Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

58. orsyásos ülés 1SÍI2. május 23-án, hétfőn. 303 költségvetéssel egyidejűleg beterjesztett, a közoktatás állapotát feltüntető részletes, rendszeres ministeri jelentésből. E jelentésnek Leható és szakszerű áttanulmányozása után maga a közoktatási bizottság sem zárkózott el azon köteles gége elől, melynél fogva a t. tanügyi kormányzat és különösen a t. szakminister úr iránt nemcsak teljes bizalmának, hanem teljes elismerésének és hálás köszönetének kifejezést ne adjon. Engedje meg a t. ház, hogy e hálának és elismerésnek itt az ország színe előtt én is kifejezést adhassak azon óhajtás kíséretében, hogy a t. tanügyi kormány eddig tanúsított gondoskodását és atyai jóságát a magyar tanügy és annak sok nehézséggel küzdő munkásaitól ezután se tagadja meg, sőt ellenkezőleg, a rendelkezésére álló eszközökhöz mérten minél nagyobb mérvben kegyeskedjék azt érvényesíteni. (Helyeslés.) Egy, értelmében felvilágosodott, szívé ben megnemesített, erkölcseiben megszilárdult nemzetnek, a műveltség magaslatára emelt boldog nemzetnek őszinte hálája lesz érte méltó jutalom. A mi a jelen költségvetés tárgyalása alkalmával fölmerült egyházpolitikai kérdést magát és az ezen kérdés megoldására vonatkozólag javaslatba hozni szándékolt módozatot illeti, arra nézve szerény véleményemet, egyéni meggyőződésemet őszintén és egész nyíltsággal a következőkben leszek bátor kifejezésre juttatni. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Magára a kérdésre vonatkozólag, hogy ezen ügyben elfoglalandó álláspontomat, kifejtendő nézeteimet már előre is szabatosan megjelöljem, előre kell bocsátanom annak kangsiílyozott kiemelését, hogy a magyar állam és a magyar katholieus egyház közt jelenleg fenforgó conflietus súlypontja nem az 1890. évi február 26-án kibocsátott rendeletben fekszik, mert ez a conflictust csak felszínre hozta és actualissá tette. Tehát nem is az a kérdés most, hogy mi történjék e rendelettel, mert feltéve a legjobb esetet, feltéve azt, hogy t. barátom és képviselőtársam Győrffy Gyula határozati javaslata fogadtatnék el a t. ház által, mely szerint ezen rendelet hatályon kivííl helyeztetnék éhezzél a conflietus actualitása megszűnnék, fenmaradna még mindig magának a confüetusnak magva és kútforrása: fenmaradna az 1868. évi LM. tcz. IS. §-a, mely ismeretes rendelkezésével míg egyrészt a katholieus szülőnek gyermekei vallásos neveltetésére vonatkozó szabad, azaz vallásos meggyőződése szerinti rendelkezési jogát lefoglalja egy illetéktelen tényező, a felekezetietlen állam részére, lefoglalja még abban az esetben is, midőn sikerűi a katholieus félnek nem katholieus élettársával barátságos megegyezésre jutnia ; addig másrészt, homlok egyenest ellenkezik a katholieus egyháznak legsarkalatosabb alapelveivel. (Mozgás a szélsőbalon.) Ellenkezik főkép azon sarkalatos alapelvvel, a melynél fogva a katholieus egyház teljes tudatában és meggyőződésében annak, hogy ő és csakis 8 a Krisztus által alapított valódi igaz kereszté ny egyház, (Élénk mozgás és nyugtalanság a s:éhő baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) nem mondhat le sem a jogegyenlőség, sem a jogviszonosság végett azon követeléséről, a melynél fogva még a vegyes házasságból származott gyermekeket is kivétel nélkül mind magának vindicálja. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb felöl.) Veres József: Ez legalább kimondja! Legalább őszinte! Tódor József. A katholieus egyháznak ezen meggyőződését, ezen elvi, sarkolatos és dogmaticus igazságát ellenfeleink megtámadhatják, eltagadhatják, az ebből folyó követelésnek az állami törvényhozás útját állhatja, ezen követelés alól maguk a szülők szabad rendelkezésüknél fogva kitérhetnek ; de a katholieus egyház ezen elvi meggyőződésében gyökeredző követeléséről soha le nem mond, ezt mindenkivel szemben mindenütt megmásíthatlanúl fentartja. (Mozgás és nyugtalanság a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A kérdés tehát tulaj donképen az volna, miképen legyen segítve azon a sérelmes állapoton, melyet a katholieus egyház számára az 1868 : LM. tcz. 12. §-a teremtett; miképen onosoltassanak meg azon sérelmek, melyeket az a törvény szült s melyeket csak felszínre hozott a február 26-iki rendelet. Mi nzt óhajtanok és azt vámok, hogy a baj, a sérelem alapja, kútforrása megszűnt ettessék. Thaly Kálmán: Egy akol, egy pásztor: ugy-e? (Halljuk! Halljuk! jobb felől) Tódor József: De mi történik e helyett, t. ház? Ismerjük mindnyájan, mi történt azon több, mint két év alatt, mely a kibocsátott február 26-iki rendelet óta lefolyt. Nem akarok ennek bővebb taglalásába bocsátkozni, csak egyszerűen eonstatálom azt, hogy a minden részről egész jóakarattal keresett békés kiegyezés, az a sokszor emlegetett »modus vivendi« feltalálható nem volt. En e fölött nem is csodálkozom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a mi nem létezik, azután hiába kutat a legjobb akarat, hiába kutat a legfürkészőbb elme is. Ez alatt az idő alatt folyton bonyolódott a kérdés, mindinkább kiélesedett az ellentét, mindjobban I felizgattattak és elkescríttettek a kedélyek s ennek következtében magára az államra nézve az a tarthatatlan helyzet állott be, hogy sem a törvénynek, sem a. rendeletnek érvényt szerezni nem lehet. Most pedig a kormány elérkezett-