Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

28 44. országos filés 1892, !. májas 8-íin, kedden. Iára. Ez 1885-ben ismételt sürgetésre meg is történt, de akkor a közgazdasági bizottság vetette el a javaslatot. 1887-ben újabban megsürgették a dolgot s ekkor az eredmény az volt, hogy miután Franeziaországban új borhamisí tási törvényt hoztak be, várjuk meg annak eredményét, várjuk meg, milyen lesz annak hatása. A borhamisítás óriás mértékben felburjánzott Tokajban s Németországba szállították a legjobb tokaji bort, csakhogy annak csupán az etiquetteje volt tokaji. A sors keze a ministeriumnak szőlővessző forgalom ügyében kiadott rendeletével. A szőlőtelepítés kérdése oly fontos kérdés, a melyet megoldani, még pedig rövid időn megoldani szükséges és most könnyű is, midőn oly utat látunk magunk előtt, a mely határozottan czélra vezet, az amerikai szőlővesszők nemesítésével. A ministerium e tekintetben gyors egymásutánban több rendeletet adott ki és ezek gyakran egymással ellenkező álláspontot foglaltak el. Miután pedig látták azt, hogy a vesszőf'01 galmat nem kell megakadályozni, későbben nem is vették azt komolyan és ekképen a megakadályozás tárgyában kiadott rendelet megmaradt rendeletnek, a nélkül, hogy annak rendelkezéseit végrehajtották volna. És most engedje meg a t. ház, hogy a mezőgazdaság történetének 25 éves fejtegetése után áttérjek a jelenlegi t. ininister úrnak működésére. (Halljuk! Halljuk/) Nem leszek terjengős és csak néhány pontot ragadok ki, a melyeket terjedelmes és mondhatom igen nagy szorgalommal összegyűjtött adatokból szemeltem ki. (Halljuk! Halljuk!) A mezőrendőri törvényjavaslatról jelenleg még nem szólok, mert annak új formáját egyáltalában nem ismerem. Minthogy azonban ez a törvényjavaslat már több formájában esett át a gazdasági egyesületeknek bonczolókésén és minthogy minden irányban s úgyszólván minden pontjában rossznak találtatott: talán mégis czélszeríí volna, hogy ez újból kiadatnék a gazdasági egyesületnek, közhírré tétetnék valamely alkalmas módon, hogy ahhoz értő szakértők hozzászólhassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen fontos a mezőgazdasági érdekképviselet ügy& is. E tekintetben, mint méltóztatnak tudni, a múlt hetekben az országos gazdasági egyesület által összehívott nagygyűlés alkalmából egy valódi kis országgyűlés tartatott és a többek közt a t. minister úrnak javaslata ekkor szintén beterjesztetett. Tehát itt is szerencsétlen kézzel nyúltak hozzá ezen oly fontos kérdés megoldásához. A mezőgazdasági ipar fejlesztését mindnyájan fontosnak tartjuk s azért annak fejlesztésén minden rendelkezésünkre álló eszközzel munkálkodnunk kell. Hogy e tekintetben mi történt, jellemzők a következő adatok: (Halljuk! Halljuk!) A czukorgyárak állami támogatással jöttek létre. Mit jelent ez az állami támogatás? Jelenti 'öt nagy czukorgyárnak felépítését a helyett, hogy arra az útra terelték volna a dolgot, hogy mezőgazdasági czukorgyá»-akat állíttattak volna és az állami támogatással a mezőgazdaságokat segítették volna ebből a czélból. Erre azonban a figyelmüket egyáltalában ki nem terjesztettek, hanem külföldi bankároknak jöttek a segítségére olcsó pénzzel, hogy azok czukorgyárakat építsenek itt. A sörgyártás tekintetében szintén így vagyunk, a mennyiben 1864 ben még 488 sörgyár működött, 1889 ben már csak 400 sörgyár állott fenn. Ez mindenesetre olyan adótárgy, mely az állam pénztárát szintén megtölthetné és az adóalapot növelhetné. A kérdés, mint ilyen, okvetetlenül megérdemelné a t. minister úr fáradozását. A mezőgazdasági szeszgyártás szintén helytelen irányban fejlődött. A mennyiben nem a mezőgazdasági szeszgyáraknak hanem az ipari szeszgyáraknak sietnek segítségére, még pedig olyan mértékben, hogy annak következtében kénytelenek voltak a legcsekélyebb haszonnal megelégedni. Az új törvény, mely 1888-ban jött létre, szintén meg nem felelő és a mi vágyainkat ki nem elégítheti, a mennyiben a mezőgazdasági szeszgyárak ügye ottan sincsen kellőleg megvédve. Azonban a minister úr minden óhaja között legfontosabb a középbirtokos osztálynak felsegítése. Ez mindenesetre megfontolandó és igen megszívlelendő kérdés és mint ilyen, megérdemli, hogy elismeréssel adózzunk a minister úr tevékenységének és elismerjük, hogy megtalálta a helyes utat, a melyen ezen kérdést meg kell oldani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha úgy fog cselekedni, mint a hogy azt jelentésében röviden jelezte, mi meg leszünk elégedve és hálával fogunk neki tartozni. Ezzel áttérek beszédemnek második részére, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) t. i. arra, vájjon a budgetben előterjesztett pénzanyag elégséges-e a mi követeléseinknek és kívánalmaink teljesítésére, a mezőgazdasági ügy előmozdítására, igen vagy nem? Ezt a kérdést két szempontból lehet tárgyalni. Az első szempont az, vájjon egyáltalában elegendők-e a befektetések ; a másik szempont, vájjon észlelhető-e a haladás ezen a téren? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A mi az első szempontot illeti, arra nézve, t. ház, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a rendes és átmeneti, nyugdíj és beruházási kiadásokra megy 11,140.000 forint. A bevétel ezzel szemben kitesz állami adókból, lótenyésztésből, selyemtenyésztésből, kincstári birtokokból 13,300.000 frtot. Ha e két összeget