Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
59. orsiftgos ülés 1892. május 24-én, kedűon. 321 hogy vájjon azok igazak e, azt én bizonyosan nem tudom. Epoly természetes, hogy senkinek sem lehetett volna kifogása az ellen, ha t. képviselőtársam szándéka az volt, hogy kifejezze, hogy minden egyház óhajtja, hogy az, a mit ő igaznak tart, általánosan igaznak ismertessék el: mert hisz nemcsak minden egyháznak, hanem minden becsületes embernek is kell kívánnia, hogy az igazság mindenki által elismertessék. De ha a képviselő úr, a mi talán nem volt szándéka, arra akart volna példát adni, azt akarta volna kifejezni, hogy a képviselőnek joga és kötelessége itt a törvényhozásban hitfelekezed egyoldalú álláspontot elfoglalni: akkor ez ellen nem lehetne eléggé hangosan tiltakozni, (Általános helyeslés.) mert mi itt nem alkotunk törvényeket egy vallásfelekezet számára; mi nem vagyunk itt összegyűlve, mint oekumeni zsinat, hanem mi hivatva vagyunk törvényeket alkotni más valláson élő emberek számára is, a kik ennek a hazának fiai épúgy, mint mi ; a kik magyarok épúgy, mint mi és a kik szalad emberek és szabad államnak szabad polgárai épúgy, mint mi. (Általános helyeslés.) Hova jutnánk, t. ház, akkor, ha, jogosult volna az, hogy bárminő kérdésben felekezeti álláspontunk szerint foglaljunk el állást törvényhozói működésünkben? Hisz akkor legelső kötelességünk az volna, hogy felbontsuk a pártkötelékeket, új pártokká alakuljunk hitfelekezeti, vallásos meggyőződések szerint és akkor e házban permanenfiában kellene lenni a vallásháborúnak és akkor igaza lett volna Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak, a ki a békekötéseket emlegette, mert akkor nem tehetnénk egyebet, ha differentiák támadnának, minthogy elővegyük újra az ősi rozsdás fringiát, hogy addig forgassuk, míg egy újabb linczi békét fognánk kötni. Ázt hiszem, erre nincs is szükség; azt hiszem, van egy alap, a melyen békében találkozhatnak a különböző vallásos meggyőződések; van egy alap, a melyen békében élhetnek meg az állam és az egyház és melyen békén élhetnek meg a különböző felekezetek: ez az alap, a szabadság. (Altalános helyeslés.) Ép ezért foglaltam két évvel ezelőtt és azután is ismételve állást a t. minister úrnak úgynevezett elkeresztelési rendelete ellen, mert kezdettől fogva meg voltam győződve, hogy ezzel a rendelettel megélnünk nem lehet; kezdettől fogva meg voltam győződve arról, hogy e rendelettel a vallási békét helyreállítani és fentartani nem lehet és hogy e rendelet a súrlódásokat és ellentéteket csak fokozni fogja s hogy ez a rendelet incompatibilisnek fog mutatkozni az egészséges pártviszonyokkal és az egészséges közélettel. Azóta lezajlottak az országban a választások és a kik addig nem hitték s nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. 1H. KÖTET. látták át, hogy e rendelet a vallásháborúra fog vezetni, azok láthatták a vallásháborút a választások alatt: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) láthatták, hogy egyes választókerűletek nem politikai, hanem felekezeti szempontból választottak; láthatták, hogy számos más választókerületben a mérlegbe döntő siilyt azok a választók lökték, a kik felekezeti szempontból indulnak ki. (Mozgás.) A t. ellenzéki pártok azon eltagadhatatlan sikereket, melyeket a választásoknál kivívtak — és melyeket eltagadni hiábavaló volna, tulajdoníthatják és természetes is, hogy tulajdonítják, még pedig jogosan, mert nem is várható máskép — politikájuk fokozott attractionalis erejének: én azonban, t. ház, ezen sikereket a minister úr rendeletének tulajdonítom. (Ellenmondások a balés szélső baloldalon.) Ugron Zoltán: Az önök hazafiatlanságának tulajdonítják !Asbóth János: T. ház! Ez a vallásháborúnak, a felekezeti villongásoknak bomlasztó hatása, mely mindig csak a destructiv irányzatoknak diadalát segíti elő. Vannak, meglehet, a kik azt hiszik, hogy a magyar állam már eléggé megerősödött, ki bírjon egy kis vallásháborút. Én azonban nem vagyok ebben a meggyőződésben. Nem akarok beszélni azon éles ellentétekről, melyek bennünket e házban politikai tekintetekben elválasztanak és melyek legnagy r obb sajnálatomra az utóbbi időben jelentékenyen kiélesedtek és mindinkább állami rendünk alapjai körűi tömörültek. De, t. ház, szabad beszélnem talán arról és kell, hogy figyelemmel legyünk arra, hogy a nemzetiségi kérdés a hamu alól felveti lobogó lángját majd éjszakon, majd délen, majd nyugaton, majd keleten... Madarász János: 1868. alapította meg! (Halljuk ! Halljuk.') Asbóth József:..- hogy számolnunk kell azzal, hogy evvel a hydrával egyszer szembe kell szállani. Nagy István t. képvieelőtársam emlí • tette a socialismust. Midőn én a múlt országgyűlés elején arra utaltam, hogy a munkáskérdéssel és a munkásviszonyokkal foglalkoznunk kell, hogy tanúinunk kell mások kárán, nehogy kénytelenek legyünk a saját kárunkon tanulni: akkor akadtak rövidlátó bölcsek, a kik azt fejtegették, hogy a socialismusnak Magyarországon nincsen talaja. Azóta ezen bölcseknek meglepetésérc — nekem azonban nem meglepetésemre — felvetette a magyar alföldön oroszlánfejét a socialis izgatás. Ha ezen destructiv irányokkal szemben a magyarságnak, a magyar állam híveinek és a társadalmi rend barátainak az erejét paralyzálni fogják a hit41
