Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
44. országos ölés 1892, májas 3-án, kedden. 3 j mondjuk is, t. ház, hogy ezen a bajon nehéz segíteni és a bajt elhanyagoljuk, utoljára mégis csak kell valami kezdeményező lépést tenni. Ha valaki jobbat tud, adja elő és én igen szívesen elismerem, hogy igazsága van. (Helyeslés a jobboldalon.) Kapcsolatosan a kivándorlással, el akarom mondani a t. ház engedelmével az okát annak, hogy miért hanyatlik, különösen a felvidéken, a középbirtokos osztály? (Halljuk! Halljuk!) A felvidéki középbirtokos osztály ma igen különös helyzetben van, mert ez osztály tisztán a túlságos haladás áldozata, ha tekintjük, hogy azon időben, midőn az államnak és társadalomnak nem voltak nagy igényei, e földbirtokos osztálynak sok mellékbevételi forrása volt. Uyen volt első sorban az italmérési joggyakorlása melynek jövedelme most felényire szállott alá, nem a kártalanítás óta, hanem azon időben, midőn a szabad ipar behozatott, mert azóta a jövedelem napról-napra csökkent. Ilyenek voltak az erdők, melyek már kipusztultak; ilyen volt a szőlő, mert a felvidéken alig volt földbirtokos, a kinek a hegyalján nem lett volna egy kis szőlője. Most ez is elpusztult s mondhatnám, hogy nem is szőlő, hanem kopárság. A felvidéki középbirtokos osztály hanyatlásának legfőbb oka azonban az, hogy míg azelőtt olcsó, jó és megbízható munkásai voltak, ma ily munkásai egyáltalán nincsenek, mert ilyenek drága pénzen sem kaphatók. Daczára ennek, t. ház, a felvidéki középbirtokos osztály küzd a létért és miután a rossz minőségű föld nem képes neki annyi hasznot adui, hogy úgy a maga, mint a társadalom igényeinek megfeleljen, kénytelen állattenyésztéssel kapcsolatosan mezőgazdasági szeszgyártással foglalkozni. Miután a mezőgazdasági szeszgyártás régi keletű és én sok éven át figyelemmel kísértem nemcsak, mint vállalkozó, de mint üzletvezető is, bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani azokat, amik e hanyatlás okai és igen sajnálom, hogy a t. pénzügyminister úr nincs jelen, mert lehet, hogy oly okokat adnék elő, a melyeket, mivel a felvidék távol esik, egyáltalán nem is igen volt alkalma hallani. (Halljuk! Halljuk !) A mezőgazdasági szeszgyárak hanyatlásának első oka a túlságosan complicált ellenőrző rendszer. Ez az ellenőrző rendszer olyan, t. képviselőház, hogy nemcsak a magánvállalkozó ellenőriztetik, hanem az ellenőrzésre kirendelt pénzügyi hatóságok és közegek egymást ellenőrzik. Ez a folytonos ellenőrzés állandó terhe a vállalkozónak, nagy oka továbbá az, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak nincsenek mindig a haladó technikának megfelelő fokán, mert végre is ez mindennap halad. A vegyészeti complicatiok, a melyeket a nagy gyárak teljesen kihasználnak, nincsenek kihasználva, mert a gyár nem rendelkezik oly vagyonnal és oly hitellel, hogy ezt időről-időre nagy befektetésekkel megtegye. Nagy baj továbbá a raktári apadás. Egy felvidéki szerény mezőgazdasági szeszgyár vállalkozójának nincsen módjában óriási tartályokat, reservoirokat felállítani; őa mennyire képes, a szeszt tartja, de kénytelen azután bármi áron eladni, mihelyt nem bírja el az apadást. És különösen Magyarországon a szesznek az ára nem természetes, mert ez bizonyos köröktől függ, a kik igen jól tudják kihasználni azt, hogy mikor van kényszerítve a mezőgazdasági szeszgyár vállalkozója a szeszt eladni. Tudjuk, hogy januárban, februárban a szesznek nincsen ára; azért azoknak, kik e bajt ismerik, a mezőgazdasági szeszgyárosok, kénytelenek a szeszt eladni, ha mindjárt majdnem ingyen is. Az 1888-iki törvény által megszabott szeszadó életbeléptetése óta az a különös baj is constatálható, hogy a szesznek az ára soha sincsen arányban a nyerstermények árával. Ennek csak az lehet az oka, hogy daczára a szeszgyári és szeszfogyasztási törvény szigorának, sok oly szesz jön forgalomba, a mely egyáltalán nincs megadóztatva, mert ha minden szesz meg lenne adóztatva, mégis kellene, hogy ára legyen. Ebből az is következtethető, hogy sok szesz jön Galicziából, eczetgyárakból és a kis üstön főzött szeszterményekből, mely szesz egyáltalán nincs is megadóztatva. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénzügyminister úr, miután a legközelebbi időben úgy is módosítást fog eszközölni úgy a szeszadótörvényre, mint az italmérési jogra vonatkozólag, segíteni fog e bajon. A szeszgyártás hanyatlása az ellenőrzés complicatiojából, de e mellett, mondhatni, egy csekélységből is származik. Nagy kár, ha a szeszmérő gép elromlik, a hatóság rögtön lepecsétli az tízletet s gyorsamként felküldi a kőbányai lámpagyárba javítás végett; tíz napig van ugyan joga átalány szerint égetni, de ha tiz nap alatt nem érkezik meg a gép Kőbányáról, akkor kénytelen a vállalkozó felutazni Budapestre, két-három napot eltölt a sürgetéssel s ha a gép elkészül, akkor következik a hitelesítés, a mi szintén több időbe kerül és ez idő alatt 60 — 70 forint költsége van, ekkor aztán jő a számla a lámpagyártól 170 — 180 forint, fel egészen 240 frtig és a vállalkozó a végén maga sem tudja, hogy miért fizetett ily nagy összeget. De hát ha igazolni tudja azt, hogy gépe elromlott és azt rögtön felküldheti javítás végett: méltányos volna az, ha addig az ideig, a míg gépe rendbe jöhet, átalány szerint égethessen, mert ha tíz napig kénytelen üzletét becsukni, ez nagy kárral jár a vállalatra nézve. íme ily csekélységek
