Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

58. ors/.ftgos illés 1892. lUííjns 28 án, hétfőn. 301 fentartani és biztosítani (Helyeslés.) s engem éltet az a remény, hogy nyugodt időben, higgadt viszonyok között, komoly megfontolással sikerülni fog a kérdést minden felekezet hozzájárulásával az általam óhajtott módon megoldani. (Helyeslés.) Addig is azonban indítványt nem teszek, mert a mint mondottam, a törvény alkotásánál nemcsak az az irányadó, hogy mi a helyes, hanem az is, hogy alkalmas-e az időpont és a viszonyok a törvény megalkotására? A törvény tehát, azt hiszem, fenn fog maradni s a t. minister úr keresi a módot, hogy a törvényt végrehajtsa. E módot megtalálni vélte abban, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek anyakönyvezését a polgári hatóságok közegeire ruházza. Teljes készséggel elismerem, hogy ezzel a rendeletnek leglényegesebb, legsarkalatosabb, a hitelveket sértő része el van enyésztetve. A kérdés csak az: vájjon ily módon nem fognak-e újabb és nagyobb és nagyobb akadályok felmerülni; vájjon a »medicina« nem lesz-e »peior morbo« ; vájjon megfelel-e ez minden tekintetben a czélnak? De a javaslatnak részletei nem fekszenek előttünk s így azokat nem ismerem s azért ezen javaslattal szemben fenn kell tartanom elhatározásom teljes szabadságát. (Helyeslés bal felöl.) Az anyakönyveknek általában minden vallásra nézve polgári közegek általi vezetése egyéni nézetem szerint is a leghelyesebb és legradicalisabb módja a törvény végrehajtásának. Ez ellen nem lehet kifogást tenni vallási vagy politikai szempontból. Ha és a. mennyiben az államnak arra szüksége van ; ha, és a mennyiben erre a t. közoktatásügyi minister a szükséges költséggel rendelkezik: ám tegye ezt meg. Ez akadályokba ütközni nem fog. Tartok azonban attól, hogy a kettős anyakönyvezés mellett a vegyes házasságokra vonatkozó külön polgári, a nem vegyes házasságokra külön egyházi anyakönyveknek vezetésében oly compiicatiók és nehézségek fognak támadni, a melyek a kérdést előbbre vinni és a békét biztosítani nem fogják. De, mint mondám, a t. minister úrnak csak ideáját ismerjük, de nem ismerjük a tervét részleteiben s azért ehhez nem szólok, hanem fentartom magamnak a szabadságot az elhatározás tekintetében. Mielőtt elhagynám a kérdést, legyen szabad a múlt ülésben fölszólalt Száaz Károly t. képviselőtársamnak röviden válaszolnom. (Halljuk! Halljuk!) 0 bizonyos nyomatékkal óva intett minket attól, hogy ne dogmatisáljunk. Nem tudom, kinek szólt. Távol áll tőlünk, hogy mi dogmatikai kérdések felett bocsátkozzunk vitatkozásba. Valószínű, hogy a minister urat értette, a ki hitelvi akadályok létezését constatálja. (Derültség bal felöl.) A t. képviselőtársam az 1868: LIII. tcz. fentartását a szabadelvüség követelményének tartja és a szabadelvíiség szempontiából bírálja el e kérdést. Megvallom, a szabadelvíiség fogalmát mindenki construálja magának úgy, a mint akarja. Én értem és tudom azt, hogy ezen törvényt védeni lehet a protestánsok jogainak és e jogoknak biztosítása szempontjából; de én nem tudom védeni, nem tudom fentartani a szabadelvüség szempontjából. Ez a szabadelvíiség azon neme, a melyet önök követnek s a mely in usum delphini, mindenképen magyarázható. Hivatkozott a t. képviselőtársam arra is, hogy nem szabad az országban semmi külhatalomnak befolyást engedni. Katholicus ember létemre aláírom és elfogadom ezt. (Helyeslés bal felöl) Nem is akarunk mi illetéktelen befolyást engedni a mi egyházunk fejének bármi néven nevezendő politikai kérdésben. Engedje meg azonban nekünk a t. képviselő űr, hogy a hitelvi kérdésekben mi elismerjük az ő tekintélyét és ezt bolygatni ne engedjük. (Helyeslés bal felöl.) Ha annyira tiltakozik a t. képviselő úr a separatisticus tendent^ák, az »állam az államban«-féle testűleteknek létezése ellen, ú^y nagyon furcsáknak hangzottak előttem az ő szavai, a ki a törvény végrehajtásától tette függővé még az uniót is Erdélylyel; a ki úgy tüntette fel ezen uniót, nem mint egy egyesülését az országrészeknek, hanem mint egy szövetséget, a melyet egyenjogú factorok feltételesen kötnek. Ezeket megjegyezve, nem kívánom a t. ház türelmét továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Van azonban még két kérdés,amelyben 1 nyilatkozni kívánok. (Halljuk!) Az egyik a ka! tholicus autonómiának kérdése. Foglalkoztak ezzel már előttem szólott t. képviselőtársaim, Sághy Gyula és Győrffy Gyula. Én is kívánok ezzel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A kaíholicus autonómia létesítésének ügye a boldogult báró Eötvös József cultusminister által összehívott előkészítő congressus tanácskozásainak befejezése óta teljesen megfeneklett. Ez az előkészítő congressus készített egy javaslatot, mely javaslat ott van valahol a cultusministerium irattárában. Majdnem 20 év folyt le a nélkül, hogy a javaslatra bárminő választ kaptunk volna; a nélkül, hogy az ügy csak egy lépéssel is előre haladt volna. Ez a javaslat lehet helytelen, lehet hiányos; de úgy annak az illetékes testületnek a tekintélye, mely a javaslatot létrehozta, mint az országban lakó katholicusok érdeke megkövetelheti azt, hogy a javaslatra válasz adassék, (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) hogy kijelöltessenek azok a pontok, a melyek hiányosaknak, helyteleneknek bizonyultak. Meg vagyok győződve róla, hogy ha ezek kijelöltetnek; ha az » ' testűlet, mely hívatva lesz ezeknek megáUapítá-