Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-58
58. országos ttlés 1892, május 23-án, hétfőn. 307 talán tudom is, hogy túlérzékeny szempontok vegyíttethettek, hogy mondom, ezekben a dolgokban oly óvatosság követtessék, a mely lehetetlenné teszi azon poenibilis állapotokat, a melyek ez országban kifejlődtek, a melyek inficiálnak minden társadalmi ég törvényhozási tevékenységet egyaránt. Sőt tovább megyek, még akkor is, ha ilyen kérdésekben bizonyos intézkedések szüksége forog fenn: kell, hogy ezen intézkedéseknél elkerültessék az eljárásnak azon módozata, a mely módozat előreláthatólag conflictusokra vezethet, a melyek által bekövetkeznek oly állapotok, a minőknek tanúi voltunk, hogy t. i. a t. kormány igyekezett a végrehajtásban a rendelet odiosus részét ugyan érvényesíteni, de a második részében a lényeget elejteni és ez által lehetővé tenni azt, hogy ne fokozódjanak azon bajok, a mely bajokat itt, mint törvényhozók, kell, hogy egyformán hibáztassunk. Ez az eset is mutatja, t. képviselőház és ennyi nekem, a ki pacificus álláspontra kívánok helyezkedni, ellenzéki szempontomból megengedhető — hogy valahányszor a kormányzati eselekvényeknek nyomban való következményei vannak, valahányszor azoknak a próbáját sem nem a szavazás, sem nem az okoskodás, hanem a nyilvánvaló tények mérik meg: mindannyiszor sajnosán kell látnunk azt, hogy a t. kormány eljárásában nélkülözzük a megfontolásnak hiányát és látjuk a cselekvésnek azon lazaságát, a melyet mi itt az ellenzéken annyiszor felpanaszolunk. De hát, t. képviselőház, a baj megvan és ezzel számolnunk kell. Erre vonatkozólag kívánom a magam részéről egyéni nézeteimet kifejteni. De midőn ezt tenném, kell, t. képviselőház, hogy igazságot szolgáltassunk a törvényhozásban kifejezett azon rosszalások tartalmának és értékének, a melyek különböző alkalmakkor ezen mozgalomban egyes tényezőkkel szemben kifejezésre jutottak. Én meg vagyok győződve, hogy a t. cultusminister iurat a rendelet kibocsátásában a legjobb, a legnemesebb intentio vezesse, az a nagy czél, a mely mindnyájunk és a felekezetek békéje és nyugalma. A minister xir nyilatkozatából látom azt is, hogy élt azzal az óvatossággal, hogy irányadó tényezőket megkérdezett, mielőtt a rendeletet kibocsátotta, arra nézve, vájjon a rendelet tekintetében bajok nem következnek-e be? Helyesen tette a minister úr, ha azt tette, hogy oly tényezőket kérdezett meg, a melyek megnyugtathatják. Emberek vagyunk mindnyájan, a szakfelfogásra súlyt kell helyeznünk és a susceptibilitas tekintetében irányadó tényezők felfogását meghallgathatjuk és azután ha egyik vagy másik tényező félrevezetett, a felelősség -— az erkölcsit érteni — nem azt illeti, a ki az intézkedést tette, hanem azt, a ki a ministert arra az intézkedésre felbátorította. De ekkor aztán, valamint a minister iirral szemben az alsóbb derűs igazságtalan, ha a követ, a kő egész súlyát a minister úr fejére akarja zúdítani, mert az erkölcsi felelősség nemcsak ő't, hanem tanácsadóit illeti, kik a rendelet kibocsátására birták. Úgy viszont a minister úr is igazságtalan, ha az alsó clerust oly súlyosan elítéli, mint a hogy azt elítélte, midőn az egyebet nem tett, mint hite és lelkiismerete szerint kötelességét teljesítette, midőn a rendelet ellen felszólalt. Sőt agitált is. Az agitatioról még egy pár szót fogok szólni. Nem cselekedett méltányosan és helyesen az igen t. minister úr, midőn az erkölcsi felelősséget és az ezt követő megrovást azok fejére zúdította, kik hitük, lelkiismeretük és kötelességük szerint jártak el és nem azokra, a kik a minister úrnak a tanácsot adták, a kik a rendelet kibocsájtására felbátorították, (ügy van! Úgy van! bal felöl.) Igazságot kell ebben a törvényhozásban, t. képviselőház, szolgáltatni minden tényezőnek. (Helyeslés bal felől.) A katholicus alpapságnak hazafisága kétségbe nem vonható; nem fog tudni ebben az országban senki egyetlen egy oly mozzanatot a história nyomán felmutatni, hogy :\ katholicus alpapságot hazafiság tekintetében akár megróni, akár elítélni lehessen. Ha tehát őt saját helyzete abba a kényszerűségbe hozza, hogy kötelessége elől ki nem térve, azt minden körülmények közt teljesítette és különösen akkor, midőn egyfelől a rendeletnek megszüntetése által ezen törekvésnek igazságot is szolgáltatunk, nem szabad őket megróni, nem szabad őket igazságtalanul akként bántani, a mint bántalmaztattak. Megengedem, t. képviselőház, hogy az alpapság ezen eljárása agitatorius természettel is bir. Én elvileg az agitatorius eljárást akkor, a midőn egyébként segítségre kilátás van és ennek lehetősége fenforog, nem helyeslem. De mire tanítottuk mi e tekintetben ez országnak polgárait? Árra, hogy itt a petitiok •— még a legjogosabbak i s — csak két úton érvényesülhetnek. Az egyik a pártpolitikai szolgálat; a másik a tömeges petitionalis eljárás : hiszen az az elbánás, a melyet a törvényhozás a petitiokkal szemben régóta követ, arra tanította az ország polgárait, hogy ha ők egyáltalán még bíznak és bízhatnak a petitiokban, akkor csakis a tömeges petitioknak és az ezekkel kifejtettagitationak lehet még annyi, amennyi értéke. Azért tehát ne őket kárhoztassuk, hanem azon szellemet, mely a törvényhozásban e tekintetben uralkodik s mely igazán sem a törvényhozáshoz, sem az ország polgárainak életében felmerülő sérelmek tekintetében követett eljárás igazságos megítéléséhez nem méltó. (Helyeslés bal felől.) 80*
