Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

őí). oI-V/.:IKUS HICN IS'J'J. május 24 én, ktddeu. 317 el, hogy a polgári házasságból született gyermekek vallási neveltetése iránt a szülők egyetértése határoz; hogy ezen szabadsággal ellenkező bármely szerződés érvénytelen és csak a szülők egyetértésének hiányán követik a gyermekek nemük szerint szülőik vallását. Már most, ha a törvényhozás a szülői jogot respectálta oly házastársaknál, kiknek hitelvei egymással homlokegyenest ellenkeznek, akkor azt hiszem, a különböző keresztény vallásokhoz tartozó házastársak, kik bárminő éles hitelvi ellentétben álljanak is egyébként, a kereszténységnek egyik általános alaptanában, a Krisztus Istenségérői szóló tanban mégis egyetértenek, szülői jogaiknak ehhez az egykoron tervezett módhoz hasonló tiszteletbentartását tán szinte csak kívánhatnák némi joggal az állam törvényhozásától és pedig annál inkább, mert hisz senki sem kíván ma többet vallási tekintetben a »quod tini justum, alteri aegnum«féle elv tiszteletben tartásánál. (Helyeslés.) A t. minister úrnak azon ellenvetésére, hogy a katholicus egyházi felfogás szerint csak azon vegyes házasságok engedhetők meg, melyeknél az összes gyermekek a katholicus hitet fogják követni, tehát csak oly törvényhozási intézkedés elégíthetné ki a katholicus egyházat, mely a gyermekek ilyetén vallásineveltetését paraucsolólag kimondaná, annyit bátorkodom megjegyezni, hogy ez dogmatikailag ugyanígy áll, de a felekezetlen államtól mi ma márnemezt, nem előjogokat, hanem csak szabadságot kérünk. (Igaz! Úgy van!) Hogy azután hogy boldogul ezen szabadsággal akár a katholicismus, akár más felekezet, az azután mindig az illető vallás hitelveinek kisebb-nagyobb mérvű vonzódási képességétől, kisebb-nagyobb mérvű assimiláló képességétől függ. (Igaz! Úgy van!) A mely vallásban ezen kellékek megvannak, az minden külső kényszer nélkül is érvényesül; míg ellenben az, a mely ezen kellékek csekélyebb mérvével bír, az életben bárminő drákói kényszer daczára sem fog megfelelőleg érvényesülhetni. (Élénk helyeslés.) Az állam feladatának tartom én azt, hogy létérdekeibe ütköző tanokkal nem bíró minden vallást, minden fele • kezetet támogat vallási kötelmeinek szabadon, akadálytalanul leendő teljesíthetésében; (Helyeslés.) de hogy az állam arra vállalkozzék, hogy tőle telhetően igyekezzék fentartani a területén lakó felekezetek hívőinek számarányát, ezt épen ott, hol a szabad verseny elvét legjogosűltabbnak tartom, t. i. a lelket, a kedélyt érintő kérdésekben, állami feladatnak azért sem tekintem, mert nem képezheti az állam feladatát az, hogy mintegy a felekezeti kataszter szerepére vállalkozzék. A mit Magyarország katholicusai kérnek, az nem több ama jogok élvezeténél, melyekkel ma itt minden felekezet, még az anabaptisták, a szombatosok, a nazarénusok is bírnak : a szabad egyezkedést gyermekeik vallási hová tartozandósága tekintetében. (Igaz !Úg>i van!) Nem lesz érdektelen a t. háznak holmi kis elkeresztelési statisztikai adatokkal is szolgálnom, melyekből a törvény miként történt, megtartására nézve nagyon meglepő tanúságot lehet meríteni. (Halljuk! Halljuk !) Nem szólottam volna ezen adatokról, ha t. képviselőtársam, Szász Károly szépen előadott minapi beszédének egyik része erre nem provocált volna. Azzal bizonyítgatta ugyanis t. képviselőtárs un, hogy ezen törvény a kisebbség védelmére hozatott, mert — úgymond — »meglehetős hiteles forrásból tudom, hogy azon 50 eset közül, mely a belügyministeriumban harmadfokú elbírálás alá került, rendkívül jelentéktelen percent az, mely nem katholicus részről történt.« Engedje meg tehát megjegyezhetnem t. képviselőtársam, hogy én viszont nemcsak meglehetősen, de teljesen biztos forrásból annyit tudok, hogy a katholicus lelkész elvből nem tesz soha feljelentést többi lelkésztársai ellen, bármennyi elkeresztelési esetről van is tudomása (Igás! Úgy van!) és soha ezen kérdésben katholicus pap felperesi minőségben még nem szerepelt. Ezen állításom igazolására hivatkozom Bogisich Mihály budavári prépostra, (Halljuk! Halljuk!) ki egy ezelőtt két évvel kiadott, senki által meg- nem czáfolt füzetben hitelesen kimutatja, miként csak a budapesti mindkét felekezetű protestáns egyház lelkészei által 1881 —1890. évig, tehát csak 9 év alatt illetéktelenül keresztelt és igen sok helyen a nem protestáns vallású házastárs vallásának ki nem tételével elanyakönyvelt gyermekek száma sokkal, de sokkal többre megy, mint a hány panasz eddig az egész országból érkezett katholicus lelkészek ellen a t. szakminister úrhoz. (Úgy van! Úgy van! balról.) Méltóztassék elhinni, ha egyeseket túlbuzgóságuk el nem ragad ; ha szem előtt tartják, a mit magadnak nem akarsz, azt másnak se tedd meg szavakban rejlő, ismert, valódikeresztény felebaráti elvet; végre ha oly nagy bűntényt látva az anyakönyvi kivonatok át nem szolgáltatásában, hivatalból üldözendő kihágásnak minősítette volna a t. minister úr és előde ezt a dolgot: akkor méltóztassanak elhinni, nehezen került volna ezen kérdés egy általán felszínre, a ministeriumhoz érkezett feljelentések száma pedig nem 300-ra, de 30-ra sem rúgna. {Helyeslés.) Érről meg vagyok alaposangyőződve. Fejtegetéseimnek végéhez érek. Köteleztetve egyedül ezelőtt 14 évvel megkezdett képviselői pályám kezdetén összes választóimnak adott azon általános ígéretem által, hogy mindig azon ügynek kelek védelmére, melyet legbensőbb meggyőződésem szerint igazságos és méltányosnak ttríok; midőn ezek után a sokszor idézett törvényre vonatkozó, tisztán egyéni néze-