Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

80. nrsaágos ülés 1S9t május 36-én, szerdán. S59 kit felekezetébe fölvesz, akkor büntetendő. Nincs a világon olyan okszerű hermeneutika, mely a tények logicus, szoros összefüggéséből más magyarázatot adhatna e törvénynek. így magyarázták ezt független bíróságaink és valahányszor ily ügy a legfelsőbb fórum elé került, ez mindig úgy ítélt: »ÍTekem, az államnak semmi közöm a keresztséghez és szentségeitekhez, én a keresztelést nem^ tartom felvételnek, lianem felvételnek azt tartom, a mit az állam az 1868: LIII. tcz. 2. és 6. szakaszában előír. Ha ennek megtartása nélkül vesztek fel valakit, akkor büntetlek.« íme, így állott a helyzet egészen a Csáky-féle rendeletig. Kereszteltünk és anyakönyvéltünk, intra et extra muros, ámbár tud tuk, hogy a törvény az általunk megkeresztelt gyermeket 18 éves koráig protestánsnak fogja tartani. Bocsánatot kérek, de a t. minister úrnak egy előbb említett ténybeli tévedését azt hiszem, itt helyre tudom igazítani. Midőn Bartók t. képviselőtársamnak azt mondotta, hogy ő nem örökölte ezt az elkeresztelési viszályt és Trefort Ágostontól ezt a rendeletet nem vette át, csak egy részben van igaza. Abban, hogy Trefort ministert, a ki 1884-ben bocsátott ki e tárgyban rendeletet, a bírói illetékesség kérdésében nem utánozta. Mert elődje ministeri jogkörét egyenesen átlépve, a nála megszokott izgékonysággal és gyors tempóval azt határozta, hogy a kihágási törvény 53. §-a alapján lesz büntetendő az az egyén, ki a keresztlevelet az illetékes lelkészhez 8 nap alatt át nem teszi. S ezt a rendeletet közölték is a püspöki karral, ez azonban jelentést tett Trefort minister urnak, hogy az a rendelet végrehajthatatlan s annak tekintették bíróságaink is, mert valahányszor az anyakönyvi kivonat át nem tétele miatt panasz fordult elő, bíróságaink a vádlottat mindig fölmentették. Ekkor történt, hogy Csáky minister úr 1890-ben kibocsátotta februáriusi rendeletét. A t. minister úr e rendeletben többé már nem értelmezi a törvényt, hanem egyszerűen új kihágási esetet statuál s a közigazgatási hatóságot tette bíróvá. Azt mondta ugyanis, hogy a ki S nap alatt hivatalból át nem teszi a keresztlevelet az illetékes lelkészhez, az kihágás czímén büntetendő. A minister úrnak ez a rendelete egyrészt többet enged meg, másrészt többet parancsol, mint a mennyire a törvény maga provideál. Mert a t. minister úr megengedte, hogy ezután elkeresztelni szabad, anyakönyvelni szabad, azt az anyakönyvi kivonatot egyházi, belügyi czélokra felhasználni szabad. íme tehát, ily confusioval akartak ebben az ügyben rendet csinálni. Természetes, t. ház, hogy ez nem sikerült. Azt mondja a t. minister úr a többek kö- : zött, hogy ez a rendelet a képviselőház határozata óta törvényesnek vall elismerve és hogy ebből a szempontból meg nem támadható. Pedig én emlékszem reá, hogy mily nagy hullámokat vert ez a rendelet múlt évben és hogy ép az illetékes jogászi körök és szakhelyiségek ezt a rendeletet törvénytelennek mondták. Törvény tételennek azért, hogy kihágást statuált egy oly ügykörben, a melyben a minister úr tényleg nem statuálhat. Az anyakönyvi kivonat át nem tétele ugyanis rendőri tilalom tárgyát nem képezheti. Már pedig az 1890 : XL. tcz. 1. §-ának 4. pontja csak oly kihágási esetet enged statuálni, a mely valamely rendőri tilalom áthágására vonatkozik. A t. minister úr most már azt mondja, hogy a rendelet törvényes-e vagy törvénytelen, ma már superált kérdés, mert a többség megszavazta azt és törvényesnek mondotta ki és a többség sanctioja és approbatioja következtében a rendelet törvényesítve van. De én azt hiszem, t. minister úr, hogyha a pártpolitikai szempontok úgy hozták volna magukkal, hogy ez a rendelet törvénytelen legyen, hát a t. többség azt is sanctionálta és approbálta volna. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon. Ellenmondás jobb felöl.) De a t. minister urat figyelmeztetnem kell, hogy most már a rendelet törvényességének megítélésénél mi vagyunk előnyben, miután bírósági határozatokra támaszkodva, kimutathatjuk, hogy az c^akugyen törvénytelen. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőhalon.) Én roppant kíváncsisággal és érdeklődéssel néztem a dolog elé, hogy vájjon ezen kérdés

; a mely felett szaktekintélyek oly eltérőleg nyilatkoztak s a kiket részben pártpolitikai szempontok vezettek nyilatkozataikban, ha egykor független bíróság elé fog kerülni csak egy esetben is, hogy fog megoldatni. Törvényesnek vagy törvénytelennek fogják-e a minister úr rendeletét elismerni? Ilyen volt is. (Közbeszólások a baloldalon: Nógrádmegyében!) Az a másodfokú közigazgatási hatóság előtt volt. Hanem Komáromban történt, hogy Molnár János plébánost feljelentették hivatalos hatalommal való visszaélés czímén, a miért hogy nem küldötte be az anyakönyvi kivonatot. Természetes, hogy a vád alól felmentették s a többek közt a bírósági indokolás kimondja, hogy ministeri rendelet csak oly cselekményt minősíthet kihágásnak, mely a törvényben is ilyenül van minősítve és kifejezve. Ezen indokolást a kir. tábla is helybenhagyta, az ítélettel együtt. De volt egy másik eset is. Ebben közigazgatási hatóság másod fórumon mondotta ki a minister úr rendeletét törvénytelennek. (Úgy vani Úgy van! bal felöl.) Ez történt Losonczon s a nógrádmegyei alispán, Sczitovszky János hozta az Ítéletet. Valihora János plébánost bepörölték az anyakönyvi kivonat megtagadása miatt. Sczi-