Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

44. országos fllés 1892. május 8-án, kedden. 27 őrködni s ettől a századokon által érzett és az anyatejjel magába szítt elvektől még az elpusztulás é* eltipratás veszélyétől való félelemben sem rettent vissza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az új fölbirtokos adhat jó mamelukokat, de érezni nem érezhet úgy, mint a régi nemesség. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van ezen kívül a ministeri nembánomságnak és egykedvű várakozó álláspontnak egy más, gazdasági életérdekeinkbe mélyen benyúló árnyolda is s ez a legújabban felszínre merült mezőgazdasági munkáskérdés, mely mondhatnám, állandó veszélylyel fenyeget, az alföld birtokosait. (Halljuk ! Halljuk!) Az alioldi megyékben észlelt zavargásoknak indító oka nem a socialismusban keresendő, de a birtokfelosztás aránytalanságában. Megengedem, hogy a socialista izgatók itt is sokat tettek, de az is áll, hogy ha a viszonyok erre alkalmasak nem lettek volna: eredményt nem érhettek volna el. Hazánkban öt és fél millió ember foglalkozik gazdálkodással a a munkáskéznek negyvenhat százalékja. Ez a szám okvetlenül kelthetne annyi figyelmet, hogy behatólag foglalkozzanak a mezőgazdasági munkások vitális érdekeivel s oda hassanak, hogy a birtokmegoszlás kedvezőbb legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Míg a régibb kataszteri felvételeknél a kisés valódi középbirtok magasabb volt, addig a latifundiumok nőttek: Ebből világos 1. az, hogy a középbirtokosság pusztul, 2. hogy a munkásviszonyok rossz irányba terelvék, 3. hogy a parasztbirtok számszerinti nőve-' kedését törvényhozásiiag kell előmozdítani. // Németországban ez már meg is történt a járadékbirtokok életre hívásával és ezzel egye • temben a telepítési kérdés gyakorlati megoldásával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bizonyító eljárásomban egy lépéssel tovább haladva, fel kell említenem azt a kapkodást és azt a folytonosan érzett mellőztetést, melyet ministeriumunknál tapasztalunk s melyben ez a ministerium az összkormány részéről részesül. Mint későbben bővebben lesz alkalmam kifejteni, a földmivelési minister urnak oly kevés pénzt bocsátanak rendelkezésére, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) hogy ezzel szemben sikeres működési körét alig bővítheti. Gondolom a múlt évi költségvetésben a földmivelési minister részéről egy jelentékenyebb összeg volt a ragadós tüdővész kiirtására fölvéve. Közbejött egy más követelés is, törülni kellett. S így megy az minden pontnál. (Úgy van! bal, felől.) A mezőrendőri és mezőgazdasági törvény életbeléptetése vitális kérdésünk, a melyhez igen sok érdekünk van kötve. Ezt legelső alkalommal gr. Széchenyi Pál minister vetette fel 1881-ben, midőn a >code rurate« franczia törvény mintájára, Magyarországban szintén törvényt akart keresztülvinni s hogy ezt megtehesse, kérdőpontokat készített és azokat szétküldte az arra hívatott egyéneknek kitöltés végett. Ekként összegyűlt egy meglehetős halmaz anyag, mely alapúi szolgált a törvényjavaslat elkészítésére. 1887-ben megküldte a törvényjavaslatot a gazdasági egyesületeknek, még pedig nemcsak a törvényes gazdasági egyesületnek, hanem az összes vidéki egyesületeknek is. Ekkor az volt az általános vélemény, hogy át kell azt alakítani, mert jelenlegi formájában nem felel meg a czélnak. A javaslat átalakíttatott s 1888-ban új formájában küldték meg azt a gazdasági egyesületeknek, a melyeknek véleménye megint csak f»z volt, hogy nem felel meg a követelményeknek. Megint átalakították tehát ezt s 188$-ben a javaslatot átdolgozta a jelenlegi ministerelnök úr, ki mint földmivelési minister a ház elé terjesztette; de csakhamar megijedt e merész lépésétől, visszavonta azt és újból kiküldte a gazdasági egyesületnek véleményadás végett. (Derültség a szélsőbal felől.) Az új vélemény megint esak az volt, hogy a javaslat rossz s hogy az egész törvényjavaslat nem esak körülményeinknek nem felel meg, hanem még a helyzeten sem javít. (Úgy van! a baloldalon.) Hasonló sorsban részesült a borhamisítási törvényjavaslat is. E tárgyban legelőször Szalay Imre t. képviselőtársam nyújtott be javaslatot 1876-ban. A kormánynak természetesen legelső dolga volt, hogy kiküldte a törvényjavaslatot a kereskedelmi kamaráknak, az iparkamarának és a gazdasági egyesületeknek. Az ipar- és kereskedelmi kamarák, a dolog természetéből folyólag nem lévén érdekükben, hogy a borhamisítás ellen törvény léptettessék életbe, fölöslegesnek találták és így csak a gazdasági egyletek foglaltak mellette állást. 1878-ban értekezlet volt e tárgyban s 1879-ben felmerült a svájczi bornak kérdése s akkor nagy hullámokat vert, fel a borhamisítás elleni actio, úgy a vidéki gazdasági egyesületek, mint az országos gazdasági egyesület kérvényei következtében, a melyek ezen ügyet első sorban igyekeztek előbbre vinni. 1882-ben a képviselőház meghagyta a ministeriumnak, hogy ugyané tárgyról készítsen javaslatot. A javaslat kész is lett, de a ministertanáes elvetette. 1884-ben ismét utasította a ház az illető szakministert, hogy a borhamisítás ellen s a borkereskedelem helyes irányba való terelése czéljából új javaslatot tegyen a ház aszta4*