Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

434 •*• országos ülés 1892. május SO-iin, hétfőn. törvénynek szellemét sem fogta fel és alaposan félreértette a legis ratiot. Nem érthetek egyet Hock t. képviselő iirral, hogy az 1868-iki törvény csak a reversalisok ellen irányúi. A 68-iki törvénynek felfogásom szerint sokkal mélyebben fekvő oka van és ez a törekvése az állami törvényhozásnak, hogy gátat vessen a katholicus clerus azon, megengedem és tudom, hogy az ő hitelvei által parancsolt törekvésének, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek mind a katholicus vallásban neveltessenek. Ez az ellentét, mely a katholicus clerus törekvése közt és másfelől, a felekezet nélküli államnak felfogása közt van, nálunk több, mint százados; nemcsak nálunk volt és van meg, hanem mindenütt, hol a katholicusok és protestánsok vegyesen lakják az országot, mint nálunk. Előfordul különösen Németországban is. És a felekezet nélküli törvényhozás, a mely feladatának kell, hogy tartsa, miszerint biztosítsa a különböző felekezetekhez tartozó polgároknak egymással való békés megélhetését, másutt, úgy, mint nálunk, nem talált erre a czélra más eszközt, mint azt, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek vallását a törvény által állapítsa meg. így pb Poroszországban, a hol a különböző tartományokban különböző a törvény, azokban a tartományokban, a hol az allgemeines Landrecht van érvényben, a fmk — ép úgy, mint nálunk — az apa, a lányok az anya vallását követik. Később, 1808-ban, a november 21-iki declaratio módosította ugyan a törvény ez intézkedését, de megint abban az irányban, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek vallását a törvény állapítja meg, a mennyiben a declaratio szerint a vegyes házasságból származó gyermekek kivétel nélkül az apa vallását követik. De nemcsak a protestáns Poroszországban, hanem a túlnyomólag katholicus Bajorországban is az a törvény rendelkezése, hogy a mennyiben a házassági szerződés, a mely a házasság előtt jött létre, mást nem határoz, a fiúk az apa, a leányok az anya vallását követik. És itt világosan megjegyzem, hogy házassági szerződés alatt itt nem reversalis, nem megegyezés, hanem a házasság előtt írásban, törvényesen létrejött házassági szerződés értendő. Nálunk, ismétlem, százados már az ellentét, a mely a kath. egyháznak és a törvényhozásnak felfogása közt létezik. Tán nem szükséges részletesen visszamenni a kath. karok és rendek azon törekvéseire, melyek az 1790. évi országgyűlés kezdetén formuláztattak és a melyet az 1790: XXVI. tcz. nem egészében, hanem csak részében honorált. De a mit nem ért el a kath. clerus az 1790-iki törvénynyel, elérte az 1792-iki helytartó tanács rendelete alapján, a mely helytartótanácsi rendelet az én felfogásom szerint az 1790-iki törvény szellemével ellenkezőleg megengedte azt, hogy a mennyiben a szülők közös akarattal ebben megegyeznek, a gyermekek az 1790-iki törvénytől eltérőleg is, mind katholicus vallásban neveltethessenek. És tulaj donképen itt kezdődik hosszú korszak, a melyet, hogy úgy fejezzem ki magamat, reversalisok korszakának lehet nevezni és a mely oly sok bajt okozott az országnak. És midőn az 1792-iki helytartótanácsi rendeletet egyes törvényhatóságok nem akarták végrehajtani, 1839-ben Lajtsák nagyváradi és Scitovszky János rozsnyói püspökök a vegyes házasságoknak megnehezítése és azoknak bizonyos feltételekhez való kötése által igyekeztek ugyanazt a czélt elérni. Ezen előzmények után én úgy fogom föl a t. eultusminister úrnak 1890. febr. 26-án kiadott rendeletét, mint a szabadelvű, felekezet nélküli állam e folytonos százados törekvéseinek egyik mozzanatát és hogy nem sikerült ezen rendelettel elérni azt, a mit egy század törvényhozása nem volt képes végleg elintézni, azt nem ráhatom fel a t. eultusminister úrnak oly bűnül, mint azt Apponyi Albert t. képviselő úr tette. (Helyeslés jobb felől.) Azon türelemnek, a melylyel a kormány ezt az egész kérdést tárgyalta, mindenesetre meg volt az a rendkívüli jó hatása, melyet constatálnom kell és mely kitűnik, ha összehasonlítjuk a most lefolyt vitát az 1890-iki vitával, hogy ez a két év megérlelte, tisztázta az eszméket és hogy a t. ház túlnyomó többsége ma egészen egy értelemben van. De szóba hozatott az 1868: L1II. tez. 12. §-ának módosítása és a két ellenkező álláspontot lehetetlen szebben, praecisebben kifejezni, mint a hogy ezt tette egyfelől gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam és másfelől Tisza István tisztelt barátom. Apponyi Albert t. képviselő úr abból indult ki, hogy az 1868-iki törvény rendelkezésének hiányzik az ethikai alapja s ennek daczára arra az eredményre jutott, hogy míg azok az előfeltételek nem teljesülnek, a melyeket a t. képviselő úr tételenkínt felsorolt s a melyeket ismételni szükségtelennek tartok, addig az 1868-iki törvényt revidiálni nem lehet, hanem hogy igenis, ha ezek az előfeltételek teljesedtek, akkor áll be ideje annak, hogy az 1868-iki törvény revideálása szóba hozassék. Tisza István t. barátom épen az ellenkező álláspontból indult ki, védte az államnak azt a jogát, hogy a gyermekek vallását törvényhozási úton meghatározhassa és mégis arra az eredményre jutott t. képviselőtársam is, hogy ha a vallásfelekezeti ellentétek és viszályok lecsillapúlnak, a családi és házassági jog rendé-