Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

312 58. országos ülés 18U2 házasság, hol nincs. Ezen nyilvántartás fonalán aztán jogot adnék minden felekezet lelkészének arra, ltogy akár negyed-, akár félévenként, akár évenkint a kimutatást a politikai hatósághoz áttegye, ahhoz a hatósághoz nevezetesen, a melyet e czélra a törvényhozás bölcsessége vagy ii rendelet kijelöl. Sőt jogot adnék arra is, hogy ezen kivonatokat csak részben tegye át, sőt minden egyes esetben is annyiszor, a mennyiszer akarja és ekként eollective vagy részlegesen a polgári hatósághoz fordulhasson abból a czélból, hogy a vegyes házasságból származó gyermekeket nemök szerint eruälja és constatálja. Új dolog-e egy ilyen eruálás vagy conscriptio? Nem! Az én házamba minden évijen háromféle kimutatás jő a gyermekek összeírása végett. Egyik a hadügyi kötelezettség, másik az adó szempontjából — természetesen bizonyos koron túl — harmadik a tankötelezettség szempont­jából. Már most, t. hz, nem szerint e ruálván és eonstatálván a politikai hatóság azt, hogy a vegyes házasságból gyermek született, tiszta és világos, hogy mind a gyermek születése, mind azoknak felekezeti statusa a polgári hatóság előtt nyilván fog állani. Sőt ezen evidentiába vételnek a civil registeren felül még azon előnye is van, hogy még a civil register, ha valaki esetleg átköltözik más helyre és ott nem jelenti be született gyermekét, ha csak minden házas­ságot nem akarunk összeírni, teljes lehetetlen­ség az evidentia tartás : addig a politikai ható­ság utána mehet nyomon és a vegyes házasság­ból született gyermeket egész kényelemmel eruälhatja a papnak bele vonása, zaklatása és vádlása nékűl. Ha most már a civil hatóság ekként a szü­letéseket constatálta, akkor ezt átteheti a két felekezet lelkészeihez, egyikhez azért, hogy a hová legaliter tartozik, ott anyakönyvbe vegyék, a másikhoz pedig, a hová nem tartozik, azért, hogy ha tetszik, ezt feljegyezhesse, mindenesetre azonban tudomásul vegye, hogy erről a gyermekről ő legális anyakönyvi kivonatot többé nem adhat. Arra tehát, hogy ő feljegyezze az anyakönyvbe, nem kényszerítem, de ez által tudja és tudhatja, hogy az az anyakönyv, melyet ő esetleg kihocsátana, nem törvényes, miután pedig az anyakönyv, melyet kiad, a szülők vallását különben is tar­talmazza: tisztán áll előttem, hogy az állam­életnek bármely ágában is forduljon elő ilyen illegális anyakönyv, azt a hatóság félredob­hatja és köteles dobni, utasítván a feleket, hogy ha tetszik, legális anyakönyvet hozzanak, ellen­kezőleg pedig viseljék a jogi következményeket. Ezen magánjogi következmény oly súlyos sanc­tio, mely alól bizonyára senki magát ki nem '. május 23-án, hétfőn. vonhatja, mert ez a kényszer sokkal nagyobb, ha tudja valaki, hogy ha nem producálja legális anyakönyvét, hivatalt, alapítványt vagy bármi más előnyt nem kaphat, egy szóval az államélet semmi ágában magát nem érvénye­sítheti. Ezen eljárás egyik felekezet lelkészéhez sem nyúl, meggyőződését nem sérti, egyik fele­kezet lelkészétől sem kíván semmit, de lehe­tővé tesz egyet: azt ugyanis, hogy az anya­könyv az 1869-ki tcz. rendelkezésének me^­felelőleg evidentiában tartható és evidentiában tartatván, levonja ebből a status rendelkezései által azon két nagy következményt, melyeknek egyike az anyakönyv legalitásának ezen fele­kezeti statushoz idomított egyedíííisége; másika az, hogy az államélet bármely ágában más legali­tást el nem ismer, mint azt, a mi az 1868: LIIL tcz. anyagi rendelkezéseinek megfelel. Ha az állam tovább megy, bele fog nyúlni a felekezetek dolgaiba és ha szükség erre nincs, akkor csakugyan nem érthető, miért akarna tehát az állam oly czélok megvalósítására vál­lalkozni, melyek feladatát nem képezik; miért akar ő maga felekezeti functionarius lenni, ha a czélt egyébként is elérheti. Sőt még egy más haszna is van ezen megoldásnak: az jelesen, hogy itt sem győző, sem legyőzött nincs, hanem hajszálig megvalósíttatik az a czéí, melyet a rendelet maga elé tűzött s a melyen túl a rendelet sem tartalmaz semmi egyebet. Óhajtanám, hogy bárki is legyen szíves nekem felfedezni azt, hogy az esetben, ha egy­felől elismeri azt, hogy az állam nincs kötelezve arra, hogy a születéseket a felekezetek érde­kében ő maga nyilván tartsa; de viszont azon­ban kötelezve van arra, hogy a törvényt, míg törvény, annak intentiója szerint érvényesítse: vájjon mi hézagot lehet ezen módozatban találni; vájjon fenforoghat-e a lehetőtége annak, hogy minden felekezet a saját anyakönyvi státusát és abban az ő érdekeit és jogait meg ne oltal­mazhassa ? Azt hiszem, alig fogunk találni bár­miféle oly lehetőséget, a mely kizárja azt, hogy a kitűzött czél eléressék. Megengedem, fognak előfordulni esetek, hogy talán minden egyes gyermek felekezeti statusa ezen a módon nem érvényesül; de ez elő fog fordulhatnia partialis anyakönyvnél is, sőt elő fog fordulhatni a civil anyakönyveknek az egész vonalon leendő be­hozatala esetében is. Ilyenre az állam nem gon­dolhat, mert az államnak csak két feladata van: az egészséges elvet felállítani és azután azt a le­hető legtökéletesebben keresztülvinni. T. ház! Szemeim előtt egy szempont lebeg: a vallásos béke és nyugalom. (Helyeslés.) Ebből a szempontból igyekeztem és igyekszem elfoglalni olyan álláspontot, amelynek segélyével

Next

/
Oldalképek
Tartalom