Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-64

448 64. országos ülés 1892, május 31 én, kedden. helyeslés jobb felöl.) minek folytán a tanfelügye­lők több szabad idővel rendelkeznek meritorius feladataik teljesítésére. Végül, t. ház, még csak egyet tartok kötelességemnek megjegyezni. A tanfelügyelői karban lehetnek egyesek, a kik nem felelnek meg teljesen hivatásuknak; de mésrészt méltóz­tassanak megbocsátani, kétségkívül a lehető legrosszabb hatással lesz az oly kijelentés, mint a minőt hallottunk Okolicsányi képviselő úrtól, hogy a tanfelügyelők általában nem állanának feladatuk színvonalán és magaslatán. Megfordítva áll a helyzet, t. képviselő úr. A tanfelügyelők legnagyobb része a legnagyobb buzgósággal, a legnagyobb szorgalommal jár el, ott azonban, a hol egyesek találkoznak, a kik nem ilyképen járnak el, természetesen kötelessége aztán a ministernek intézkedni, hogy jövőben az más­képen legyen. (Helyeslés jobb felől.) Ezt tartot­tam szükségesnek megjegyezni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Kíván még valaki szólni, t. kép­viselőház ? Ha nem kíván szólani senki sem, a vita be van fejezve. Kérdem: megszavazza a t. ház a népnevelési tanfelügyelőségek kiadásaira sze­mélyi járandóságok czímén előirányzott 178.441 irtot? Igen vagy nem? (Megszavazzuk!) Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Dologi ki­adások 37.664 frt. Elnök: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Vizsgálati bizottmányok. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 5. czím. Rendes levételek: VIII. fejezet, 3. czím. Kiadás 12.760 frt. Elnök: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző (olvassa): Bevétel 11.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Széll Ákos jegyző: Budapesti királyi egyetem. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 6. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 4. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 726.079 frt. Lázár Árpád jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A budapesti m. kir. tudományegyetemnél az igen t. minister úr egy hosszú évek óta, lehet mondani, több év­tized óta többnemü felszólalásoknak tárgyát ké­pezett aránytalanságon igyekezett segíteni egy nagyszabású intézkedésével, tudniillik a leczke­pénz vagy tanpénz elosztásával, a mely intéz­kedés, úgy tudom, az idén a második évét járj a, tehát körülbelül ideje van annak, hogy tapaszta­latilag szólhassunk arról, hogy a ministerúrnak reformja megszüntette-e mind a bajokat és javí" tott-e általában a helyzeten, vagy pediglen még maradt-e némi kívánni való e tekintetben hátra. A mennyire én ezt az ügyet figyelemmel kísér­hettem és a mennyire érintkeztem a magyar királyi tudományegyetem különböző karaihoz tar­tozó tanár urakkal, úgy tudom, hogy a minister úrnak intentioja, a melyet kétségtelenül legjobb akarat vezérelt, a helyzetet átlag véve lénye­gesen javítja. Ezt szívesen ismeri el mindenki, a kérdésnek azonban mégis van több oldala, a melyhez hozzászólani némi tekintetben immár ideje van. Én úgy tudom, hogy akkor, mikor a minis­ter úr ezen intézkedését életbeléptette, felszólí­totta az egyetemet s illetőleg annak különböző karait, javaslattétel végett, a mi szintén nagyon helyes volt s ha értesülésem nem hibás, akkor úgy tudom, hogy a jogi kar kifejtette egyebek közt az egyetem autonómiájából folyó azon oko­kat és jogokat is, a melyek kívánatossá tették volna, hogy a minister úr ezen intézkedést, a mely, gondolom, a maga egészében és lényegében üdvös, az egyetemi autonómia respeetálásával ne rendeleti úton, hanem törvényhozási úton lép­tette volna állandóan életbe, a mint hogy a ko­lozsvári egyetemre vonatkozólag ez annak statú­tumaiban, az újabb törvényben határozottan ki is van fejezve, azonban a régi egyetem is: a budapesti — legalább annak jogi kara — vindi­cálja magának a múltból ezt a jogot, ha nincsen is az világosan törvényeinkbe iktatva., mint a kolozsvári egyetemnél, hanem folyik törvényeink­nek szelleméből. De részemről különösen azért óhajtanám azt, hogy a minister úrnak ezeu in­tézkedését a törvényhozás is annyiban, a meny­nyiben ez az intézkedés ő általa is gyakorlatilag üdvösnek fog találtatni, szentesítse, a mennyi­ben az egyetemnek, mint legfőbb tanintézetünk­nek önkormányzati jogára számos oknál fogva igen sokat adok, sőt arra nagyon féltékeny vagyok. Az igen tisztelt minister úr legjobban ismeri a külföldi egyetemeknek ebbeli jo­gait. Ott vannak egyetemek Németországban, mint például a lipcsei és más egyetemek, a melyek még a büntető jogkört is maguknak tartották fenn a legújabb időkig; most is gyakorlatában vannak ; még a rendőri jogkört is maguk gya­korolják. Tudjuk, a mi egyetemünknek is volt annak idején pallosjoga is; természetesen sen­kinek sincs esze ágában mai nap, hogy annak érvényesítését követelje. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget. A budapesti egyetem ügye, legfőbb tan­intézetünk talán megérdemel egy kis figyelmet. (Helyeslés. Halljuk !) Tehát ha egyetemünknek középkori szoká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom