Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. országos ülés 1892. május 30-án, hétfőn. 433 kérni a t. képviselőházat, hogy a tételt megszavazni niéltózfaf sék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az első zárszó illeti az előadót! Hieronymi Károly előadó: T. képviselőház ! A vallás- és közoktatásügyi ministerium központi igazgatásának költségeiről imént lefolyt vita a közoktatási kérdésekkel alig foglalkozott. S chvarcz Gyula t. barátomon kívül a ház ezen oldalán még két szónok terjeszkedett ki közoktatási kérdésekre. Thaly Kálmán: Majd a részlet<knél! Hieronymi Károly előadó: Mindanynyian a népnevelés kérdését helyezték előtérbe, nézetem szerint helyesen, mert a közoktatási ministeriumunknak csakugyan egyik elsőrendű feladata a népnevelés szükségleteiről kellő terjedelemben gondoskodni, (Igaz! Úgy fan! a jobboldalon.) A vita, majdnem kizárólag egyházpolitikai kérdések körül forgott és a dolog természete szerint első sorban a t. közoktatásügyi minister úrnak a kormány nevében tett azon kijelentése körül, hogy a kormány a vegyes házasságokból származó gyermekek számára polgári anyakönyveket szándékozik életleléptetni és ezen polgári anyakönyveket közigazgatási tisztviselők által vezetteti. Azt hiszem, megnyugvással állapíthatjuk meg azt, hogy a háznak tr\lnyomó nagy többsége ezzel az intézkedéssel ágynevezett elkereszíelési rendelet folytán támadt nehézségeket elhárítva látja. Megszűnik ezzel az a nehézség, hogy a kaíholieus elerus a maga meggyőződésével ellenkezőnek, lelkiismeretével meg nem egyeztethetőnek tartotta a t. közoktatásügyi minister ár rendeletének végrehajtását. A polgári anyakönyvek bevezetése után a vegyes házasságból származó gyermekeknek a törvény értelmében való anyakönyvezése nehézségekbe nem fog ütközni, mert a polgári tisztviselők engedelmeskedni fognak a törvény rendelkezésének és a menyiben nem engednének — ha ilyen eset előadná magát — az orvoslás egyszerű és könnyű lesz. (Úgy van! a jobboldalon.) Én most. ez idő szerint azokkal a nehézségekkel, melyeket itt részben felemlítettek és a melyek onnan fognak támadni, hogy a polgári anyakönyveknek csak partial's bevezetése lesz elrendelve: foglalkozni nem kívánok. Nem akarok foglalkozni Horánszky Nándor t. képviselő úr javaslatával sem, mely megoldási módozat szintén a közigazgatási tisztviselők közreműködését venné igénybe. Azt hiszem, mindezekről a dolgokról akkor lesz helyén szólni és akkor fogunk hasznos eredménynyel beszélhetni, ha e tekintetben coneret javaslatok fognak előttünk feküdni. Csak kettőt akarok megjegyezni. (Halljzik! KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. Halljuk!) Az első az, hogy én nem osztom azoknak nézetét, a kik azt mondják, hogy ma a polgári anyakönyvek általános behozatala lehetetlen. Én ebben nehézséget nem látok. Azonban az is meggyőződésem, hogy tekintettel arra, hogy a közigazgatási reform amúgy is küszöbön áll. czélszertí lesz a polgári anyakönyvek behozatalát a közigazgatási reform megalkotásáig elhalasztani. (Helyeslés jobb felől.) Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy kívánatos, miszerint e partialis anyakönyvek behozatala csak átmeneti intézkedés legyen és pedig lehetőleg rövid tartamú, melyet a polgári anyakönyvek általános behozatalának kell követnie (Felkiáltások a szélsőbalon: Minél előbb!) és pedig azért, mert először én elvileg is azon az állásponton vagyok, hogy szükséges mentől hamarább elválasztani minden egyházi és felekezeti befolyástól a polgárok élet- és jogviszonyait, mert a törvényhozásnak nem lehet czélja és feladata, hogy annak lehetősége előálljon, miszerint a vegyes házasságból származó gyermekek közt és az egy valláson lévő házastársak gyermekei közt bármi tekintetben megkülönböztetés tétethessék. A polgári anyakönyveknek, habár csak partialis behozatalával természetes, hogy ai u. n. elkeresztelési kérdés ríj stádiumba lép és tekintettel arra, hogy a ház túlnyomó többsége az acut nehézségeket ezen intézkedéssel elhárítva látja, azt reménylem, hoe'v az ezen elkeresztelési kérdés által előállott izgalom is le fog csillapodni. Mindazáltal, tekintettel egyfelől arra, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam abban a kitűnő beszédében, melynek második részével, mely az egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozott, majdnem mindenben egyetértek, hogy mondom, e beszéd első részében oly bírálat tárgyává tette a kormánynak ezen egész ügyben való eljárását, melyet még ellenzéki szempontból sem tartok egészen méltányosnak ; másfelől tekintettel arra, hogy az 1890-ben lefolyt vita daczára, mely nézetem szerint e rendelet kérdését egészen tisztázta, e rendelet újra bírálat tárgyává tétetett és tekintettel arra, hogy sokfelől sürgettetett az 1868 : LIII. tcz. 12. §-ának módosítása : méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval az egész kérdésről még egyszer megemlékezzem. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt, daczára annak, hogy a kérdést Berzeviczy Albert t. képviselőtársam inai beszédében igen szépen és helyesen világította meg. Én azt tartom, t. ház, hogy annak a felfogásnak, mely a rendeletet elítélte és mely az 1868 : LIII. tcz. 12. §-át módosítani akarja, legpraegnansabb kifejezést adott Hock János t. képviselő úr, a ki azt a súlyos vádat emelte a t. cultusminister úr ellen, hogy ő a 68-iki 55