Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

308 58. országos Més 1892. május 23 án, hétfőn. De, t. ház, a bajok meglévén, remélem, óhajtom és melegen kívánom, hogy pártkülönbség nélkül egyformán keressük a kibontakozásnak azt a módját, a mély elvezethet bennünket ;izon nagy czélhoz, a melynek mindnyájunk szeme előtt kell lebegnie és ez a felekezeti béke és nyugalom biztosítása. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felhozatott, t. ház, az 1868-iki törvény r

evisioja. Röviden, de azt hiszem, elég pragmaticusan fogok erre nézve nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Az 1868-iki törvény revisiojában én is a gyökeres megoldásnak oly módját látom, a melylyel az általam kijelölt és kitűzött czél minden körülmények közt elérhető és pedig a nélkül, hogy a felekezetek jogosait érdekeit sértenők. (Úgy vau! bal felöl.) De sietek nyomban hozzátenni, hogy én e törvény revisioját csak bizonyos előfeltételek teljesítése mellett képzelem lehetőnek. Ezt az előfeltételt a családi jognak gyökeres reformja és megoldása képezi, (Helyeslés bal felöl.) a melynél e kérdés különben is önmagától fel fog merülni és ha csak az állam a felekezetek életében állandóan hivatatlan szerepet nem akar játszani, önkéntelenül elő fog állani a helyzet, hogy e kérdéseket arra az egészséges alapra fektessük, a melyet a vallásszabadság eszméje képez és képvisel. (Helyeslés bal felöl.) Nem tartható fenn, t. ház, sem a dolgok fejlődése, sem az általános felvilágodottság, sem a XlX-ik század szelleme tekintetéhen az az állapot, hogy az ország egyes polgárai a vallási hovatartozandóság érdekében kényszerzubbonyba, helyeztessenek. Ezt repudeálja — és kell hogy repudeálja — a protestantismus szelleme is, mely a vallásszabadság eszméjéből született; és ha a kérdés azon három nagy tényezőre alapíttatik: >egyenlő szabadság, egyenlő jog és egyenlő kötelesség*, bizonyára nem fogunk kitérhetni egy oly megoldási mód elől, a mely minden képzelhető érdeket ki fog elégíteni és ki kell, hogy elégítsen, mert e kielégítés nélkül az országban a vallásfelekezeti béke és nyugalom nem képzelhető. (Élénkhelyeslés bal felöl.) Hiszen, t. ház, ha viszonyainkat tekintjük, előttünk áll a zsidó vallás receptiojának kérdése. Miféle álláspontra helyezkedett a törvényhozás az úgynevezett zsidó házasság kérdésénél? Arra, hogy a szülők jogait respectálta. (Halljuk! Halljuk!) Már most, t. ház, ha ez az álláspont helyes és jogosult: akkor méltóztassék csak elképzelni hogy ezen receptio bekövetkezvén s a családjog általános megoldása szóba kerülvén, miféle állapot fog kifejlődni, ha egyfelől a bevett keresztény vallásfelekezetek közt az 1868: Lili. tcz. 12. §-a fog érvényesülni; ellenben a zsidóságra nézve az az általános, a szabadság eszméjének megfelelő álláspont fog lanceiroztatni vagy proponáltatni, a melyet a zsidó házassági javaslat magában foglalt? Avagy talán kétféle mértékkel fogunk mérni? A zsidó házasság e kérdésben ment volt minden actualis idegen ingredientiától, melybe a törvényesen bevett felekezetek érdekszempontjai belevegyülhettek volna: ott a törvényhozás ezen, a szülők jogának respectálását intendálta és ebben az igazságot eltalálta. Nos, t. ház, midőn a törvényesen bevett vallásfelekezetek közt fenforgó kérdésnek megbírál ásáról van szó, akkor lehetséges, hogy abba más ingredientiák belevegyüljenek. Mindezekből egyedül csak az egyenlő jog, az egyenlő szabadság, az egyenlő kötelesség eszméje vezet ki (Helyeslés bal felöl.) és én meg is vagyok győződve arról, hogy ha Magyarországon le fognak csillapulni azon izgalmak, melyek előállottak, az ország elő fogja venni a megbírálás nyugodtságot és helyezkedni fog arra az álláspontra, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam évek óta egyedül képvisel és a mely egyedül lehet kulcsa annak, hogy elérjük ebben az országban azt az állapotot, hogy ezen törvényhozás kebeléből és életéből, hogy ebből a teremből és az országból is kivonuljanak azok a kérdések, melyek az államnak feladatát nem képezhetik és ha képezik, csak annyiban képezhetik, a mennyiben bizonyos viszonylatokban azokkal foglalkozni kell. (Igás ! Úgy van! bal felől.) De így vélekedvén, természetesnek fogja tartani a t. ház azt, hogy én ez idő szerint az 1868: LIII. tcz. revisiojának lehetőségét az óvatos politikai eljárás szempontjából nem indítványozom. (Helyeslés bal felöl.) Teszem ezt két nagy okból: mind a kettő politikai ok. Az egyik ok az, hogy az ilyen kérdéseket izgalmak közt megoldani sem nem lehet, sem nem tanácsos. A másik ok pedig az, hogy két évi izgatottság után akkor, midőn a kormány kénytelen — elismerem, a czélt elérve — rendeletének formai részére nézve visszalépni, ezen kényszerítő felfogások behatása alatt revideálni az 1868-iki törvényt, ez csak az állam tekintélyének rovására történhetnék. (Helyeslés. Úgy van! bal felöl) S minthogy tehát én úgy vagyok meggyőződve, hogy ennek a kérdésnek a megoldása talán nem sokára el fog következni; minthogy úgy vagyok meggyőződve, hogy a fenforgó helyzet sem a társadalomnak élénk felfogása és eljárása, sem az állam tekintélye érdekében nem kívánatos: szerintem leghelyesebb, hogy ezt a kérdést ma és ez idő szerint ne bolygassuk, hanem keressük a megélhetésnek azon módját, a mely addig is, míg a családjog gyökeresen és az egész vonalon revidiáivá lesz, a bajt sanálja, elérhető. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! A t. cultusminister úr a partialis világi anyakönyvek behozatalát ajánlja oly meg-