Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-45
40 45. országos ttlés 1892. május 4-én, szerdán. Elismerem, hogy a szakoktatás hármas tagolata, mint a hogy most életben van, igen szerencsés gondolat. Mert kell lenni egy legfelsőbb intézetnek, a mely tanárokat, a tudomány mai színvonalán álló gazdákat képez. A gazdasági tanintézetek feladata volna megadni a szakoktatást a gazdatiszteknek s a vándortanítóknak. És végre a földmívelési iskolák feladata a népnek a gazdasági nevelését eszközölni. A mi a legfelsőbb fokot illeti, a gazdasági akadémiát, ez a mikép szervezve van, nem felelhet meg tökéletesen feladatának. Azt hiszem, a minister úr maga sincs megelégedve működésével, hiszen tanárképző intézeteink tulajdonkép nincsenek is, de rendszeresített tanszékek sincsenek és az alkalmazott tanárok, hol ezt, liol azt a tárgyat kénytelenek tanítani. Megtörtént az is, hogy Keszthelyről a növénytermelés tanárát eltették Magyaróvárra nemzetgazdaságot tanítani, viszont Keszthelyre a növénytermelés tanítására a niinisterium egy chemicust küldött ki. De ha ilyenek nem történnének is, a magyaróvári akadémián hét professor ad elő 42 tantárgyat és gondolom, az ő feladatuk az is, hogy a magvizsgáló-, növény-, gép- és végy kísérletezési állomás teendőit ellássák. Ezekkel a tanerőkkel felsőbb oktatást adni a gazdaságra készülő ifjúság színe-javának lehetetlen és csodálom még az eddigi eredményeket is, melyek ezen systema keretében elérettek. A gazdasági tanintézetekben több kifogásolni valót nem igen találok, hanem azt látom, hogy túlságosan nagy súlyt fektetnek a tbeoriára (Igaz! Úgy van! bal felől) és hogy ámbár oda sokkal kevesebb előképzettséggel mennek a növendékek, mint az akadémiára, mégis tökéletesen ugyanazokat a tárgyakat tanítják ott, mint a gazdasági akadémiában és ez annjd időt vesz igénybe, hogy a practicus képzésre nem is marad idő, (Igás! Ugy van! bal felöl.) De egyáltalában nem felelnek meg feladatoknak a földmívelési szakiskolák, nem fog megfelelni akkor sem, ha számok szaporíttatni fog, mert itt nem az a hiba, a mit a minister úr elismer, hogy a más pályán kudarezot vallott individuumok mennek ezen intézetekbe és hogy ezekből nem igazi gazdákat, hanem urakat nevelnek; (Úgy van! bal felől.) hanem az, hogy a gazdasággal tényleg foglalkozó gazdák vagy ezek fiai ide nem is fognak menni soha, mert erre sem idejük, sem pénzük nem lesz, A minister úr akarja is ezt a szervezetet orvosolni és jelentéséből látom, hogy szándékában van téli tanfolyamot felállítani, vagy vándortanítókat alkalmazni. Ha jól emlékszem, porosz mintára gondolja ezt, legalább a »Preussens Landwirthschaftliche Verwaltung« czímű munkában, mely a porosz mezőgazdaság állapotát ismerteti, ugyanezen intézkedések, ugyanezen szavakkal javasoltatnak. Azt hiszem azonban, hogy egyik sem fog beválni. A téli tanfolyamokon nem lesz, a ki tanítson, sem hallgató, de különben is az oly partialis intézkedés lenne, melyet csupán nagyobb centrumokban lehetne életbeléptetni, ennek generális hatása nem várható. A vándortanítók pedig nem arra yalók, hogy rendszeres szakoktatást adjanak, legfeljebb arra, hogy egy concrét dolgot megmutassanak, valamely újítást megmagyarázzanak. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) En nem képzelek e tekintetben más helyes módot, mint hogy ha a mezőgazdasági szakoktatás ügy T e kapcsolatba hozatik a népiskolai oktatással és ennek párhuzamos vagy ismétlő oktatással összekötött felsőbb részét képezi. Én azt hiszem, hogy csakis ez lenne a megoldás helyes módja, természetesen összekötve azon intézkedéssel, hogy a tanítóképezdékben gazdasági tanszékek legyenek felállítva. Én azt hiszem, hogy az ilyen tanítók által kiképzett ily iskolákban nevelt gazdák később fogékonyak lesznek a további önképzésre és a szakmájuk viteléhez szükséges ismereteket később is elsajátítják akár szakközlönyök olvasása, akár gazdakörökben folytatott eszmecserék és felolvasások útján. A földmívelési iskolákat méltóztassék felhasználni arra, hogy azokban béresgazdák, kertészek és gazdák neveltessenek, de nem úgy, mint eddig történt, hanem legyenek az ott jelentkezők rendesen cselédkönyv alapján felfogadva és egy pár évi dolgoztatás és oktatatás mellett kiképezve. Az így kikerült cselédeket aztán nagyon szívesen felfogadják. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Kérem azonban, hogy ne méltóztassanak valami centralis kertészeti akadémiát felállítani, mert az oly urakra, a kik ebből kerülnek ki, absolute szükségünk nincs. (Helyeslés bal felől.) Az állami functio másik része az t. L, hogy a földtől elvont anyagok minél tökéletesebben visszaadassanak és hogy e tekintetben mi volna a kormány feladata, az nagyon egyszerű dolog és már többször lett hangsúlyozva. A legelső természetesen az, hogy az állattenyésztés és mindazok az ügyek, melyek vele összefüggnek, mint az állatbiztosítás, a legelő-rendtartás ügye és a vásárügy minél előbb törvényileg szabályoztassék. Nagyon szükséges erre egy másik dolog, a melyet én ez alkalemmal is kiemelendőnek tartok és ez az, hogy szemben azon követelménynyel, melyet a belterjesebb gazdaságra való átmenetel megkíván, szükségük van a gazdáknak egy oly szervezetre is, a melyben szövetkezve, melyben tömörülve egyrészt megszerezhessék maguknak a belterjesebb gazdasághoz szükséges azon földjavító eszközöket vagy anyagokat, a melyekhez egymagában a gazda nem juthat, másrészt pedig
