Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

61. országos ölés 1802, tői és függsni fog maguknak a javaslatoknak tartalmától. Egyéni nézetemet fejezem ki, midőn azt mondom, hogy ha lehetségesnek tartanám is, hogy a törvény mai álláspontjától némileg eltérés történjék, azt hiszem, a házasfelek elhatározási jogát a házasság megkötése előtt kellene megadni, de semmi esetre sem úgy, hogy egy már megkötött házasságban ez a családi békét minduntalan megháboríthassa. (Helyeslés jobb felöl) Ezek után legyen szabad elhagynom ezt a coneret kérdést (Halljuk! Halljuk!) és a jövőlen követendő egyházpolitika főbb elvei felett folyó vitáról a lehető rövidséggel megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk!) Talán természetesnek fogja találni a t. ház, ha fejtegetéseimet gr. Apponyi Albert képviselőtársam felszólalásához fűzöm. Természetesnek azért, mert a t. képviselő úr által e napokban elmondott fényes és hatásos beszéd az itt felmerülhető elvi kérdésnek nemcsak legkisebb, de legpregnánsabb kifejezését nyújtotta. Legezélszerűbb tehát, hogy ezen kérdésre vonatkozó megjegyzéseimet a t. képviseli! úr beszédéhez kapcsoljam. A t. képviselő űr constatálja, hogy baj van, baj van nemcsak az intézményekben, hanem a közszellemben is és hogy ezen baj folytán a »quieta non movere« álláspontja ma már tarthatatlan ; hogy egy új korszaknak kell az egyházpolitikai actio tekintetéből beállani, egy új korszakinak, melyben »meg kell valósítanunk a lelkiismereti és vallásszabadság követelményeit az egész vonalon*-. Az: hiszem, hííen kifejezve ez alaptétele a t. képviselő urnak és ebből kiindulva mondja el álláspontját a kérdések egész sorozatáról. Én, t. ház, egész objectivitással fogom constatálni azt, hogy mi az, a miben a t. képviselő úrral egyetértek és mi az, a mire nem annyira azt, hogy nem értek vele egyet, hanem inkább azt kell kijelentenem, hogy a t. képviselő úrnak illető nyilatkozatai nem elég világosak, nem elég praecisek úgy, hogy azoknak — nézetem szerint — további kiegészítésre van szükségok. Hozzáteszem hogy csak nagyon örülnék annak, ha a kérdések további fejtegetése arra a meggyőződésre vezetne, hogy ezen kérdésekre nézve is meg van közöttünk az egyetértés. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral a házasság jogrendezésére; teljesen egyetértek a zsidó vallás receptiojára ; teljesen egyetértek az egyéni vallásszabadság korlátlan megadására, valamint arra nézve is, hogy a be nem vett vallásfelekezetek polgárai jogot nyerjenek maguknak külön egyházi tagolatokat, egyházi szervezetet alkotni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bővebb megvilágításra szorul azonban — miijns 27-én, pénteken. 35 { nézetem szerint — az a kérdés, hogy ezen új korszakban, melynek szükségét a képviselő úr hangoztatta, hugy alakulnak majd a viszonyok a mai bevett vallásfelekezetek és az államhatalom között. Itt állunk azon fontos és cardinalis kérdés előtt, hogy mennyiben dobjuk ki a történelmi alapot lábaink alól és fogadjuk el a radicalis egyházpolitika theoriáját és mennyiben maradunk meg a történelmi alapon és tartjuk meg az államnak minden egyes egyházzal szemben fennálló és speciális szervezetéhez idomuló, történelmileg kifejlődött felügyeleti jogát? Erre vonatkozólag a t. képviselő úr, miután először hangsúlyozta a vallásszabadság megvalósítását az egész vonalon, mindössze egy causelával, egy megszorítással élt, a mennyiben ezt mondta : »Es ez nincs is szükségszerű összeköttetésben valami túlságos radicalis alkotásokkal; nem szükséges, hogy bármely idegen állam intézkedéseit egyszerűen átvegyük; nem szükséges, hogy az összes történelmi hagyományokkal és fejleményekkel szakítsunk.« Itt egy nagyon széles mező van a status quo változatlan fentartása és a legradicalisabb theoriák életbeléptetése között. Nagyon fontos és lényeges dolog, annak szabatos megjelölése a status quo elvi álláspontjához állunk-e közelebb, vagy pedig azon radicalis egyházpolitikai theoriához: »szabad egyház a szabad államban* ? S itt nem szemrehányásképen mondom — mert hiszen a t. képviselő urnak talán nem is lehetett tere beszédében bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel — hogy a t. képviselő úr beszéde oly széles latitudeöt hagy fönn, a melybe az én egyéni nézetem is belefér, de belefér olyanoknak nézete is, a kiknek álláspontja az enyémmel homlokegyenest ellenkező. Én általánosságban, elvileg sem tartom helyesnek a »szabad egyház a szabad államban* theoriáját. Nem tartom helyesnek ezt azért, mert sokkal nagyobb hatalmat látok az egyházban, sokkal több rokonságot látok az egyház vallás erkölcsi hivatása és az államnak magasabb értelmében vett rendeltetése között s sokkal üdvösebbnek látom a kettőnek egymással való kapcsolatba hozását és közreműködését; sokkal károsabbnak, ha a kettő egymás ellen működik, semhogy helyeselhetném, hogy az állam egyszerűen megszakítson minden összeköttetést az egyházzal és abban egy közönséges humanitárius társulatot lásson, a melye' saját ezéljiira jobban be nem vonván, nagyobb hatalommal és joggal fel nem ruház és szorosabb felügyelet alatt nem tart, mint bármely más magán egyesületet. i És t. ház, ha áll ez általánosságban : két| szeresen áll nálunk, a kis Magyarországban, a j mely csekély erővel oly nagy hivatás, oly nagy I feladatok előtt áll; hol e nagy nemzeti felada-