Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

;jg4 61. oriiiíigos ülés 1S92. álláspontjukhoz híven megvívták ugyan, de ezen harez hevében a vallási fanatismust a társadalom szélesebb rétegeibe nem vitték és a fait aeeompli-t loyulisan elfogadták. Ennek köszönhető az a helyzet, a melyben most vagyunk. Ezt a j hagyományos, bölcs politikát kell, hogy a római katholicus magas cíerus folytassa a jövőben is, ha csak ezen nagy előnyöket koczkára tenni nem akarja. (Élénk etszés jobb felöl.) És most, t. ház, egy új jelenség előtt j állunk, azon jelenség előtt, hogy a római katho- | licus egyház aetiojának vezetése az arra hivatott j illetékes tényezők kezéből mindjobban kicsúszik \ és oly elemek kezébe kerűi, a kik a vallási | fanatisniu-dioz, a tömegek fán atisál ágához folya- ] módnak azért, hogy a politikai életbe belevigyék j a felekezeti harczot és hojry a magyar törvényhozás és állam hatalmát felekezeti czélokra megszerezzék. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ma még, hála Isten, e veszélynek csupán a kezdetén vagyunk, de ha valahol, úgy itt el lehet mondani, hogy: principiis obsta, (Élénk tetszés jobb felöl.) mert ez a tendentia a föld alatt nőhet észrevétlenül tovább és egyszer csak oly elemi erővel törhet ki, hogy akkor aztán senki el nem odázhatja tovább a nyilt küzdelmet a katholicismus és a liberalismus közt. En ebben komoly veszélyt látok, t. ház. Nem azért, mintha attól félnék, hogy ebben a küzdelemben nem az állam tekintélye, nem a liberalismus lesz a győztes. Ettől én nem félek, nem félek pedig azért, mert ismerem a magyar katholicus társadalom müveit, felvilágosodott felfogását, ludotü és remélem, hogy a társadalom buzgó híve marad az egyháznak, legyen is az egyházi téren mentül inkább, mentől nagyobb , mértékben, de tudom azt is, hogy sokkal fel- | világosodottabb, sokkal hazafiasabb gondolkozású, semhogy politikai téren az egyházi szempontok indokolatlan beavatkozását eltűrni hajlandó volna. De azért oly küzdelem lenne ez, t. ház, a melyben bármelyik fél lenne is győztes, a magyar nemzet minden esetre vesztes lenne, (Úgy van! Úgy ? art! Élénk tetszés jobb felöl.) mert ez testvérháború lenne, testvérháború olyan elemek közt, a melyeknek mindenikére szüksége van a magyar nemzetnek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezen háborúban a küzdő felek bármelyikén ejtett sebek a magyar nemzet testét vérezik meg, a magyar nemzet erejét csökkentik. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Es épen azért, t. ház, én azt hiszem, hogy egy kötelesség vár mindnyájunkra, a kik itt azt hangsúlyoztuk, hogy nem akarjuk a felekezeti szempontokat az állami életbe belekeverni, hanem a liberális haladás és a vallási béke szükségét átérezzük; egy szent kötelesség vár, mondom, mindnyájunkra pártkülönbség nélkül és ez az, hogy evvel a tendentiával szembeszálljunk, I náijiss íäT-éu, pénteken. (Élénk helyeslés jobb felől.) szembeszálljunk ue csak itt a parlamentben, de szembeszálljunk künn az életben is, eltekintve pártérdektől, pillanatnyi sikerektől, szembeszálljunk e törekvésekkel férfiasan, nyíltan, utógondolat nélkül mindenütt, a hol azok utunkba akadnak, jöjjenek bár azok akármelyik felekezet részéről, nyilatkozzanak bár itt a házban, vagy a törvényhozás másik házában, a képviselő-választásoknál, vagy bárhol másutt. (Éltnk helyeslés jobb felől.) Es azt hiszem, egy nagy kötelesség az mindnyájunkra nézve, a kik e kérdés fontosságát belátjuk, hogy ne csak itt szóval, de künn az életben tettel mutassuk meg, hogy a vallási békének, a liberális egyházpolitikának igazi, buzgó, hü harczosa» vagyunk. (Élénk helye lés jobb felől.) Ezzel iparkodtam, t. ház, teljes nyíltsággal constatálni álláspontomat e kényes kérdésben, kifejteni elveimet, indokolni meggyőződésemet. Ezen elveim, ezen meggyőződéseim alapján helyeslem a kormány eddigi eljárását, bízom a kormány jövőbeli politikájában s a költségvetést elfogadom. (Hosszan tartó élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl.) Elnöki A vallás- és közoktatásügyi minister úr kíván szólani. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás Ügyi millister: T. ház!(Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, habár az idő eléggé előre haladt, (Halljuk! Halljuk!) hogy csak pár perezre vegyem igénybe türelmüket egy nyilatkozattal. (Halljuk! Halljuk!) T. ház 1 Valahányszor azerenesém van e t. házban felszólalni, iparkodom a fenforgó kér elesekre tőlem kitelhető szabatos, világos választ adni. (Helyeslés.) Ennek daczára mégis megtörténik és úgy látom, megtörtént most is, hogy egyes kijelentéseimet nem találják eléggé világosnak, illetőleg hogy kételyek maradnak fenn az iránt, hogy az illető kérdésre adott válaszomat miként akartam értetui. Csak ennek tulajdoníthatom, t. ház, hogy a zsidó vallás receptiojára vonatkozólag általam mondottak itt azóta ismételten felhozattak és mintegy kérdés intéztetett hozzám, mikép értettem azt, a mit mondottam, a kérdés elodázását értettem-e, igen vagy nem? Sajnálom, t. ház, ha nem fejeztem ki magamat oly világosan és határozottan, mint óhajtottam és kívántam, mert én azt egész határozottan és világosan éreztem. Szerintem t. i. semmiféle elodázásról nem lehet szó. A dolog egyszerűen az, a mit különben akkor is megmondottam, hogy ha az illető törvényjavaslatba csakis a receptiot kell beleiktatni, az, mint megtagadhatatlan, igen egyszerű dolog és egy szakaszba foglalható, annak igen könnyen végére lehet járni. De ha sok mindenféle ezzel, össze-