Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

5S. országos ülés 1882, május 23-áu, hétfőn. 3Q5 val, a milyennek itt szerencsém volt kifejezést adni, önmaga részére tenni privilégiumot nem kíván. Kern kívánja azt, hogy az állami törvény hozás positiv törvénynyel ítélje oda a vegyes házasságból származott gyermekeket mind a katholieus egyháznak. Thaly Kálmán: Ejnye, de kegyes! (Derült­ség a szélsőbalon.) Tódor József: Pedig ezt is jogosan meg­kívánhatná (Zaj a szélsőbalon.) egy olyan katho­lieus jellegű államban, a minő még mais a magyar állam. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Nem igaz! Sohase volt az, most se az! Nincs katholieus jellege! (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Nem igaz! Nagy zaj.) Tódor József: He a katholieus egyház méltányossági szempontból, a fejlődött viszo­nyokra való tekintettel ezt nem kívánja. (Derült­ség a szélsőbalon.) Csak egyet kíván: (Sálijuk! Halljuk! jobb felől.) csak szabadságot kíván, (Úgy van! jobb felől.) hogy az állami törvény­hozás az ő törvényével az ő kezét meg ne kösse; azt kívánja, hogy ő hitelveinek megfelelőleg élhes­sen ; hogy hívei hitelvi meggyőződésük és val­lásuk szerint lelkiismeretüket követhessék. És ha idevonatkozólag arra hivatkoznak némelyek — mint Szász Károly t. képviselőtársam is szom­baton tartott beszédében nyíltan tette — hogy iiem lehet a többi felekezeteket a katholieus egyház erkölcsi praeponderantiájának kiszolgál­tatni, ezzel szemben, •". ház, csak azon egyszerű kijelentésre szorítkozom, hogy talán a magyar államnak sem áll érdekében, hogy az egyik vallásfelekezetet a másiknak erkölcsi erejével szemben megoltalmazza. Legalább, hogy meny­nyiben képez ez állami érdeket, azt részemről belátni nem tudom. Ha Erdélyre történik hivatkozás és az állíttatik, hogy Erdélyben több mint egy század óta fennáll egy 1868-iki törvényhez hasonló, sőt rendelkezéseiben még szigorúbb törvény és ott mégis barátságosan és békességben megélnek a különböző vallásfelekezetek, akkor, t. ház, csak azt jelentem ki, hogy ezen békés együtt­élésnek okát nem a törvény megtartásában, ha­nem a törvény kölcsönös meg nem tartásában és az erre vonatkozó kölcsönös türelmesságben kell keresni. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, úgy hiszem, hogy ezt a körülményt a törvény jósága, a törvénynek még továbbra is fentartandó volta mellett érv gyanánt felhozni nem lehet. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A többi nehézségekre, melyek a törvény módosítása ellen felhozattak, reflectálni nem kívánok, mert én ezen vallásügyi vitát tovább nyújtani nem akarom; nem akarom egyszerűen azért, mert azt meddőnek tartom. Meddőnek, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III, KÖTET. I azaz, óhajtott eredményre nem vezetőnek tartom pedig azért, mert ha még oly vitázok között is vajmi nehéz a kölcsönös meggyőződés, capacitálás, a kik egy állásponton vannak s ugyan azon szem­pontból tekintik a dolgot: hogyan lehet valami tényleges eredményre számítani oly vitatkozó felek­nél, kiknek állás- és nézőpontjanemesak külön­böző, de homlokegyenest ellenkezik egymással? Egyebekben pedig, mint már említettem, a tárgyalás alatt levő költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslések jobb felöl.) Szederkényi Nándor jegyző: Horánszky Nándor! (Hosszantartó zaj és mozgás. Felkiáltások: Öt percsnyi szünetet kérünk ! HaUjnk.! Halljuk!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­tóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Mndor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon sajnos versengéssel szemben, melynek ebben az országban hónapok óta tanúi vagyunk és azon legalább kivitelében homályos állásponttal szemben, melyet a bajok orvoslása tekintetében a t. vallásügyi minister iir a múlt napok egyikén kifejezésre juttatott, nem elégedhetem meg az egyszerű szavazással, hanem kötelességemnek tartom egyéni nézetemet, törvényhozói álláspontra helyezkedve—mert azt tartom, hogy itt más álláspontra helyezkedni nem szabad (Helyeslés a baloldalon.) — kifejteni és kifejezésre juttatni. (Halljak! Halljuk!) Az elkeiesztelési rendelettel teremtett hely­zet, t. h vallásügyi minister úrnak múltkori kijelentései következtében a világi partialis anyakönyvek életbeléptetésének stádiumába ju­tott. Megenged a t. minister iVr, de én úgy érzem, hogy a t. kormánynak ez az elhatározása hasonlít azon katona bátorságához, a ki hős­tetteiről regélvén, vitézségét egyebek közt akként is formulázta, hogy : »Rohantunk előre, mert hát muszáj is voltunk véle«. (Derültség a baloldalon.) A t. minister úr ezen kijelentése folytán azt gondolom, hogy a februári rendeletet bátran hatályon kivűl helyezettnek tarthatjuk, a mint hogy ez máskép nem is lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És én ezt nem hibáztatom; nem hibáztatom pedig azért, mert ez által a t. vallásügyi minister úr a czélt nem adta fel, csak a formákat — a melyeknek hibás volta kiderült — szándékozik megváltoztatni. En ezt hibának a magam részéről nem tartom, nem tarthatom. De ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem kettőt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy remélem és óhajtom és kérem is a t. minister urat arra, hogy tovább menő intézkedéseit méltóztassék lehetőleg hala­déktalanul érvényesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Mert sem igazságosnak, sem méltányosnak a 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom