Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-45
42 45. orsssftgos ülés 1892. májas i-éa, szerdán. veszély a záporok alkalmával a hegyekbői lerohanó vadviz magával sodorván a felületen levő köveket, elértékteleníti a szántóföldeket és réteket, mitől korábban nem kellett tartani, mert a hegyek oldalain sűrűn beültetett szőlők és azok között alkalmazott vizfogók megakadályozták. Újra beültetni a hegyoldalukat, míg a phylloxera el nem pusztul, nem lehet, mert a honi szőlőfajokat nyomban elpusztítja, az ellenálló amerikai fajok pedig nem tenyésznek a többnyire mésztalaj os hegyeken, talán a 25.000 hold szőlőből 7—8 ezer holdat számíthatni, hol az amerikai ellenálló szőlőfaj tenyészik, a többi 17 — 18 ezer hold értéktelen területté válik. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Hogy mi volt a szőlő és bortermelés e vidék lakosságára, röviden ismertetem: egy hold szőlő 500--3Ü00 forint értéket képviselt s ily áron szívesen vették; a minimum egy hold után 10 hektoliter bort, 25 ezer hold után termett 250.000 hektó, hektóját 10 forintjával számítva 2 2 A millió frt folyt be a vidékre, esvén belőle minden személyre 40 frt. Ezen jövedelem elmultával a lakosság felének vagy egyharmadának el kell vándorolni e vidékről más hazát keresni, mint már meg is kezdték Kecskemétre, Slavoniába és Amerikába. Kecskemétre az úgynevezett Weber-szőlőtelepre áthelyezkedett 200 családnak sem biztos a jövője, mennyiben hallomás szerint cselédszerep jut osztályrészekül, pedig egy-egy családnak 300 frt értékű vagyont kell odavinnie; a Slavoniába kivándorlók horvátokká lesznek, az Amerikába szökdösők pedig végkép elvesznek a hazára. E vidékeket nem lehet, nem szabad figyelmen kivííl hagyni, (Élénk helyeslés jobb felől.) szerény nézetem szerint ott, hol a honi szőlofajok kipusztultak és ellenálló amerikai szőlofajok nem tenyésznek, a dohánytermelést kellene meghonosítani; talán a dohány lenne még az a termény, mi a szőlő után legjobban kifizetné magát e hegyes vidéken, hiszen hol jó bor termett. ott dohány is jó terem s dohány alá megmívelné az ottani nép azon földet is, mit ekével szántani nem lehet. Kívánatos lenne egy dohánygyár felállítása is, munka kell a népnek, úgy meg fog élni. Eddig nem szorult semmiféle államsegélyre, de ezután, ha munka nem adatik neki, minden évben bizonyos a nyomor és olyan »árvai inség«. Ezek folytán tisztelettel kérem a t. földmívelési minister urat, küldjön ki e vidékre szakembereket, kik apróra szerezzenek maguknak tájékozást és nyújtsanak be oly tervet, a mivel a vidék lakossága megmenthető. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A költségvetést elfogadom. Szederkényi Nándor jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Midőn költségvetésünknek úgyszólván mostoha gyermekéhez, a foldmívelési tárcza költségvetésére kívánok .egypár észrevételt tenni, megvallom: valahányszor a közoktatás- é? földmívelésügyi ministerek költségvetéseiről van szó, mindig úgy vagyok, mint a hadügyminister a maga költségvetésével, tudniilllik íigy ő, mint én is, azt szeretnők, hogy a költségvetés kétszer akkora összegre szólana, mint a mennyi elő van irányozva; mert akkor, midőn állami jövedelmeink a négyszázmillió forintot megközelítik és a kormányzat minden egyes ága elég jól van dotálva, egyedül a közoktatásügyi és földmívelésügyi tárcza az, a mely ebben a tekintetben a legmostohább sorsban részesül. Tökéletesen igaznak t irtom azt a megjegyzést, a melyet mikor beléptem, előttem szólott t. barátom hangoztatott, hogy ennek e részben nemcsak a kormány, hanem mi magunk a képviselők vagyunk az oka. E háznak legalább háromnegyed része gazdálkodó emberekből áll és oly indolensek vagyunk épen a saját érdekeink iránt, hogy a legutolsó időig úgys?ólván ez volt az, a melyre legkevesebb gondot fordítottunk. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az igazságügyi téren vaa^y bármely más téren, ha felmerííl valami, az illető sz ikemberek mindig résen állottak és mindig hozzászólottak a dologhoz, egyedül mi hallgattunk mindig és megretiráltank más érdekek előtt. (Úgy van ! bal felől.) És nehéz helyzetben vagyok, t. ház, akkor, midó'n egy kis tizenhárom milliós költségvetés van előttem, a melyet ismerek a nélkül, hogy valami alapos tanulmányozásra lenne szükségem, de látom, oly szíík keretben mozog, hogy én, a ki például hívatva lennék erről az oldalról ennek a költségvetésnek a hiányait támadni, nem hogy támadni tudnám, hanem ellenkezőleg védelmére kell szállanom, mert még ott is, a hol túlköltekezés látszik, azt tartom, túlkevés költetett. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ennél a kérdésnél az egyik, a mit szem előtt tartottam, az, hogy a költség maga, a mely a ministerium rendelkezésére áll, oly kevés, hogy alig lehet belőle többet teljesíteni, mint a mi itt elő van irányozva; a másik pedig, a mit szintén szem előtt kell tartanunk és a mi miatt teljes jóakarattal kell ehhez a költségvetéshez hozzászólanunk, az, hogy maga a minister úr, a ki itt az ügyeket vezeti, sokkal kevesebb ideje működik, semhogy kellő tájékozással bírna egy annyira szétágazó kormányzati ügykörben, a melynél magára a helyes ismereteknek megszerzésére egy pár év szükséges. (Úgy van!) Nem támadólag, hanem ellenkezőleg, csakis pártolólag lehet e kérdéseket pertractálni. (He1 lyeslés a szélső baloldalon.) És én, mivel kénytelen
