Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
33 44. országos ülés 1893. május 3-án, kedden. okozzák azt, hogy nálunk a mezőgazdasági szeszgyári ipar tönkremegy. (ügy van! Igaz!) Látjuk, hogy a szeszadó törvény harmadik évében 40—50 százalékot veszítettek a szeszgyárak. Az a vállalkozó, a ki vagyouának utolsó roncsait befektette, beépítette a szeszgyárába, szomorúan nézi a helyiségeket, hol valóban ma is állandó munkaszünet van és nincs kilátása arra, hogy jobb jövő és rendszer, jobb létet biztosíthasson. Igaz, t. ház, hogy vannak nézetek, a melyek szerint a középbirtokos osztálynak a jövőben el kell pusztulnia. Én elismerem ezt, csakhogy nem tartom jónak Magyarországra nézve, ha az rohamosan pusztul el, mert a középbhtokos osztálynak még egy nagy missiót kell teljesítenie, különösen a felvidékeken. Oda kell hatnia, hogy hazafiság által a legszélsőbb helyeken érvényt szerezzen a magyar állameszmének és a magyar népnek tiszteletet és tekintélyt biztosítson. (Élénk helyeslés.) Áttérve, t. ház, a földmivelésügyi tárcza költségvetésére, örömmel látom és tapasztalom, hogy a költségvetés részletezésénél a kiadások tétele az előbbi költségvetéshez képest haladást, illetőleg nagyobbodást tüntet fel. Azonban két részletre vagyok bátor a t. ház figyelmét és türelmét kikérni. (Halljuk! Halljuk!) Az első az erdészet, a második az állattenyésztéssel kapcsolatosan az állategészségügy. Maga az erdészet olyan, hogy a ki a felvidéken utazik, órákig és napokig mehet oly területeken, a mely kopár, a hol nincs egyéb, mint a hivatalosan jelzett földadó alá nem tartozó terület. Az erdészeti alapnak az a hivatása van, hogy e kopár területek lassan-lassan befásíttassanak és valóban ki kell jelentenem, hogy a legnagyobb elismerés illeti a t. földmivelésügyi minister urat azért, hogy daczára ez alap csekély voltának és a mód nem kielégítő voltának, mindent elkövet arra, hogy e fa-cultura mind jobbban-jobban, gyorsabban,, haladjon s biztosítsa a jövő nemzedék számára az erdészeti vagyont. Támogassuk ezt általános országos szempontból is. Mert az erdészet fejlődése hazánkban nemcsak a felvidékre, hanem az egész országban nagy befolyással van magának az éghajlatnak szabályozására. A folyton megújuló árvizveszedelmek az alföldön mutatják, hogy az északi vidékeken csupa kopár területek vannak. Épen azért különösen a t. földmivelésügyi minister úr kiváló figyelmébe ajánlom, méltóztassék eddigi buzgalmával oda törekedni, hogy a kormány részéről is jobb támogatásban részesüljön ezen erdei alap. Minden évben adatnak el kincstári birtokok. Ez igen helyes, mert ezzel az adózók száma szaporodik. De méltányos volna, hogy ezen bevételekből egy rész mindenesetre az erdei alaphoz csatoltassék, hogy ezzel nemcsak a magánosok, nemcsak a községek, hanem maga az állam is részt vegyen az erdészet fejlesztésében és így a nemzeti tőke gyarapításában. Itt van az állattenyésztésügye is kapcsolatosan az állategészségügygyel. Az állattenyésztés örvendetesen halad. Több éven keresztül a földmívelési kormányzat kiváló buzgalommal törekedett oda, hogy a nyugati faj importálása által és így a nemesítés által az állami vagyonnak ezen másodrendű tőkéje is emeltessék. Csakhogy, sajnos az állattenyésztésnek haladásával kaptunk egy nagy csapást a külföldről és ezek a ragadós betegségek, különösen a ragadós tüdőlob. Már az 1888-iki állategészségügyi törvény intézkedett és elrendelte ennek a bajnak kiirtását; csakhogy természetesen mivel a kiirtással kapcsolatosan nem volt a kártalanítási eljárás behozva, ez a baj folyton lappangott és terjedt. Az utóbbi időben és a jelen költségvetés alkalmával is az átmeneti kiadások czímén felvett 50.000 frtot a kártalanítási eljárás foganatosítására. Ez az 50.000 frt nem elegendő arra, hogy a kiirtás megkezdődjék, mert sajnosán kell constatálni, hogy Magyarországnak legalább 18 vármegyéjében van meg ez a baj. Már előzőleg megállapíttatott egy összeg négyszáz egynéhány ezer forintban ezen baj kipusztítására, azon rendszer szerint, hogy a baj kiirtására ezen összegből évenkini; bizonyos részlet fordíttassák. Azt hiszem, t. ház, ha 50.000 írtjával fogunk lassanlassan az irtáshoz, akkor, a mire az előbbi megyékbe visszajövünk, már újból ott lesz a baj. Azt hiszem, t. ház, a leghelyesebb volna s ezt tartom a t. ház figyelmébe ajánlandónak, hogy vagy egyátalában ne irtsunk, vagy ha irtani okvetlen szükséges, akkor az egész inficiált területet vegyük zár alá, a mit már a t. földmivelésügyi minister úr meg is tett. Csakhogy ennek következése az, hogy ugyanakkor az egész irtási eljárást kártérítés mellett foganatosítja. Ha már most ezen eljárás nem vezet czélhoz, nehogy az államháztartás évenként nagy összegekkel legyen megterhelve, mindenesetre jó lesz gondolni arra az eshetőségre, hogy már előre is készíttessék olyan törvényjavaslat, mely kimondja a kölcsönös biztosítás elvét s ez a kölcsönös biztosítási alap teszi majd lehetővé, hogy Magyarországnak legnagyobb nemzeti vagyona, állattenyésztése biztosíttassék. (Helyeslés.) Az állategészségügygyel kapcsolatos egyik factort illetőleg bátor vagyok a t. minister úrhoz egy kérdést, illetőleg kérést intézni. Több ideje annak, hogy a törvényhatóságok kérelmet intéztek a kormányhoz: adassék meg nekik a mód, hogy a kellő mennyiségű marhasó álljon
