Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

óS. országos mos 1892. május i!3-íin, hétfőn. 311 tek — administrativ berendezkedést létesítsen. És a baj épen ebben van. E? által a status beljebb megy a felekezetiségbe, mint a hogy eddig abban benne volt. Hogy visszatérhet-e majd annak idején, midőn e dolgokat radiealiter megoldjuk, arra az álláspontra, hogy most a felekezeteknek, a felekezeti statusnak nyilvántarthatása érdekében administrativ berendezkedést létesítvén, attól jövőre elálljon, azt nem tudom; nem tudom és kétlem azért, mert Magyarországon egy alkotáss;,! szemben mindig előre történik a menetei a hibákban és sohasem visszafelé. Midőn Magyarországon érdeksérelemről vau szó, mindig fázunk és félünk attól, hogy az érdeksérelemmel szemben a szabadság felé vonuljunk vissza és ebben keressük a megoldási módot. Pl. jelenleg szó van izraelita polgártársaink elismeréséről. Ha már most ez bekövetkezik, mint a hogy óhajtom, hogy bekövetkezzék s be is fog következni, a status azzal az állapottal fog szemben állani, hogy míg eddig esak a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek közt fenforgó differentiákat ölelte és ügyelte fel, az e szempontból intendált intézkedéseket ezután az izraeliták érdekében is tovább fog kelleni fejleszteni. Eddig 2—3 felekezetek közt volt baj, jövőre meggyűlik a baj egy negyedik felekezettel is. Hogy ez az államnak feladata-e vagy nem, a t. képviselőház szíves megbírálására bízom. Én az állam feladatául mit tekintek? Tekintem a jogsegélynek azon módját, a mely a kitűzött czél elérésére alkalmas és azt meg is valósítja. Ha az állam ennél mélyebben megy bele a felekezeti dologba, akkor nem reá tartozó dolgot, nem a saját hatásköréhez, nem a feladatához tartozó dolgot ölel fel, hanem felölel egy oly dolgot, mely tőle, mint államtól idegen, a mi a felekezeteknek saját ügye; pedig az állam egyébre kötelezve nincs és nem lehet, mint hogy a felekezeteknek saját ügyeik egészséges és törvényes ellátásában és intézésében siessen jogsegélyére és adja meg neki lehetőségét, hogy czélját el is érhesse. Ide tendált a t. minister úrnak a rendelete is. T. képviselőház! Rögtön nyomra jövünk, ha a t. miuister tarnak ezen rendeletét — a melynek intentioit én a fenforgó viszonyok között értem, de a megoldási módozat egy részében hibát követett el — bonczkés alá veszem. Mit intendált a t. minister úr ? Intendálta először azt, hogy az 1868: LIII. tcz. 12. §-ának rendelkezése az anyakönyvekkel összhangba hozássék : gondolom, helyesen concipiáltam. Intendálta másodszor azt, hogy ezen összhangba hozatal érvényesítése érdekében a status csak oly anyakönyvi kivonatot ismerjen el legálisnak, a mely a felekezeti törvényes statusnak megfelel, mert kimondotta, hogy más anyakönyvi kivonat nem érvényes, inert hiszen ellenkezőleg kimondta, hogy azon anyakönyvek felekezeti szempontból használhatók. Intendálta harmadszor polgárjogi következményeit annak, ha a törvényes állapot nem respeetáltatik. Kimondotta, hogy az állam ezt összes ágazataiban, akár törvényhozási, akár végrehajtó, akár bírói hatalom legyen az — mert e háromból áll az államhatalom gyakorlása — legális Gri ik a törvényes status. Tiszta, világos ez a rendelet: ezt intendálta, sem többet, sem kevesebbet. El lehet e ezt érni, t. képviselőház, ideiglenesen — mert a végleges megoldást én is másként óhajtom. — El lehet-e ezt érni, t. képviselőház? Én azt hiszem, hogy el lehet érni, csak a rendeletben megvalósítandó czélokat tartsuk egyfelől szem előtt; másfelől ne menjünk túl azon a határon, melyen túl az intézkedés czél nélküli üldözésre akar fajulni és álljunk meg annál, hogy az állam csak jogsegélyt nyújt arra, hogy ezen ezélok elérhetők legyenek. Nem rám tartozik, de én a dolog felől sokat gondolkoztam s bátor leszek felfogásomat e tekintetben a t. ház szíves megbírálása alá bocsátani. (Halljuk! Halljak!) Előre meg kell mondanom, hogy én elvekről, nem részletekről fogok szólani, mert az elveket mindenki felöltöztetheti a saját gondolataival. A kivitel a részletek dolga és akár törvényhozási, akár rendeleti úton a kivitel modalitásai, ha az elvek jók, igazságosak és nem ütköznek azon szempontokba, a melyek a mai állapotot előidézték, akkor a részletek tisztán a kivitel kérdéíét képezik. (Halljuk! Halljuk!) Az 1868: Lili. tcz. 9. §-a intézkedik az iránt, hogy a különböző keresztény hitvallású egyének egybekeléséből származó vegyes házasságoknál a háromszoros hirdetés teljesítésére mindkét fél lelkésze felszólítandó és ha az illető a hirdetést megtagadj i, elégséges két tanú bizonyítványa s elégséges az is, ha pusztán egyik felekezet lelkésze által történik a kihirdetés. Világos ebből, hogy mindkét fél lelkészének módjában áll a vegyes házasságokat nyilvántartani. A megoldás további módozatait el fogom mondani; de itt meg kell állnom egy pillanatra, azért, hogy vájjon már ebben magában is nem tdálunk-e akadályra, hátha nem tartják nyilván? Nyilvántarthatják, de senkit rá nem köteleznek. Én ugyanis azt hiszem, hogy minden felekezet lelkészének érdekében áll híveit nyilvántartani; ha ez nem áll érdekében, vagy épen nem akarja nyilvántartani, akkor nincs ok panaszkodni, béke és nyugalom van, tehát nincs szükség az államra; de ha nyilvántartja, akkor ez által mindig tudja, hogy hol van vegyes