Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-45

46 45. országos ülés 1892. mAjus 4*én, szerűen. rendezés czímén — mert most már megint alávette a Tisza magát a védgátaknak— 195.000 frt. És ebben nem az a szép, hogy e 17 milliós mun­kálatot az állam akarja létesíteni, hanem az, hogy pl. a Badalónál és Csekénél szükséges munkálat költségeihez — Badaló a beregi, Cseke a szatmári oldalon fekszik — Badaló hozzájárult 17.000 írttal,Cseke pedig soha egy fényes krajezárt sem fizetett sem áryédelemre, sem canalisatiora. A csekei oldalon 17.500 forintot fizetett az állam, a badalóit pedig az ármentesítő társulat csinál­tatta meg a maga költségen. Ép így van a dolog Tivadarnál is. A tivadari oldal Beregmegyére esik, így hát a tivadari oldalon szükséges mun­kákat csináltassa meg az ármentesítő társulat a maga költségén, a másik oldalon megcsináltat mindent az állam. A beregmegyei oldalon 195 ezer forint költséget viseljen Beregmegye azért, hogy az állam 40 esztendő alatt soha eleget nem tett mederrendezési kötelességének. Meg­vagyok győződve, hogy sem a minister úr, talán az illetők maguk sem vették észre, egy vidéket mily igazságtalanul terhelnek akkor, a midőn épen az imént végeztünk be egy nagy munkálatot, a hol harmadfél milliót költöttek el, a mit mellesleg megjegyezve, másfél millióval is meg lehetett volna csinálni. Kérem tehát a minister urat, hogy az igazságtalanságot — azt hiszem maga is belátja, hogy az — végre szün­tesse he. Különben a költségvetésre nézve jelez­tem, hogy én a minister árban eddigelé minden irányban jóakaratot tapasztaltam. Meg vagyok arról győződve, hogy ha ügyeinket még jobban meg fogja ismerni, többet fog tehetni. Én még a földmívelési tárcza költségvetésénél ily nagy érdeklődést soha sem láttam, mint most és ebben új hajnalát látom mezőgazdaságunknak. Remény­lem, hogy a t. ház gazdái végre életre kelnek és a jövőben jobban meg fogják tenni köteles­ségüket. Az említett hiányok felemlítése mellett a költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Münnieh Aurél! Münnich Aurél: T. ház! Egy oly kérdésre kívánok röviden reflektálni, mely bár nem fog­laltatik az előttünk fekvő költségvetésben, de szerintem mégis e tárczához tartozik. Ez a klimaticus és nyaralótelepek létesítésének elő­mozdítása és támogatása. Minden ország igyek­szik a természet kincseit, regényes tájékait kihasználni olyanformán, hogy ott nyaraló telepeket létesítve, emelje az idegen forgalmat és ezzel megkönnyítse az ottani lakosság meg­élhetését. (Élénk helyeslés jobb felől.) Magyarország azon szerenesés helyzetben van, hogy bőségesen vannak természet-kincsei, bőségesen akadnak regényes és vadregényes vidékei; de ez szerintem még teljesen kiaknázva nincs, a mennyiben ezen vidékek még nem tétettek hozzáférhetőkké és leginkább abból az okból van kifogásom ez ellen, mert e tekintet­ben még messze hátra vagyunk a külfölddel szemben. Tudjuk ugyanis, hogy a külföldön aránylag olcsó pénzért sokkal nagyobb kényel­met talál minden utazó, mint nálunk. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Tehát habár tömegesen ke­letkeznek ezen nyaralók és fürdőtelepek, mégis sok kívánni való marad hátra. A földmívelésügyi minister úr széles látkörével és mindenre kiter­jedő gondosságával ezen kérdésre is kiterjesz­tette figyelmét és örömmel olvasám az utolsó napokban, hogy Alsó-Hámor, Lubochna és Hi­degszamos vidékén ily nyaraló telepek létesíttet­tek. De arról is van tudomásom, hogy a Szepes­ségben, a Tátrában hasonlókép vásárolt a minis­terium és a kincstár egy erdőterületet, a mely az én tudtommal hasonló czélokra van fentartva. A felvidéki Ínségről sok szó volt itt a házban és nem csoda, hogy a felvidék képviselői közül többen proponáltak bizonyos módokat, a melyek foganatba vétele által a felvidéki lakosság meg­élhetését könnyíteni lehet. Miután az ipar ná­lunk, sajnos, hanyatlott; miután a bányászat, a melyre talán lesz alkalmam a pénzügyministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával vissza­térni, hasonlóképen pang: mindenesetre szükség van arra, hogy a Szepesség és a felvidék gon­doskodjék oly eszközökről, melyek a megélhe­tést megkönnyítik és így leginkább a Szepesség­ben létesültek azon nyaralótelepek, melyek ma igyekeznek feladatuknak megfelelni. De ha én teljes elismeréssel és méltánylással fogadom az igen t. minister úrnak azon törekvését, hogy ily nyaraló telepek létesítését előmozdítja, meg kell jegyeznem, hogy én a magam részéről ezt a törekvést csak úgy helyeselhetem, (Halljuk! Hall­juk!) ha az igen t. minister úr ilyen terííletexen nem concurrens vállalatokat létesít, (Helyeslés a jobboldalon.) nem igyekszik ez által a most már fenálló és létező nyaraló telepeket és fürdő­helyeket elnyomni, hanem, hogy ő, a mint én ezt az ő intentiojának hiszem, a mostan fennállókat támogatja és ezzel kapcsolatban és azok közre­működése mellett igyekszik a többieket létesíteni; (Helyeslés a jobbóldalon.) ott pedig, hol ilyenek még nincsenek, ezek szervezkedését törekszik elő­mozdítani. (Helyeslés a jobbóldalon.) Én a magam részéről azt hiszem, hogy a minister úr ezt a czélt nagyon könnyen érheti el, ha részben ott, hol kincstári birtok, vagy erdőség van, azt az ily telep létesítésére a vállalkozónak olcsón átengedi és a vállalatot elősegíti az által, hogy adóengedmé­nyekben részesíti, az épitő anyagot és a tűzifát olcsóbban adja; (Helyeslés a jobboldalon.) végűi az által, hogy terveket bocsát a vállalatok rendelke­zésére, hogy azok telepeiket a külföldi mintákra

Next

/
Oldalképek
Tartalom