Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-58
306 * 8- »rsíágos ülés 1892. miíjns 2S-án, hétfőn. magam részéről nem tartanám azt, hogy a midőn a kormány és a törvényhozás egy kibocsátott rendeletnek formai részét olyannak tartja, a mely nem czélszerű, sőt sérelmes, a felekezetek lelkészei mégis tovább persequal tathassanak. Ebben sem igazság, sem méltányosság nem rejlenek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezen álláspont consequentiaja az, hogy a poenibilis állapotok lehetőleg gyorsan és minél előbb orjósoltassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Kijelentésem másodika pedig az, hogy a t. minister úr ezen nyilatkozata folytán — azt gondolom — t. barátom Győrffy Gyula határozati javaslata meg van haladva. (Igaz! Úgy ion! a baloldalon.) Mert. az most már tulaj donképen csak a formára vonatkozhatnék, melyet én az állam méltósága és a kormány tekintélye érdekében nem tartanék czélszeríínek. Épen azért, mert az orvoslást oly formákhoz kötni, melyeknek ma már tulaj donképen értelmük nincs és nem lehet, nem is szükséges és így az erre vonatkozó határozati javaslatot el sem is fogadhatom. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a t. minister úr elfoglalt álláspontja a mindnyájunk által óhajtott felekezeti béke és nyugalomra tekintettel, fog-e gyógyulást nyújtani vagy sem, erre nézve későbben fogok nyilatkozni. Most sietek a magam részéről kijelenteni, hogy daczára annak, miszerint én képzelek magamnak egy oly megélhetési módot, a mely mellett sem a vallás és lelkiismeret dolgaiba belenyúlni nem szükséges, sem pedig a fenforgó viszonyok közt ma már figyelmen kivül nem hagyható jogos és méltányos érdekeket elejteni nem kell: még sem teszek kifogást az ellen, hogy a partialis anyakönyvek életbeléptettessenek ; nem teszek kifogást pedig azért, (Halljuk! Halljuk!) mert én egy magasabb álláspontra óhajtok helyezkedni. E magasabb álláspont a különböző vallásfelekezetek közt megzavart békének és nyugalomnak helyreállítása; (Helyeslés a baloldalon.) mert én akként vélekedem, hogy a dologba másként és idő előtt belenyúlni hiba volna még akkor is, ha különben egy más szerencsés megélhetési mód találkoznék ; mert az ember igen könnyen azon vádnak tehetné ki magát — én legalább egyénileg nagyon érzem — hogy megakadályozni törekszik a mindnyájunk által óhajtott helyzetnek lehető orvoslását: ezt pedig Magyarországon a minden körülmények közt szükséges vallásfelekezeti béke és nyugalom érdekében el kell érnünk. De ki kell jelentenem ezzel kapcsolatban mégis két dolgot, (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy azon complicatiokért, a melyek a partialis — erre a szóra helyezem a súlyt — anyakönyvek életbeléptetése folytán akár confessionalis, akár civilis tekintetben előállhatnak, a magam részéről minden felelősséget el kell utasítanom. A másik pedig az, hogy azon eonceptiót, a melyet a t. minister úr a múlt napok egyikén a partialis anyakönyvek életbeléptetése által e házban lanceirozott, csak akkor fogom tudni a maga érdeme szerint megítélni és megbírálni, midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatot látni íogom: kötelezni magamat semmire sem kívánom, sőt tiszta szívemből és lelkemből óhajtom, hogy e megoldási mód olyan legyen, mely a kitűzött általános állami czélnak megfelel. Ha e megoldási mód nem lesz olyan, a melylyel a czél elérhető, akkor azt hiszem, a t. minister ár is méltányosnak fogja találni, hogy cselekedeteimnek és eljárásomnak szabadságát a magam részére fentartsam. (Helyeslés bal felöl.) Midőn azonban ezt kijelentem, lehetetlen, hogy legmélyebb sajnálatomat ne nyilvánítsam a felett, hogy a t. minister úr oly rendelet kibocsátására vállalkozott, vagy talán abba beleszoríttatott, (Több hang a baloldalon: Ás! Az!) a melynek horderejét eléggé nem mérlegelte s melynek következményeit eléggé meg nem fontolta. És sajnálatomat kell másodsorban kifejeznem afelett is— s ez talán a dolog súlyosabb része —hogy midőn a minister úr ezt észrevette, a kibontakozásnak oly módjához folyamodott, mely sem a kormányzati, sem az állami tekintélynek fentartása érdekében nem óhajtandó és nem kívánitos. (Igaz ! Ügy van ! a baloldalon.) Két nagy czél ez, t. ház, a melyet minden körülmények közt meg kell óvnunk, mert ez nem a kormánynak, hanem az országnak érdeke és szükséges és kívánatos, hogy minden kormányzati cselekményben, ha hibák előfordul nak, a mint előfordulhatnak is (Hallju'c! Hall juk!) azon hibák legíeljebb a kormányférfiaknak, de sem a kormányzati, sem az állami tekintélynek rovására ne menjenek. Azt találom ugyanis, hogy e tekintetben igen súlyos hibák követtettek el. Én, mint politicus és mint törvényhozó, de mint magánpolgár is, semmiféle felekezetiességnek barátja nem vagyok, (Helyeslések jobb és bal felöl.) egyformán szívemen hordom a haza minden polgárának érdekét (Helyeslés.) és szívemből óhajtom, hogy ebben a házban és ebben az országban olyan kérdések elő ne forduljanak, a melyek méhükben felekezeti ellentéteket hordanak, mert semmit sem tartok oly hibásnak, mint azt, ha a közügyek intézésébe, a közügyek elbírálásába az egyoldalú felekezeti álláspontok belekevertetneR. (Helyes ] és bal felöl.) Épen azért kerülve kerülni kellett volna t. vallásügyi minister úrnak azt, hogy erre mód és alkalom szolgáltassák. (Úgy van! bal felől.) Kerülve kerülni kellett volna ezen kényes kérdésekben azon eljárást, a melyhez megengedem, sőt hiszem,
