Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

300 58. országos Ölés 1892. májas 23-án, hétfőn. még pedig örömmel — azt, hogy a t. minister úr a valódi bölcsesség ösvényére lépett: mntavit consilium in melius. (Tetszés bal felöl.) Mert a míg a múltban itt a rendeletnek per vim et fortia végrehajtását hirdette; a míg a múltban hitelvi akadályok létezését vagy létezhetését tagadta, a míg a múltban a katholicus papságnak a rendelettel szemben követett magatartását az egyház kebelében kiütött és dúló foradalomnak jellemezte, melynek legyőzésére szolgálnak a rendeletnek büntető intézkedései: addig ma ünnepélyesen eonstatálta, hogy a rendelet hitelvi akadályokba ütközik, hogy tehát az; végrehajthatatlan és módot keres arra, hogy a kitűzött czélt más úton, tehát a rendeletben kitűzött útnak teljes mellőzésével érvényesítse. (Igaz! Úgy van! abaloläalon.) A t. minister úr azt mondja: elégtétellel tekint a múltra, mert a fejlemények neki szolgáltattak igazat; mert hiszen ma nem a rendelet fentartásáról, hanem az 1868: Lili. tez. 12. §-ának módosításáról van szó. Kimutatta azt már előttem Győrffy Gyula t. képviselőtársam, hogy hiszen a rendelet maga idézte elő azt, hogy azoknak, a kik a rendelet végrehajtását lelkiismereti scmpulusaik miatt nem teljesíthették, módot kell keresni, hogy a rendelet alapjául szolgáló törvényt módosítsák. Én a magam részéről csak arra hivatkozom, hogy a rendelet kibocsátása előtt, tehát 1868-tól 1890. évig is történtek elkeresztelések; nem volt eszményi az állapot, beismerem, mert volt törvény, a melynek végrehajtását akadályozta, de kicsoda? A szülők. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Én a magam részéről, ha vétkeztek a törvényellen egyesek, hibásnak mindenkor a szülőket tartom, nem pedig azon papot, a ki egyházi kötelességének teljesítésében megkeresztelte a gyermeket, mégpedig a katholicus pap katholicusnak, a protestáns pap protestánsnak, (Igás! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) a ki utóvégre is csak a szülő akaratát hajtja végre. Ha tehát — mint mondám — nem volt is eszményi az állapot és ha a törvény ellen intézett ezen eljárás következtében történtek elkeresztelések — a miért én a szülőket tartom hibásnak— a törvény ellen 1868-tól 1890-ig számbavehető mozgalom, agitatio nem volt. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Létrehozta ezen agitatiót, ezen mozgalmat egyenesen a rendelet kibocsátása és a rendeletnek azon része, mely a katholicus papságot hitelveinek meg nem felelő cselekményre akarta kényszeríteni . (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) A t. minister úr azon elégtételt már akkor megteremtette magának, mikor a rendeletet kibocsátotta, mert azt egy kis előrelátással tudnia kellett volna, hogy a rendelet ilynemű kibocsátásának más következménye nem lehet, mint az, a mi tényleg bekövetkezett. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az igen t. minister ár hivatkozott arra, hogy a felmerült hitelvi akadályok újabb keletűek. Én a rendelet kibocsátása előtti dolgokról mit sem tudok, mit sem tudhatok; de tudó mázt, hogy a katholicus papságnak túlnyomó nagy része a rendelet kibocsátása óta a mai napig változatlanul egy és ugyanzon alapon kW. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Változatlanul állította és állítja, hogy az anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatása más felekezeti papság részére hitelvi akadályokba ütközik. Vajay István: Úgy van! (Halljuk! Halljuk !) Bujanovics Sándor: Az igen t. minister úr rosszul volt informálva s örömmel üdvözlöm a jobban informált ministert, a ki helyre akarja állítani a vallásos békét, de nem azon az úton, a melyet a rendelet jelöl meg, hanem más általa contemplált módon. A kérdés csak az: vájjon ezen a módon a békét elérni lehet-e és hogy az a czélt biztosítandja-e"? Nem habozom kijelenteni egyéni meggyőződésemet, mely abban áll, hogy én a leghelyesebb megoldásnak a törvény módosítását tartanám; (Helyeslés.) nem habozom kijelenteni azt sem, hogy a törvény olynemű módosításába, a mely a szülők jogát gyermekeik vallása iránt fentartja s csak azon esetre nézve tartalmazna törvényes intézkedést, ha a szülők közt megegyezés létre nem jött, megnyugodnám, inert ezt tartom a szabadságnak és ^zabadelvűségnek leginkább megfelelőnek. (Helyeslés.) Hisz hogy a törvény ellen vétkeztek, hogy a törvény meg nem tartatott, ennek oka, mint kimutattam, nem a papság utánjárásában, hanem a szülők akaratában rejlik, a kik szülői jogukat a törvény felett állónak tartották és ha én ezt tartom a leghelyesebb megoldásnak, teszem ezt ismét a béke, a testvéri egyetértés fentartása érdekében, mert én nem kívánok praerogativát egy egyháznak sem és így a katholicus egyháznak sem s szívesen hozzájárulok mindahhoz, a mi akár világi, akár egyházi közegeknek illetéktelen befolyását a szülők akaratának nyilvánulására megszüntetné. Ez egyéni meggyőződésem, a melyet teljes nyíltsággal előadtam. A magam részéről azonban teljes készséggel elismerem, hogy az 1868 iki törvényben protetans polgártársaink sarkalatos jogaiknak biztosítását s jogaik védelmét látják s én távol állok attól, hogy oly módon kívánjam helyreállítani a békét, a mely talán még nagyobb zavarokat, még nagyobb nyugtalanságot szülne nem katholicus polgártársaink kebelében. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Ln a békét, a testvéri egyetértést, mely Magyarországon mindig virágzott, akarom