Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-45
50 tó. orszégos ülés 185 birtok magyar kézen legyen. (Élénk helyeslés a hal- és szélső báloldalon.) Az is igaz, nem akarom tagadni, hogy ezen birtokosok közt találkoznak olyanok is, a kik az új viszonyokba való bele nem törődés, tóiköltekezés, vagy gondatlanság folytán, szóval Önhibájukból mentek tönkre. (Igaz! Ügy van! hal felől.) Ezeket lehet sajnálni, de nincs mit szólani róluk, természetesen nem is beszélek ezek érdekében, hanem azon birtokos osztály érdekében szólok, a mely önhibáján kivül, csupán az öröklött terhek és a viszonyok mostohasága folytán van kitéve az elmaradhatatlan pusztulásnak. Azon néposztály érdekében, a mely szülőföldjén nem képes feltalálni a megélhetés feltételeit, emelem fel szavamat; ezek érdekében sürgetem mindazon intézkedések megtételét, a melyeknek az a czélja, hogy ezen birtokoknak a jelenlegi birtokosok kezében való megmaradása lehetővé váljék és azon néposztály szülőföldjén kereshesse meg kenyerét. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Tudom én azt, hogy a kérdés nehéz, hogy nincs erre nézve panaceánk, általános orvosszerünk. Nem is kívánok, de nem is kívánhatok én indokolatlan előnyöket, privilégiumokat ezen birtokosság és néposztály érdekében; de azt is tudom, hogy nem elég helyes elveket hangoztatni. Hiszen rég óta hangsúlyozzuk az ipar meghonosításának, a gazdasági hitelügy szabályozásának szükségét, hangsúlyozunk egyéb helyes elveket is, de ezen elvek hangsúlyozásával még vajmi keveset lendítünk a dolgon, ha azokat nem követi tett. (Élénk helyeslés hal felöl.) Épen azért én csak helyesnek tarthatom azt, ha mindazon, habár kisebb jelentőségű intézkedések, a melyeknek határa nem nagy, de rögtöni, a melyek minden nehézség nélkül életbeléptethetők, általunk hangsúlyoztatnak, ha mindezek életbeléptetését sürgetjük. (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Mert hiszen felfogásom szerint épen az a helyes közgazdasági politika, a mely minden ilyen, magában véve kisebb jelentőségű intézkedést megtesz (Helyeslés hal felől.) és az ily kis jelentőségű intézkedések összessége képezi épen a helyes közgazdasági politikát. {Igaz! Ügy van! hal felöl.) Épen azért azokhoz, a miket már előttem szólott t. képviselőtársaim ez irányban előadtak, kívánok a magam részéről is hozzászólni. Az ipar megteremtésének szükségét mindenki elismeri. Hogy úgy mondjam, jelszó ez már manapság, a melylyel mindenütt találkozunk. A magam részéről hozzáteszem, hogy az ipar megteremtésének szüksége elsőrangú érdek mindenütt, a hol az annak megteremtésére szükséges feltételek megvannak. •2. május 4 én, szerdán. Miklós Ödön t. képviselőtársam tegnap óva intett bennünket az ipar létesítésétől, ha az nem mezőgazdasági ipar, ha az nem a mezőgazdaságban találja talaját. De felfogásom szerint vannak ugyan a mezőgazdasághoz közelebb álló iparágak, azonban nézetem, hogy minden ipar táplálja a mezőgazdaságot s így bárminő ipar létesítése a felvidéken hasznos lesz a mezőgazdaságra is. (Helyeslés hal felöl.) Távol vagyok attól, hogy a kereskedelmi miaister úrnak az ipar fejlesztése terén tett lépéseit és az elért eredményeket kicsinyelném. Szívesen elismerem azokat, de az ő actioját nem látom elégségesnek azon czél elérésére, melyre a felvidéken törekedni kell. A felvidéken kiterjedtebb mérvben óhajtom az állami támogatást, sőt ha kell, az állami kezdeményezést is, mert hiszen ha van Magyarországon az iparra alkalmas vidék, úgy a mai népességi viszonyainknál, mint a természetadta erőnknél fogva — értem a vizerőt — épen a felvidék erre a legalkalmasabb. Kérem tehát a t. földmívelési minister urat, habár ez a kérdés nem tartozik szorosan véve szakmája körébe, de mivel az szolgálja a íöldmívelésügy érdekeit is, tegye meg a maga részéről a kezdeményező lépéseket is s ezzel nagy szolgálatot fog tenni nemcsak Magyarország földmívelési, de ipari és kereskedelmi érdekeinek is. (Helyeslés hal felől.) Felhozták a gazdasági szeszgyártást. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a felvidéken a gazdasági szeszgyártás az okszerű mezőgazdaság egyik elengedhetetlen segédeszköze. Csak a gazdasági szeszgyártás képesíti a gazdát, hogy az egyedül lehetséges kapás növényt, a burgonyát termelhesse, csak az képesíti a gazdát, hogy a földje részére nagy menynyiségben szükséges trágyát előteremthesse. így hangoztatták ezt mindenkor, ámde a jelenlegi szeszadótörvény mellett a gazdasági szeszgyártás egyáltalában nem felel meg feladatának. (Úgy van! bal felől.) A mennyire én ismerem a viszonyokat, a jelenlegi szeszadótörvény mellett a gazdasági szeszgyárak fenn nem állhatnak. Ezen fennállhatás alatt nem értem azt, hogy a gazdasági szeszgyár nagy hasznot hajtson az illetőknek. Ha a gazdasági szeszgyár akként működik, hogy a nyers anyagokat piaczi áron értékesíti és a befektetett tőke kamatját behozza, az már hasznos még akkor is, ha a moslék valamivel többe kerül is a szeszgyár-tulajdonosnak, mint a mennyit megér; a fennállhatás alatt tehát nem értem azt, hogy valami lucrativ üzletet folytathassanak. Mert elég az, ha a gazdasági szeszgyár a tulajdonos egyenes vesztesége nélkül javítja a föld termőképességét.