Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

310 58. országos Ölés JS82. május 23 ún, hétfőn. kell, hogy képezze, nem fog-e csorbát szenvedni az által, ha mi a partialis anyakönyvnek életbe­léptetése következtében ismét egy áj tagolásnak vetjük meg ;>z alapját? (Élénk helyeslés bal felől.) Lesznek ismét papi gyermekek és lesznek poli­tikai gyermekek. Egyszóval a gyermekbe ideje­korán beoltatik az eltagolás olyan felfogása, olyan gondolata, a mely, t. képviselőház, újabb akadályt gördít azon összeforrás elé, a mely­nek elérése ebben a házban pártkülönbség nél­kül, minden időben és minden viszonyok között egyik fő és kitűzött czélként lebegett szemeink előtt. (Élénk helyeslés bal felől.) Hiszen, ha felnőt­tekről, ha müveit emberekről volna szó, t. ház, akkor mindezek nem volnának nagy bajok. De miben rejlik a nevelésnek alapgondolata? Rejlik az idomításnak azon okos módjában, mely a gyermekkorba olt be bizonyos anyagot és azt folyton egy irányban fejleszti, neveli; abban az irányban, mely őt az egységes államnak teszi hasznos polgárává. T. ház! Kem akarok spitzfhidig lenni, mert megengedem, hogy ezen állításom a spitzfindig­keit bizonyos jellegével bír, de merem állítani, ho^y ha az életben ezeket is elkerülhetjük, ke­rüljük el még kicsiségekben is. Nem szabad ezt az országot semmiféle institutiokkal, legyenek azok akár politikaiak, akár felekezetiek, oly irányba terelni, oly irányba vezetni, a mely ezen országban a széthúzás tendentiáját neveli és nem fiz összeforrásra törekszik. (Élénk helyes, lés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! A partialis anyakönyvek életbe­léptetésénél még csak egy gondolatot kívánok a magam részéről kifejezésre juttatni és ez a meg­bízhatóság kérdése. Az anyakönyvek vezeté­sére ^vonatkozólag legalább a magam részéről, alig hallottam az országban esetet arra, hogy a felekezetek által vezetett anyakönyvek tenden­tiosusan meghamisíttattak vagy rosszá! vezet­tettek volna. És ez természetes. Itt nemcsak a civilig sanctio volt az illetőkre döntő befolyás­sal, hanem az a lelkiismeret, mely őket odaállí­totta kötelességük elé, a mely helyzetben tehát ez az erkölcsi tudat és a civilis hatóság sanctioja fokozottabb erővel szülte azt, hogy ezen anya­könyvek megbízhatók voltak. Már most méltóz­tassék még a különböző vidékekre figyelemmel lenni; tekintetbe venni az administratió fejlett­ségét, a községi életet, az ország különböző ré­szeiben divergáló szellemi életnek fokozatát. Ugyan, t. képviselőház, hány törvénytelen gyer­mek fog törvényessé válni visszaélés folytán és megfordítva ? (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Köz­beszólás a jobboldalról: Ez elkerülhetetlen!) T. ház! Én is azt tartom, hogy ez semmi­féle intézkedés által ki nem kerülhető; ellenben, ha a végmegoldás az anyakönyveknek és ezzel kapcsolatban egyéb intézkedéseknek az egész vonalon való behozatalában áll és az anyaköny­veknek általános és állandó berendezése fog szükségessé válni: (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) akkor mindenesetre fog a törvényhozás oly orga­nismusról gondoskodni, mely a fegyelem és a felügyelet szempontjából meg fog felelni; mert az kötelessége is az államnak, hogy arról gon­doskodjék. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Ha a vegyes házasságból született gyermekek anyakönyvelését — talán nem sokan vannak — a magánjogi érdekeknek megfelelő­leg akarjuk kezelni és előttünk egyedül a jelen békés megoldás lehetősége feküdvén, ha a többit hagyjuk, hogy az idő majd megeorrig ilja: ez által az állam tekintélyének, az állam köteles jóhiszeműségének meg nem felelünk. És azt tartom, azt állítom, hogy ha az állam nem törekszik — ez helytelen szó, mert erre nem törekedhetik — hanem ha az állam nem akar el­követni bizonyos könnyelműséget: akkor keli, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek anyakönyvelését épen oly gondossággal kezel­tesse, mint a minővel kezeltetnék az általános világi anyakönyvek vezetése: mert, t. ház, ha csak egyetlen, vagy több, de nem sok polgár sérelméről van is szó, nem közömbös az állam ethikai feladata szempontjából, hogy azok is akként láttassanak el, a miként létesíteni kell a nyilvántartó könyveket egyáltalában, a melyek­ből úgy magán, mint közjogi jogok és köteles­ségek származnak. Ha a t. vallásügyi minister úr a világi anyakönyveket ily módon kívánja behozni a vegyes házasságokra vonatkozólag, akkor igen kevés teendő van arra nézve, hogy azt az egész vonalon beállítsa és ne engedjen tért és alkal­mat azon casuisticáknak, azoknak a bajoknak és szerencsétlenségeknek, a melyek a partialm anyakönyveknek behozatala által úgy a confes­sionalis, mint a civilis érdekekre nézve előre­láthatólag elő fognak állani. Épen ezért, mivel nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az anyakönyvek általános rendezését számos okok­ból, sőt talán a czélszerű organismus hiánya szempontjából is rövid idő alatt létrehozzuk, azt gondolom, czélszerííbb és helyesebb volna egy oly módozat, mely addig, míg e kérdés radica­liter megolclatdt, oly megélhetést nyújtana, mely által az 1868: LIII. tezikk 12. §-ában le­fektetett elv és az abból folyó conse mentiák megvalósulnának. Mit czéloz a t. minister úr jelenleg e szó­val: »világi anyakönyvek behozatala« ? Kettőt. Az egyik az, hogy a születési status nyiíván­tartassék; a másik pedig az, hogy a felekezeti legális status nyilvántartására — nem tudom, hogy ő fogja-e nyilvántartani, vagy a felekeze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom