Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

312 58. országos ülés 18U2 házasság, hol nincs. Ezen nyilvántartás fonalán aztán jogot adnék minden felekezet lelkészének arra, ltogy akár negyed-, akár félévenként, akár évenkint a kimutatást a politikai hatósághoz áttegye, ahhoz a hatósághoz nevezetesen, a melyet e czélra a törvényhozás bölcsessége vagy ii rendelet kijelöl. Sőt jogot adnék arra is, hogy ezen kivonatokat csak részben tegye át, sőt minden egyes esetben is annyiszor, a mennyiszer akarja és ekként eollective vagy részlegesen a polgári hatósághoz fordulhasson abból a czélból, hogy a vegyes házasságból származó gyermekeket nemök szerint eruälja és constatálja. Új dolog-e egy ilyen eruálás vagy conscriptio? Nem! Az én házamba minden évijen háromféle kimutatás jő a gyermekek összeírása végett. Egyik a hadügyi kötelezettség, másik az adó szempontjából — természetesen bizonyos koron túl — harmadik a tankötelezettség szempontjából. Már most, t. hz, nem szerint e ruálván és eonstatálván a politikai hatóság azt, hogy a vegyes házasságból gyermek született, tiszta és világos, hogy mind a gyermek születése, mind azoknak felekezeti statusa a polgári hatóság előtt nyilván fog állani. Sőt ezen evidentiába vételnek a civil registeren felül még azon előnye is van, hogy még a civil register, ha valaki esetleg átköltözik más helyre és ott nem jelenti be született gyermekét, ha csak minden házasságot nem akarunk összeírni, teljes lehetetlenség az evidentia tartás : addig a politikai hatóság utána mehet nyomon és a vegyes házasságból született gyermeket egész kényelemmel eruälhatja a papnak bele vonása, zaklatása és vádlása nékűl. Ha most már a civil hatóság ekként a születéseket constatálta, akkor ezt átteheti a két felekezet lelkészeihez, egyikhez azért, hogy a hová legaliter tartozik, ott anyakönyvbe vegyék, a másikhoz pedig, a hová nem tartozik, azért, hogy ha tetszik, ezt feljegyezhesse, mindenesetre azonban tudomásul vegye, hogy erről a gyermekről ő legális anyakönyvi kivonatot többé nem adhat. Arra tehát, hogy ő feljegyezze az anyakönyvbe, nem kényszerítem, de ez által tudja és tudhatja, hogy az az anyakönyv, melyet ő esetleg kihocsátana, nem törvényes, miután pedig az anyakönyv, melyet kiad, a szülők vallását különben is tartalmazza: tisztán áll előttem, hogy az államéletnek bármely ágában is forduljon elő ilyen illegális anyakönyv, azt a hatóság félredobhatja és köteles dobni, utasítván a feleket, hogy ha tetszik, legális anyakönyvet hozzanak, ellenkezőleg pedig viseljék a jogi következményeket. Ezen magánjogi következmény oly súlyos sanctio, mely alól bizonyára senki magát ki nem '. május 23-án, hétfőn. vonhatja, mert ez a kényszer sokkal nagyobb, ha tudja valaki, hogy ha nem producálja legális anyakönyvét, hivatalt, alapítványt vagy bármi más előnyt nem kaphat, egy szóval az államélet semmi ágában magát nem érvényesítheti. Ezen eljárás egyik felekezet lelkészéhez sem nyúl, meggyőződését nem sérti, egyik felekezet lelkészétől sem kíván semmit, de lehetővé tesz egyet: azt ugyanis, hogy az anyakönyv az 1869-ki tcz. rendelkezésének me^felelőleg evidentiában tartható és evidentiában tartatván, levonja ebből a status rendelkezései által azon két nagy következményt, melyeknek egyike az anyakönyv legalitásának ezen felekezeti statushoz idomított egyedíííisége; másika az, hogy az államélet bármely ágában más legalitást el nem ismer, mint azt, a mi az 1868: LIIL tcz. anyagi rendelkezéseinek megfelel. Ha az állam tovább megy, bele fog nyúlni a felekezetek dolgaiba és ha szükség erre nincs, akkor csakugyan nem érthető, miért akarna tehát az állam oly czélok megvalósítására vállalkozni, melyek feladatát nem képezik; miért akar ő maga felekezeti functionarius lenni, ha a czélt egyébként is elérheti. Sőt még egy más haszna is van ezen megoldásnak: az jelesen, hogy itt sem győző, sem legyőzött nincs, hanem hajszálig megvalósíttatik az a czéí, melyet a rendelet maga elé tűzött s a melyen túl a rendelet sem tartalmaz semmi egyebet. Óhajtanám, hogy bárki is legyen szíves nekem felfedezni azt, hogy az esetben, ha egyfelől elismeri azt, hogy az állam nincs kötelezve arra, hogy a születéseket a felekezetek érdekében ő maga nyilván tartsa; de viszont azonban kötelezve van arra, hogy a törvényt, míg törvény, annak intentiója szerint érvényesítse: vájjon mi hézagot lehet ezen módozatban találni; vájjon fenforoghat-e a lehetőtége annak, hogy minden felekezet a saját anyakönyvi státusát és abban az ő érdekeit és jogait meg ne oltalmazhassa ? Azt hiszem, alig fogunk találni bármiféle oly lehetőséget, a mely kizárja azt, hogy a kitűzött czél eléressék. Megengedem, fognak előfordulni esetek, hogy talán minden egyes gyermek felekezeti statusa ezen a módon nem érvényesül; de ez elő fog fordulhatnia partialis anyakönyvnél is, sőt elő fog fordulhatni a civil anyakönyveknek az egész vonalon leendő behozatala esetében is. Ilyenre az állam nem gondolhat, mert az államnak csak két feladata van: az egészséges elvet felállítani és azután azt a lehető legtökéletesebben keresztülvinni. T. ház! Szemeim előtt egy szempont lebeg: a vallásos béke és nyugalom. (Helyeslés.) Ebből a szempontból igyekeztem és igyekszem elfoglalni olyan álláspontot, amelynek segélyével