Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
364 fiO. országos ülés 1892, niájns 25-én, szerdán. katholieismus és a saját erkölcsi erejére fogjuk hagyni, nem lenyűgözni: akkor szabadon fog a humanismus és az igazi liberalismus érdekeivel is haladni. Talán le fogja magáról rázni a politikai fluctuatiok porát, de oda fog menekíílni igazi helyére: a templom és az oltár szentélye köré, hogy reménynyel töltse el a csüggedő emberi szívet s felemelje azt az emberszeretet az Isten és ember iránt való igazságosság magaslatára. Fel fogja emelni a nemes eszmények iránt fogékony lelkeket magasabb regiokba, a hol tisztábbak a csillagok, fényesebb az igazság : nz örökszeretet Istenéhez. (Helyeslés a haloldalon.) Ezek után röviden, nem mint pap, hanem mint törvényhozó és képviselő is, álláspontomat vázoltam s én kijelentem, hogy kifogásom nincs az ellen, ha Irányi Dániel határozati javaslata elfogadtatik; de elvileg bele nem nyugszom és támogatásommal, a magam szavazatának támogatásával egyházi szempontom és elvem értelmében elő nem segíthetem. (FelkiáHások a baloldalon: Az kár!) Akkor, t. ház, mikor én az egyházi álláspont szigorúbb szempontjait fejtegetem, természetesen nem állhatok azon álláspontra, a honnan azt Veres t. képviselőtársam szemléli. Én hitelveim szempontjából fejtettem ki ez álláspontot s ez ellen természetesen nekem, mint katholicus papnak, cselekednem nem is lehet. De midőn a hitelveket hoztam fel, valóban a minister úrnak csak egy nyilatkozatára vagyok bátor reflectálni, a ki azt mondotta beszédében, hogy nem ismerte azon hitelvet, mely az elkeresztelési ügyben akadályul szolgálhatna az elkeresztelési bizonylatok áttételénél. Hogy ezt a t. minister úr nem ismerte, annak egyedüli oka talán az, hogy e kérdést nem méltóztatott beható figyelmére méltatni és az egyház dogmáival tüzetesen talán nem méltóztatott foglalkozni. De ez mellékes dolog. Hanem akkor, midőn már a conflictusok általános vallási zavargásokat, nyugtalanságokat és feszültségeket idéztek elő a vallási légkörben, a minister úrnak meg kellett volna ismerni|azt a hitelvet, mert egy cultusminister urnak — bocsánatot kérek — e házban talán még sem i szabad azt kifejeznie, hogy a katholicus hitelveket nem ismeri. Az alpapság, mondja a minister úr, mozgalmat indított a rendelet végrehajtása ellen s ez forradalom volt. Itt megint nem méltóztatik a hitelvet ismerni. Mihelyt valami ránk nézve dogmaellenes dolog, nincs a világon az a püspöki kar, melynek engedelmeskedem. Engem kötelez a püspöki kar határozata ellen is az egyházi dogma és ez a katholicus á'láspont, melynek engedelmeskedni tartozom. T. ház! Ezek után röviden bezárom beszédemet. (Ralijuk! Halljuk!) Ismételve jelentem ki: én mint magyar, mint a törvényhozásnak egyik tagja szívemből örvendek, ha a vallási egyenjogosultság alapján a felekezetek nagy culturhivatásukat szabadon fogják követni és ez esetben azt hiszem, hogy Magyarországon a dogmaticus gyűlöletből el fog yalami tűnni és a keresztény szeretetből több fog lenni a társadalomban. Ezért, t. ház, gr. Apponyi indokolása szerint én sem az egyházamra, sem más ! felekezetre ebben nagy veszélyt nem látok. í Oda concludálok azért, hogy én a javaslatot, i mint pap formaliter meg nem szavazhatom, I lényegileg azonban vele egyetértek. (Helyeslés 1 és derültség.) Elnök: T. ház! Holnap ünnep lévén, gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a legközelebbi ülés pénteken, e hó 27 én délelőtt 10 órakor tartassák. (Helyeslés.) Ezen ülés napirendjére volna kitűzendő a közoktatásügyi ministerium költségvetése; továbbá esetleg, ha ennek tárgyalása befejeztetnék, a kereskedelmi ministerium költségvetése; végre a pénzügyi bizottságba Arany László képviselőtársunk lemondása folytán egy tagnak megválasztása. Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést bezárom. (Ás ülés végződik d. u. 2 óra 25 pereskor.)
