Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
318 59. országos ülés 1892. május 24-én, kedden. teimnek a megfelelő pillanatban leendő kegyes mérlegelésére bátorkodom az igen t. minister urat felkérni, egyúttal, minthogy ő maga is beismerte, hogy az általa kibocsátott rendelet a katholicus lelkészkeclő papságot lelkiismereti conflietus elé állította; miután továbbá e rendelet kibocsátásának törvényessége mellett felhozott összes érvek gondos mérlegelése mellett sem voltam képes azon meggyőződés:e jutni, hogy eme rendelet törvényes alappal csakugyan bír és ezen felfogásom helyességét a tisztelt háznak több rendbeli, különféle vallású, tehát protestáns vallásó kiváló jogásza is megerősítette: akkor már csak veszélyesekké válható praecedens esetek elkeríílhetése szempontjából sem vélem ezen rendeletet csak egy perczig is tovább fentarthatónak. (Elénk helyeslés bal felől.) A törvényesség kérdésének elbírálására főleg a törvényhozónak kell mindenkor kiváló súlyt fektetnie. És méltóztassanak elhinni t. képviselőtársaim — ünnepé!) esen jelentem ezt ki — ha látnék bármikor előttem egy rendeletet, mely saját felekezetemnek eddig soha nem várt, nem reménylett előnyöket biztosítana, de nélkülözné a törvényesség kellékét, úgy én — felülemelkedve minden felekezeti, particularisticus szempontokon és vezéreltetve egyesegyedtíl törvény- és alkotmány-tiszteletemtől — minden tőlem telhető eszközzel ellenezném e rendeletnek végrehajtását. Gondosan kell tehát óvakodnunk, hogy lényegükben törvénytelen rendeleteket ez a parlament bármi szempontból, bármi érveléssel jóváhagyjon; mert jöhet idő, hogy ezen eljárásnak nagyon veszélyesek lehetnének, nem speciális, részleges, hanem mindnyájunkat egyaránt veszélyesen érinthető alkotmányjogi szempontból a következményei. Hodie mihi, cras tibi! Miután meggyőződött az igen t. minister úr arról is, hogy e rendelet absolute végre nem hajtható: másrészt a kedélyek ma már sokkal Joliban fel vannak izgatva, semhogy e rendelet egyszerű visszavonásával azok lecsillapíthatok lennének, a kérdés pedig gyökeresen megoldható lenne: ennélfogva meggyőződhetett a t. minister úr arról, hogy e kérdés gyökeresen csakis az 1868: LIII. t.-cz. 12. §-ának olyképeni módosításával érhető el, hogy ekként a szülőktől el nem vitatható, természettől öröklött jog szabadon érvényesíttessék. Ennélfogva az állami anyakönyvvezetés — melynek részleteit ma még nem ismerem — benső meggyőződésem szerint e kérdést nemcsak, hogy meg nem oldani, de azt inkább elmérgesíteni fogja. Sokszor hallottam, t. ház, azon nézet hangoztatását, hogy az állami akaratnak érvényesülnie kell mindenben és mindenütt. »Qui bene distingnit, bene docet.« Válaszszuk tehát szét az állami snverainitásnak fogalmát az állami mindenhatóság fogalmától. Előbbit, az állami suverainitást alattvalói készséggel és tisztelettel elismeri mindenki, elismerem természetesen én is ; de mint személyes és családi, elidegenítheflen jogokkal bíró honpolgár a végelemzésében a socialismusra vezető állami mindenhatóság elméletének jogosultságát soha sem leszek képes elismerni. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezekben elmondván nézeteimet a 68dki törvényről és az annak kapcsán kiadott rendeletről, most ínég csak néhány szóval akarom a katholicus autonómia kérdését említeni, (Bálijuk! Halljuk. 1 ) fentartva magamnak azon jogot, hogy egy más alkalommal bővebben nyilatkozhassam ezen fontos kérdésről, ezúttal az autonómia létesítését czélzó törekvések jogosultságának bizonyítása végett, szabadjon e háznak egy igen tisztelt, tekintélyes, volt tagjára, Horvát Boldizsárra, a kieiryezési aera első igazságiigyministerére hivatkozhatnom, ki az igen t. minister úr által 1890. évi deczeuiber havában tartott, az autonómia kérdésében egybehívott szaktanácskozmányban ekként nyilatkozott: »A katholicus autonómia létesítése ellen akadály nincs, ezt létesíteni a katholicusoknaR feltétlen joga van, de a helyi autonómiák czéltévesztett formák. A helyi autonómia az építés csúcsa lenne és nem az alap. A legszélesebb alapot csak az országos autonómia adhatja meg. A helyi autonómia létesítése nem lenne egyéb, mint megfordítva építeni. Mindig a nagy kerék hozza mozgásba a kisebbiket. Mert mi a czélunk ? Megszüntetni az anomáliákat és a katholicusoknak hitfelekezetük érdekei iránti közönyét az érdekközösség által: ez pedig csak országos autonómia által lehetséges. A vallás- és tanulmányi alapok mostani kezelése egy darab absolutisraus. A törvényhozás ez alapok jogi természetének megoldása végett egy pillanatig sem fog késlekedni, ha autonómia lesz. Elvi szempontból tehát semmi akadály az országos autonómia ellen. Talán állami érdekek veszéíyezése szempontjából lenne ? De még senki nem találkozott, a ki megmondta volna, hogy miben áll a veszély. E veszély korántsem az országos autonómiánál lenne, hanem a helyi autonómiáknál, mint ez a mostan létezőkön is látható. Szóló tehát egyesegyedíí! az országos autonómiát tartja szükségesnek.« Ezen most felolvasott passusra csak annyit jegyzek meg egyelőre, hogy a Horvát Boldizsár igen t. volt képviselőtársunk eme nézeteivel az enyémek teljesen megegyeznek; de erről máskor leszek bátor tüzetesebben szólni, míg most beszédemet befejezve, a t. háznak tanúsí! tott becses türelmeért hálás köszönetet mondok. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) i Lázár Árpád jegyző: Baky István!
