Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

370 8l, országos ülés 18»S. májns 2í-én, önteltért. magukból a pandektákból és egészen más az, a mi egy modern jogállamban államjogi szempontból kötelező. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondja az igen t. képviselő úr, hogy ez lex imperfeeta. (Zaj a baloldalon- Halljuk! Halljuk!) Hogy mi az a lex imperfeeta, a fölött Ságliy képviselő úr nem egy óráig, de akár egy hétig beszélhetett volna. Beszélhetett volna pedig azért, mert a lex imperfeetának történelmi fejlődését a maga egészében, alaposan és minden oldalról megvilágítani nem könnyű dolog. Mást tartottak lex imperfeetának a római jogászok utolsó phasisában és mást a középkori legisták, sőt már a legisták különböző nemzedékei is máskép fogták fel. Tehát akár lex imperfeeta legisticus szempontból ez az 1868: LIII. t.-cz., akár nem, az mindegy. A fő az, hogy az 186á-iki törvényhozás semmi esetre sem akarhatott oly törvényt alkotni, mely végrehajtható ne legyen. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Mit akart volna az a torvényhozás, mit akart volna Deák Ferencz, Eötvös József br. ? Talán csak mégis volt fogalmuk a jogállamról? Mit akartak volna egy lex imperfeetaval "? Győrffy Gyula: Azok megmondták, mit akarnak! Schvarcz Gyula: Vájjon csak azt akarták volna, hogy egy törvényhozási monológ díszelegjen ott az 1868: LIII. t.-cz. 12. §-ában'? A't mondja erre Sághy Gyula t. képviselőtársam, hogy nem látták el büntetőjogi sanctióval. Sanctioval a törvény ezen rendelkezését megmondom, miért nem láttákéi; (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) méltóztassék azután állításomat megezáfolni. Azért nem látták el, mert nem indultak ki azon magánjogi, büntetőjogi, perjogi felfogásból, melyből kiindul a t. képviselő úr; hanem kiindultak a kormányzati politika szempontjából az államjogi felfogás alapján és épen ezen felfogásból kiindulva azért nem látták el büntetőjogi sanctioval a szóban levő rendelkezést, mert nem tartották alkalmasnak bírói eljárásra, hanem azt akarták, hogy az fentartassék a közigazgatási eljárás számára. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Sem Deák, sem b. Eötvös József, sem az 1868-iki törvényhozás egyéb kitűnőségeiről és egyáltalában az 1868-iki törvényhozásról az ellenkezőt föltételezni nem lehet. A mi törvény, annak végre kell hajtatnia. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) A mi államjogi törvény, azt nem szabad sem a jogtechnicusok, sem a középkori legisták szempontjából megítélni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen törvényt végre kellett hajtani, mert ez volt az illető törvényhozás intentioja. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Törvénytelennek állítani tehát ezen rendé" letet nem lehet; és habái elismerem buzgalmát, szép ismeretét és egyéb érdemeit Sághy Gyula t, képviselőtársamnak, mégis nagyon sajnálnám, ha Magyarország értelmiségének jelenleg növekedő nemzedéke ily tinókban növekednék fel és ily tanoknak hódolna egykor a gyakorlati életben. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Sághy Gyula t. képviselőtársam tehát tudományos apparátussal bizonyítgatta állításának helyességét. Ugyanezt, akarta bebizonyítani szellemdús szónoklatával Hock János t. képviselőtársunk. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy a leleményességnek nem csekély mértékével rendelkezett ez alkalommal, mint máskor is, és csakugyan oly szónoklatot tartott, melyet gyönyörrel lehetett volna hallgatni, ha közömbös tárgyról beszél, mely nem érinti a haza érdekét, mert látja az ember, hogy nálunk Magyarországon nem áll az a közmondás, hogy »poeta nascitur, orator fit« Nálunk úgy látszik, az emberek szónokoknak születnek, mert csakugyan az ékes-szólás azon nem csekély mértéke, melylyel a t. képviselő úr már fiatal kordban rendelkezik, (Derültség.) mutatja, hogy a magyar géniusz egyik leggyakoribb vonása az ékesszólás. Hanem az ékes-szólás magában véve a törvényhozásra nézve nem fődolog; a fődolog a tartalom, az értelem; (Úgy van!) Úgy van! jobb felöl.) és mindenek fölött, az alaposság. Oly csillogó dialeetikával és leleményességgel csinálta a dolgát a t. képviselő úr, hogy azok, a kik nem vették észre, hogy a kiindulási pontja, mennyire hibás, csaknem elhitték volna neki azt, hogy a ministeri rendelet törvénytelen. De nehéz azt elhinni oly embereknek, kik — ismét felhozom és hangsúlyozom — az államjogot és kormányzati politikát tartják szem előtt az ily kérdések megoldásánál. A t. képviselő úr érvelésének elhibázott volta minden leleményessége mellett is abban culminál, hogy a »közrend« szó, melyet a »közcsend« mellett felhozott, nem foglalhatja magában annak jogi lehetőségét, hogj' ily rendelet kibocsáttassák. Ha az igen t. képviselő úr ép oly alaposan igyekezett volna megismerkedni a közrendnek államjogi fogalmával egy modern államban, mint a mily gyönyörködtotőleg elmondta azép beszédét, hát akkor nem tette volna ki magát annak a vesze<!elemnek,hogya közrendet ekkéntérfcelmezzc. Azért én nem tehetek egyebet, csak azt ajánlom az igen t. képviselő urnak, ha meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét a felől, hogy csakugyan helyesen érvelt e vagy sem, ebben a fontos kérdésben, méltóztassék mindent elkövetni, hogy a