előtt a földbirtok csak adóobjectum, a ki előtt közönyös, hogy ki a birtokos, csak az adó folyjék be, az előtt lehet ez közönyös, de a felvidékeken egyedül a régi birtokos osztály képviseli a magyarságot. az államfentartó elemet, a magyar hazafiságot. (Élénk helyeslés a lal- és szélső baloldalon.) Én csak fájdalommal látom azt, hogy ha családok, a melyeknek neve összeforrt hazánk történetével, elpusztulnak, mert megvallom, a legnagyobb politikai és nemzeti érdeknek tartom azt, hogy felső Magyarországon a föld-