Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

&i. orsBágos ftlés Í89Ö. mülát; azonban a valódi jogegyenlőség és a minden tekintetben való egyenjogúságnak gyü­mölcseit csak akkor fogják élvezni zsidó val­lású polgártársaink, ha majd az igazságügy­minister úr által kilátásba helyezett nagy refor­mok szintén életbe fognak lépni. Madarász József: Majd ötszáz év múlva! Schvarcz Gyula: T. ház! Ezek az én nézeteim eme fontos kérdésekről. (Helyeslés jobb­ról. Halljuk! Halljuk!) Kell, hogy most áttér­jek néhány szóval a szőnyegen forgó elkeresz­telési rendeletre és az azzal összefüggő kérdé­sekre. ^Halljuk! Halljuk!) Részemről határozottan, minden utógondo­lat nélkül belenyugszom azon megoldási módo­zatba, a melyet gróf Csáky Albin közoktatás­ügyi minister úr kilátásba helyezett. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Belenyugszom pedig azért, mert nézetem szerint egy megoldási módozatot minél előbb alkalma­zásba kell vennünk és mert eddig ennél jobb megoldási módozat kilátásba helyezve nem lett. Horánszky Nándor igen t. képviselő­társam igen szép, jól átgondolt és tartalomdús beszédeben, ugyan előterjesztett szintén egy ilyen megoldási módozatot, de hogy ez a módo­zat kevésbé alkalmas, mint a ministeré, azt részben már a minister úr is kimutatta, utal­ván arra, hogyha életbeléptettetnék és a leg­csekélyebb bonyodalmak merülnének fel, megint ott állanánk, a hol ma, tehát a nehézség szol­válva nem lenne. Másfelől kérem a t. ház figyel­mét arra, hogy e módozat életbeléptetése ma a közigazgatás államosítása előtt nem fogna-e bonyodalmakat involválni magára a közigazga­tási eljárásra nézve, tekintve a közigazgatási közegeknek igen sok vidéken elégtelen voltát ? Komolyan óhajtom, hogy azon módozat, a me­lyet a t. minister úr előterjesztett, meghozza a maga gyümölcseit, de óhajtom egyúttal azt is, hogy ez előstadiumát képezze a behozandó álta­lános polgári anyakönyvelésnek. Ez egy előle­ges étappe, mely nélkül mi a másik czélhoz: az általános polgári anyakönyvekhez el nem jutnánk. Ez lesz annak valódi előiskolája. (Ügy van! jobb felöl.) Ezért örömmel üdvözlöm a meg­oldási módot, valamint hiszem, hogy párt­külöiibség nélkül az elfogulatlan gondolkodók üdvözlik mindannyian, mert a legfőbb bajt, melyet ez m igával hozott, nem czéltudatosan, megalkotója által, hanem a körülmények elejé­nél fogva, elenyészteti: t. i. véget vet a lelki­ismeretek conflictusának, a lelkészek belső fórumaiban. Sokat szóltak itt az elkeresztelési rendelet állítólagos törvénytelen voltáról. (Halljuk!) Egé­szen más kérdés, uraim, hogy czélszeru volt-e és más, hogy törvényes volt-e a rendelet? Én KÉPVfi. NAPLÓ. 1892— 97. IIL KÖTET. májas 12$,én, péntekén, ggg határozottan meg vagyok győződve, hogy e rendelet nem törvénytelen. Es minthogy ezt ki kell mutatnom, legyen szabad azon két szónok érvelésére refleetálnom, kik legtüzetesebben foglal­koztak annak bizonyítgatási kísérletével, hogy a rendelet törvénytelen. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik szónok a budapesti egyetem érdemes jogtanára, Sághy Gyula. Az a körülmény, hogy egy elő­kelő egyetem jogtanára törvénytelennek mond egy kormányrendeletet, mindenesetre figyelemre méltó % (Halljuk! Halljuk!) Ép azért kell, hogy foglalkozzam az ő érvelésével, mert nem szeretném, ha az az érve­lési mód, melylyel élt, csakugyan hódítana az országban — nem a házat értem, mert itt nem igen hódítana, már azon számaránynál fogva is, mely itt fenforog, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) miután azok, kik a törvénytelenség vádjának hangoztatását pártpolitikai szempontból hasznos­nak tartották, midőn e házba jöttek, előre tud­ták, merre forduljanak majd szavazatukkal, hanem az értelmiség körében (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) és a mitől még inkább tartok, az ifjúság körében a házon kivtíl. (Derültség.) Tetszett volna a mondat végét bevárni, mert félreérteni és élczelve félre is lehet ma­gyarázni mindent. Én a mondat végén azt mondtam: a házon kivüli értelmiség köreiben s még inkább az ifjúságban. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Sághy Gyula t. képviselőtársam azt mondja: a februári rendelet törvénytelen, mert olyasmit rendel büntettetni, a mit a törvény nem tilt és olyas cselekménynek elmulasztását sajtja büntetéssel, a melyet a törvény nem ren­del. Ez nagyon szépen hangzik a dolognak jurista formáiban, de teljességgel számba vehe­tetlen, mint államjogi elv, valamint veszedelmes a kormányzati politika szempontjából. Mert uraim, hogyha egy országban, a minő hazánk, melynek törvényhozása és a tör­ténelmi fejlődés alapján nyugvó alkotmánya is annyi hézagot mutat fel a legutóbbi 300 év organicius fejlődésében, mint ma is, ezt az elvet alkalmazni lehetne: akkor ennek egyszerűen az lenne a következménye, hogy ebben az ország­bin, mint alkotmányos államban, nem lehetne kormányozni. De hát honnan vette a t. kép­viselő úr ezen érvelését ? Megmondom. Nem az államjog és nem a kormányzati politika köve­telményeinek tanulmányozásából, hanem vette onnét, a honnan, fájdalom, a mi juristáink még államjogi kérdésekben is meríteni szok­tak : a magánjog, büntetőjog, perjog disciplinái­nak chablonszerű bölcs mondásaiból- Egészen más az, a mit egy jogtechnicus vagy ennél is több, egy kitűnő, de egyoldalú gyakorlati ma­gánjogász kiolvas a legisták tanaiból vagy akár 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom