Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

«3. orszrtgos illés 1892. május 30-án, hétfőn. 413 törvény védelmét keresi s rövidséget szenvedni hagyja azt, a ki megakarja a törvényt tartani! (Helyeslés a szélsőbalon.) Mindegyik fél panaszában az az igen jellemző, hogy a lelkészek, nem pedig a vegyes vallású házasságban élő érdekelt szülők panaszkodnak. Jellemző pedig azért, mert azt tanúsítja, hogy maguk az érdekelt szülők a törvény bölcs rendelkezésén megnyugosznak, hanem a lelkészek némelyike nem akar megnyugodni az érdekelt szülők megnyugvásán. A vegyes vallású házasságban élő szülők legtöbbje, Istennek hála! nem is sejti, hogy ő állítólag tarthatatlan helyzetben él, hogy neki olyan sérelme van, a mivel a szakirodalomnak, sőt a törvényhozásnak is sokat kell vesződnie. Hiszen egyetlen egy kérvény sem érkezett — legalább tudtommal nem — a képviselőházhoz vegyes vallású házasságban élő szülőktől, hanem százával jöttek be a mozgalom vezetőinek nyomtatott ívei r. kath. lelkészek által r. kath. híveiktől gyűjtött aláírásokkal, r. kath. lelkészek gyűléseinek és köreinek kérvényei s azok mind tele vannak vegyes vallású házastársak állapota feletti siralmas panaszokkal. így kezdődik a kérvény: Magyarország k ith. polgárai stb. De hiszen vegyes vallású bizottságban az egyik félnek kikerülhetetlenül nem-katholieusnak kell lennie, annak is csak van talán érzéke »sziilői, természeti és isteni jogai iránt«, annak nem tűrhetetlen a helyzete; az, meg annak a lelkésze és felsőbb egyházi hatósága nem talál okot arra, hogy legalább egyetlen egy kérvényt adnának be a törvényhozáshoz?! Nem! Sőt a protestánsok hivatalos gyűlésekből, a melyeken pedig vegyes vallású házasságban élő férfiak is számosan vesznek részt, örömmel üdvözlik a ministeri rendeletet. Távolról sem azért, mintha annak védelme alatt kényelmesen és biztosan remélnének lelkeket elhalászni, hiszen a rendelet is, a törvény is minden felekezetnek egyenlőn szab korlátot; hanem igenis üdvözlik épen azért, mert egyenlően korlátot szab minden felekezetnek. Nagy István t. képviselőtársunk fölemlítette Bogisich budapesti híres kimutatását. Mivel azt nagyon szeretik fölemlegetni, legyen szabad megjegyeznem, hogy Bogisich kimutatása csak ágy volna érvül használható, ha azok számát is kitüntetné, a kiket a r. kath. lelkészek kereszteltek el és nagyon gyanús, hogy azokról mélyen hallgat, pedig kezében levén a szükséges anyakönyvek, azokat sokkal könynyebben és a törvénynek megfelelőbb módon összeírhatja vala, mint a hogyan kiíratta, a prot. lelkészek által elkeresztelteket, nem valami gyöngéd tapintattal nyilvánosságra hozva a törvénytelen származású gyermekek apjának nevét is. Ezt az eljárást is legyen szíves majd Vajay t. képviselő ixr valami találó néven elkeresztelni ! Hanem cserébe szolgálok én is egy másik statisztikai adattal. A M. Állam 1892 82. számában ezt olvashatja egy r. kath.-nak tollából: »lelki örömmel kell constntálnom, hogy alig 2<y

0 az elkeresztelt gyermekeknek neveltetik a prot. hit elvei szerint, a többibe (tehát 28 <y

0

!) mink vagyunk szerencsések üdvözítő tanunk igazságait csepegtetni.« Igazságosan csak úgy ítélhetünk a helyzet okai, a sérelem mérvei felől, ha figyelmen kivűl nem hagyjuk azt a tényt, hogy a rendelet és a törvény ellen nem az érdekelt szülők, hanem csakis a r. kath. egyház lelkészei és hívei panaszkodnak. Meg is van ennek a jellemző oka. A lelkészekről kötelesek vagyok elismerni, — mert igazságos akarok lenni — h* gy van is okuk panaszra a maguk szempontjából, azért, mert igen kellemetlen helyzetbe jutottak a reversalisok szedése miatt és mert — az a fő! — hitelvi akadályt látnak a rendelet megtartásában. Ha a törvény ellenére reversalist szedtek — a mint szedtek is! — hiszen egyik püspök még mintát is adott ki hozzá és e miatt jutottak kényelmetlen helyzetbe, kérdem: vájjon köteles a törvényhozás, vagy pedig: a törvényhozás köteles őket a kellemetlen helyzetből kiszabadítani ? A ki bele vitte őket a hínárba, az hozza is ki! Hiszen a törvény világosan ki mondta, hogy mindenféle reversalis érvénytelen. A másik okot azonban, a hitelvi akadályt, a törvényhozás is köteles komolyan fontolóra venni. Csakhogy itt megint jól nézzünk körűi, mielőtt valamely irányban elindulnánk ítéle tünkkel. A t. minister úr rendelete nem elkeresztelésről rendelkezett, hanem csak anyakönyvbe bejegyzésről. Az a, rendelet egy szóval sem czéloz arra, hogy keresztelni szabad-e, nem-e, kell-e, nem-e, vájjon a keresztelés az általános keresztény egyházba vagy csak valamely hitfelekezetbe vesz-e föl, hanem csak azt rendeli el, hogy a gyermek azon felekezet anyakönyvébe legyen hitelesen bejegyezve, a melyikhez a törvény szerint tartoznia kell. Ennek eszközlése végett adni ki anyakönyvi kivonatot: hitelv tekintetéhen csakugyan kérdés és vita tárgya lehet, a mint volt is s a mit e tekintetben írtak, mondtak, tettek: rám azt a hálást gyakorolta, hogy inkább czéi-