Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-64
452 64. országos ülés 1892, május 81-én, kedden. jutott a magyar királyi egyetemen az utolsó években keresztűlvitt tandíj reformjaival is, melyet az előttem szólott Thaly Kálmán t. képviselőtársam hozott fel. Itt is elismeréssel adózom az igen t. minister úrnak alapeszméje, alapgondolata iránt, mert én tökéletesen egészséges felfogásnak tartom azt, hogy az egyetemen, a hol a tanároknak párhuzamos kathedrán való concurrentiája áll fenn, czélszerű s megfelelő, hogy a tandíjakat ne a tanárok közvetlenül kapják, hanem az állam szedje be azokat és az állam gondoskodjék a tanárok illő dotatiojáról. Elismerem azt is, hogy ezen intézkedés számos visszásságot — mert esak ilyenek voltak — és számosferde helyzetet,melyek kétségkívül fenforogtak, megszüntetett; azonban annak kiviteli módozata nem volt alkalmas arra, hogy az egyetemi tanárok körében felmerült azon aggályokat megnyugtatólag eloszlathassa, a melyek az egyetem tudományos fejlődése, tudományos jövőjének biztosítása iránt felmerültek Nem szólok itt, t. ház, azon tanároknak helyzetéről, a kik a reform életbeléptetése előtt már az egyetemen működtek, a kik tehát az igen t. minister úrnak méltányos felfogásából kiindulva, az elveszett tandíjakért, ha némi veszteséggel is, de aránylagos kulcs szerint megállapított kárpótlást nyertek, mert még ha ezen helyzettel nem is volnék megelégedve — a mit különben részemről legalább nem állítok — akkor sem tartom ízlésemmel összeférhetőnek, hogy ebben a kérdésben mintegy pro domo beszéljek. (Gr. Andrássy Tivadar elfoglalja az elnöki széket.) De nem is erre, hanem azon módozatokra kívánok reflectálni, melyeket a t. minister úr a jövőre nézve contemplál. És itt sajnálom, hogy nem érthetek mindenben egyet az előttem szólott Thaly Kálmán t. képviselőtársammal. Megengedem, lehetnek egyes karokban olyan valóban alárendeltebb jelentőségű tanszakok is, melyekre nézve bizonyos kategorisálás helyes lehet, a melyek tudniillik csak mellékesek s a melyekre a tanszék csak épen azért állíttatott fel, hogy az illető tudomány az egyetemen képviselve legyen. De nem ismerhetem el ezen kategorisálás jogosultságát az orvosi facultásra nézve azon szakoknál, melyek az orvosok kiképzésére nézve nagyfontosságúak és azért kötelezők is; époly kevéssé ismerhetem azt el a jogi facultás körében, melynek összes tantárgyai az elméleti és gyakorlati jogi kiképzésre, mint alap, szükségesek és elkerülhetetlenek, a melyek mind egyenlő módon kötelezők, a melyeknek egyenlő tudományos művelése, tovább fejlesztése is feltétlenül kívánatos. Nincs oly tudományág a jog és államtudományok terén, mely oly megállapodott volna, mint bizonyos mathematikai igazságok, a melyek örökérvénytíek. A jog az életviszonyokkal és azokból fejlődő tudomány levén, az életviszonyokkal szükségkép folytonos contaetusban kell, hogy legyen, folytonos fejlődésnek, változásnak van alávetve. Thaly Kálmán: A római jog! Sághy Gyula l A római jog művelésében — hamárt. képviselőtársam közbeszólásával így elvont tulaj donképijtárgyamtól — mondhatom,hogy az újabb és újabb maradványok felfedezése által nagyon sok alapigazság jött napfényre, melyek a modern jogtudományra és codifieatiora is kihatással vannak. De ezt csak mellékesen. Visszatérve tulajdonképi tárgyamra, kérdem, hova vezet ez a kategorisálás? Itt első sorban a jogi facultást tartom szem előtt, mert annak tantárgyait és viszonyait természetesen legalaposabban ismerhetem. Kettős veszélyt rejt ezt magában. Először azt, hogy azok a tanárok, a kiknek tárgyai, tanszakai ilyen másod és harmad rangúakká [degredáltatnak, még oly magas erkölcsi érzés mellett is, erkölcsileg is nyomva érezhetik magokat s ezzel munkakedvük és képességük szenved csorbát. Másodszor könnyen előfordulhat, a minek tünetei már mutatkoznak is, hogy ezen rosszabbul dotált tanszékekből másokra, a jobban dotáltakra igyekeznek majd átmenni. Még további veszély az, hogy idővel, ha ez évtizedeken keresztül fennállana, ép ezen szakok hívatott művelőiben hiány fogna beállani és majd nem lesz képes a t. minister úr az esetleg megürülő tanszékeket mindig hívatott szakerővel tölteni be. És hogy ez a kategorisálás s egyes tanszékek dotatioja különösen a jogi facultás keretében, épen nem megfelelő, azt leginkább igazolta a t. minister úr azon újabb intézkedésével, hogy egyes, a reform után az egyetem jogi karán alkalmazott tanárok részére s egyes olyanok részére, a kik az átmeneti időszakban alkalmaztattak, nem egy esetben kétszeres javítást is eszközölt a javadalmazás tekintetében. Én ezt nem kifogásul, hanem inkább a t. minister úr jó akaratának elismeréséül hozom fel, mert maga is átlátva a kiáltó aránytalanságot, átmenetileg segíteni iparkodott. A t. minister úrnak bizonyosan tudomása lesz arról, hogy daczára annak, hogy itt a minister úrral szemben állok : épen a facultásban, mikor ez intézkedés megváltoztatása végett az felírt a t. minister úrhoz, nem helyeseltem e feliratot és nem járultam ahhoz, mert a minister úr intézkedését méltányosnak találtam. De megvallom, hogy ebben további veszély van; átmenetileg — mint mondám — nem kifogásolom, de ha állandóan maradna úgy, hogy ismételődő'leg méltányos kiegyenlítések szüksége forog fenn: úgy jövőre a tanári függetlenség volna ez által érintve és a tudomány szabad
