Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

60. orszAgos ülés lSV. ez a 30-as évek óta színhelye nem volt. Kár volna a dolgot élére állítani s a papságot a közigazgatási hatóságok .zaklatásainak kitenni a nélkül, hogy az Excellentiád által szándékolt czél eléretnék. A bír­ságot végrehajtás útján kellene beszedni, hogy ez minő gyűlöletes állapotokat teremtene ennek magyarázata alól fel ment Excel lentiád böcsessége.« Ebben a levélben valóságos divinatioval és jós­lattal mondja meg Magyarország herczegprimása, mi következményei lesznek e rendeletnek. Mi­helyt pedig e levélből a minister űr tudomására jutott, hogy komoly conflietusok lehetősége forog fenn a nélkül, hogy az állami kitűzött czél el­érethetnék, ezt a rendeletet többé közzétenni egy statusférfiúnak nem lett volna szabad. Mert nem lehet azt a papságot arra kötelezni, hogy saját dogmája ellenére cselekedjék és mint hivatalnok ethikai princípiumát', hivatalos állá­sából kifolyó kötelességét megtagadja és saját egyházának árúlója legyen. Erre papot semmi­féle kormányrendelettel kötelezni nem lehet, mert ez az államnak czélját nem is képez­heti. En két erőt ismerek a világon, a melyiken a tekintély elve nyugszik. Az egyik az anyagi erő, kezében a karddal és a fegyverrel ; a másik az erkölcsi erő, kezében az eszmék hatalmával. Az a tekintély, amelynek anyagi erő az alapja, ha az accommodálódik politikájában a viszonyokhoz, annál erősebb és hatalmasabb fog lenni. De az a másik erő, az erkölcsi erő, a mely képviseli a tekintélyt, csak akkor tarthatja azt fenn, ha tanaiban állandó, változhatatlan és úgyszólván az eszmék szükségszerű fejlődésében képviseli a conservativimusban rejlő mérséklő erőt. Ezért az egyház tanainak igazságaiból nem adhat fel egy pontot, nem változtathat egy jottát, a nélkül, hogy tekintélyének erkölcsi alapjai meg ne inognának és meg ne változnának. A kormány­formák a társadalmi, szervezetek változhatnak, idomúihatnak a szerint, hogy minden század minő szellemet önt belé. Minden század a maga uralkodó egyéneinek tartalmával bővíti ki és gyúrja új formába ezeket. De az egyház nem engedhet hitelveiből egyetlen egy pontot se, ha csak tekintélyét tel­jesen aláásni nem akarja. A történelemből tudnék felhozni példákat erre. Ott van a nagy görög szakadás, ott van IH. Henrik alatt az angol szakadás, mely az egyházat fenyegette. Tudta az egyház akkor, hogy csak egyetlen­egy concessiojába kerül, hogy a szakadást meg­akadályozza. De e concessiot nem tette, mert nem is tehette meg. Az egyház nem adhat fel egyetlenegy elvet sem, ha mindjárt a félvilág szakadna is el tőle. Még a legveszélyesebb pillanatban sem adhat fel egyetlenegy elvet sem s tanainak lényegét semmiféle körülmények niiljus 2ő-én, szerdán. 363 között sem állami, sem egyházi előnyökért árúba nem bocsáthatja. Ez volt az egyház ereje és a mire gyenge volt évszázadok üldözése, az ostorcsapás, mely meggyaláz, a vérpad, a mely megkínoz és a börtön, a mely leigáz: arra gyenge lesz a ministeri rendelet is. Az idő rövidsége miatt befejezem beszéde­met, azért hangsúlyoztam ily mereven az egy­házi szempontot, mert a midőn Irányi Dániel t. képviselő úr határozati javaslatát mérlegelni kívánom: szükséges, hogy azt még az egyházi retorták szűrőin is átbocsássam. Őszintén és nyíltan kívánom jelezni az egyház álláspontját. (Halljuk! Halljuk!) Az egyház álláspontja nálunk is, mint minden más vallásnál az, hogy az általa hirde­tett igazság feltétlen igazság és az erkölcsi téren csak az igazságnak van jogosultsága. E szempontból helyesen mondta Frey t. kép­viselőtársam, a ki igen jól jellemezte a dolgokat, hogy az egyház elvi álláspontját sohasem képez­heti a vallásszabadság és a polgári házasság elve. Főleg nem képezheti azon államokban, a hol az egyház institutioi az államéival tel­jesen összeforrnak; ott, a hol az állam segélyére siet az egyháznak hivatásában. De a hol az állam szétválasztja magát és felekezetnélkűlinek mondja magát, ott ezen intézkedéseket az államéletbe az egyház, ha nem is helyesli, de tűri. A történeti tényekkel egyszóval megalkuszik. Azonban, ha én, nem mint pap, hanem mint magyar törvényhozó kér­deztetném meg és így kellene függetlenül kimondanom ítéletemet, kijelenteném tisztán és őszintén, hogy a minő mértékkel akarok jogo­kat mérni ezen országban magunknak, épen oly jogokat akarok mérni minden más vallásfelekezet­nek is. (Helyeslés a baloldalon.) És ha az állam magát az egyháztól elválasztja és felekezet nél­külivé lesz, ám akkor jogelőnyöket ne nyújtson egyetlen egy felekezetnek sem, hanem adjon nekik teljes jogegyenlőséget. (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Adja meg nekik kivétel nélkül az autonómiát, az önrendelkezési jogot s akkor az egyház, a mely nincs lenyűgözve, nincs az állam gyámsága alatt, erkölcsi erejét felhasználhatja s nem kellene attól félnie, hogy az állam segélye nélkül megélni nem tud. (Helyeslés a bal- és szélső­balon.) Ily önrendelkezési jog biztosítása mellett nem félek én a zsidók receptiojától; azok is polgártársak s megkövetelhetik azt, hogy fen­tarthassák szabadon vallási meggyőződésüket. Mert a főszempont nálam nem az, hogy ki micsoda templomban imádja az Istent, nekem csak az fáj, ha valaki nem imádja. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Ha ily alapon fog kifejlődni a 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom