Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

432 63. orsíágos Ölés 1892. május 30 án, hétfőn. mely ezelőtt 25 évvel hozatott. És azt liiszi e a t. képviselő úr, hogy a protestánsok kívánsága és óhaja el van-e érve az 1868: LIII. törvényczikk 12. §ával? Hiszen a protestáns is a maga 'vallását igaznak és üdvözítőnek tartja; hiszen a protestánsnak is azon kell lenni, hogy mivel vallását igaznak és üdvözítőnek tartja, mások is e vallást kövessék; hisz ebből természetesen folyik, hogy a protestánsnak is kívánnia kell, hogy a vegyes házasságból származott gyermekek lehetőleg nagy számban protestánsok legyenek. Ok sem lehetnek tehát megelégedve e törvény nyel és a katholicusok azon kívánságával szemben, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek mind katholicusok legyenek, ott áll a. protestánsok azon kívánalma, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek, mind protestánsok legyenek. Thaly Kálmán : Nem kívánják! Gr, Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi millister: Ily ellentétek közt. azt hiszem, hogy az állam törvényhozása helyesebbet nem tehet, mint a mit tett: tudniillik azt mondja, legyen ennek is s legyen annak is. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Azután a t. képviselő úr ismét előtérbe állította a szülök természeti jogát s igen nagyon hangsúlyozta azt, hogy csak a természeti jog érvényesülése mellett lehet e viszálykodásoknak és differentiáknak vége és e mellett a t. képviselő úr elfelejtette, hogy mikor a minap a természeti jogról szólottam, én magam azt mertem nemcsak állítani, de bizonyítani is, hogy a természeti jognak a törvénybe ikfatás-i és a törvény útján való érvényesülése nem fog véget vetni ezen súrlódásoknak. Kifejtettem azt, hogy még akkor is fognak elkeresztelési esetek előfordulni és hogy még akkor is kötelessége lesz a törvényhozásnak, illetőleg a kormánynak közbelépni. No már erre az én kérdésemre, melyet akkoriban a t. képviselő úrhoz intéztem, a képviselő úr adós maradt a válaszszal és ebből azt kell következtetnem, hogy most már maga is átlátja azt, hogy a természeti jognak a törvény útján való biztosítása, a törvény útján való érvényesülése nem vezet a kívánt, a mindnyájunk által óhajtott czélhoz. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztassék megengedni, hogy még egy pár szóval forduljak Helfy Ignácz t. képviselő úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz t. képviselő űr. beszélvén Irányi Dániel t. képviselő úrnak határozati javaslatáról és azon állásfoglalásról, melynek én adtam kifejezést e javaslattal szemben, azt mondja: »Feltünő az, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister, a kitől egyenes és őszinte szót várunk, ez alkalommal mindenféle cautélákkal veszi körül a maga kijelentését és ekképen íryengíti azt a kijelentést.« Én, t. képviselőház, úgy hiszem, hogy épen abban fekszik az őszinteség; mert ha egy általános phrasissal akartam volna véget vetni, általános phrasisba foglalni nézetemet, akkor abba igen sok belefér később, akkor később abba mindenfélét, bele lehet magyarázni; így azonban határozottan körülírtam, körvonalaztam azt, hogy az Irányi Dániel képviselő úr javaslatában kimon' dott elvek szerintem mikép találhatnak alkalmazást és mily mérvben alkalmazandók: csakis őszinteségemnek kifolyása volt tehát az, hogy egyúttal meg is jelöltem azon keretet, meg is jelöltem azon módozatokat, a melyek között ezen elvnek érvényt szerezhetünk. (Helyeslés jobb felöl.) Aztán a t. képviselő úr azt is kifogásolta, hogy hiszen a ministe:- még azt sem mondotta, hogy »nea] ellenzem«, ő azt mondotta, hogy »nem ellenezhetem«, ez pedig sokkal kevesebb súly lyal bíró kifejezés. Nem tudom, hogy a t. képviselő uraz ethymologia melyik szabályát alkalmazta akkor, mikor azt állította, hogy a »nem ellenezhetem« kevesebb,mint a »nem ellenzem*. Én azt gondolom, hogy az én kifejezésem az erősebb ; mert hiszen azt csak méltóztatik elhinni, hogy én nem erkölcsi pressio síilya alatt mondtam azt, a mit mondtam és hogy nem oly erkölcsi pressio alatt állottam, a melyre később hivatkozva azt mondhatnám, hogy ezen ígéretem nem ér semmit, mert hiszen erkölcsi pressio alatt tettem. Ha azt mondottam, hogy »nem ellenezhetem«, ez azt jelenti, t. képviselőház, hogy meggyőződésem szerint, legjobb meggyőződésem szerint, nem ellenezhetem: (Helyeslés.) ez adja meg annak az erejét. {Helyeslés.) Epúgy, t. képviselőház, csakis a nyilt őszinteség kifolyása és folyománya volt az is, mikor a magam részéről azt mondottam: Igenis, nem ellenezhetem ejavaslatnak elfogadását, de a kormány számára fentartan dónak véltem azt, hogy mikor fogja a javaslatot beterjeszteni, {Halljuk! Halljuk!) mert már akkor is rámutattam, hogy az ott kifejezett elveknek alkalmazása sok mindenféle kapcsolatban áll más törvényhozási intézkedésekkel és így természetesen tisztHbakell jönni mindenegyes részletre nézve, mielőtt a kormány a maga részéről a javaslatot magát beterjesztené. így tehát ez is, mint előbbeni kijelentéseim^ tisztán az őszinteségnek kifolyása volt. (Helyeslés jobb felől.) Ezzel t. képviselőház, befejezhetem azt, a mit az előttem szólott t. képviselő urak egyes kijelentéseire vonatkozólag elmondanom kellett. Már most azt gondolom, t. képviselőház, hogy egy ilyen nagyon kimerítő, részleteiben mindenesetre nagyon érdekes, a helyzetet minden oldalról teljesen felvilágosító vita bezárása után és harmadszori felszólalásom végén bátran merem