Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-58
58. országos ülés 1893. május 23-án, hétfőn. 299 volt, nagy vívmányt és nagy haladást látna abban, ha csak a reeepíio, mint olyan is törvényileg kimondatnék. Ha tekintetbe veszszük, mily nagy súlyt fektetett a kormány a múlt évben arra, hogy a közigazgatás államosítása legalább mint olyan, törvényileg kimondva és biztosítva legyen: akkor ezen óhaj sem fog kicsinyesnek feltűnni. Egy szóval, t. ház, nem ismerek szempontot, a mely ellene szólana annak, hogy a bevett felekezetek jogszervezetéből eddigelé kizárt zsidóvallás abba fel ne vétessék. De igenis kardoskodik mellette a közérdek, a méltányosságnak a magyar nemzet élénk jogérzete által mindig meghallgatott szózata. Á modern magyar állam a szabadelvűségben birja megrendíthetlen alapját. De e fundamentumának az állam még tartozik valamivel és e tartozás lerovásának kezdete volna épen a zsidódelekezet befogadása a bevett vallások családjába. (Helyeslés.) Nem, t. ház. a zí-idó-felekezet nem kívánja, mint némelyek talán hiszik, más felekezet híveit a maga kebelébe vonni, a zsidó vallás exclusiv jellege és természete ezen feltevés ellen tiltakozik. A mit kíván, az csak az igazságosságnak, a közszabadságnak a követelménye; csak azt kívánja, hogy azon liheralismus, mely 25 év óta e hazának oly csodás felvirágzását segítette elő, az állam és egyház közötti viszony terén is nyilvánítsa jótékony hatását: és mert ezt szívem mélyéből óhajtom, elfogadom a budgetet és azzal együtt Irányi Dániel képviselő úrnak határozati javaslatát. (Helyeslés és éljenzés.) Szederkényi Nándor jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon részletes és beható közjogi és egyházpolitikai fejtegetések után, melyek az állam és egyház közti viszonyra es ebből kifolyólag az elkeresztelési rendeletre nézve itt e házban, a múlt ülésben Sághy Gyula és Győrffy Gyula t. képviselőtársaim által, a mai ülésben pedig Neumann Ármin t. képviselőtársam által előadattak, nem látom sem szükségét annak, sem nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy elméleti fejtegetésekbe bocsátkozzam. (Halljuk i Halljuk !) Én menten minden elmélettől, gyakorlati szempontból kívánom előadni nézeteimet, úgy az elkeresztelési rendelet, mint a közvéleményt,különösen a katholicusktzvéleményt érdeklő egyéb kérdések fölött is. Minden félreértés kikerülése végett és ma már nem szokatlan gyanúsításnak előzetes elhárítása szempontjából kijelentem, hogy engem és meggyőződésemet semmi afféle ígéret, vagy nyilatkozat, mint a minőre t. képviselőtársam, Irányi Dániel czélzott, nem köt. Soha, sem a mostam képviselőválasztást megelőzőleg, sem a múltban hosszú parlamenti pályám alatt választóim összessége vagy választóim egy része által ilyféle titkos ígéret megadása nem követeltetett. En soha ilyféle ígéretet nem tettem és hozzáteszem, hogy nem nyilvános, titkos úton adott, vagy kért ígéret árán a mandátumot soha el sem fogadtam volna. (Élénk helyeslés bal felől.) Egyetértek azokban, a miket Irányi Dániel t. képviselőtársam a nyilvánosság kizárásával kért vagy adott ígéreteknek a parlamenti rendszer természetével való ellentétessége felett elmondott:. Egyetértek vele tökéletesen és osztozom azokban. De van egy más nyilatkozat, van a parlamenti rendszerből kifolyólag egy ígéret, a melyet tettem, úgy én. mint tettek mások is és ez az, a midőn a képviselő a választást megelőzőleg a választók összesége előtt előadja azon politikai irányt, a melyet megválasztatása esetén követni akar, nyilatkozik az egyes actualis kérdésekről. Ilynemű ígéreteket és nyilatkozatot én is tettem, de ez egyrészt a parlamenti rendszernek a feltétele, (Ig^z! Úgy van! bal felől) mert ez nyújtja az alapot arra, hogy a választók, a kik egyetértenek a jelölt nézeteivel, körülötte .tömörüljenek ; de másrészt ily ígéret megtartását a politikai tisztesség hozza magával. (Élénk helyeslés bal felől.) Ily értelemben nyilatkoztam az elkeresztelési rendeletről, nem ugyan a mostani választások előtt, de rögtön a rendeletnek kibocsátása után 1890-ben. Akkor, amidőn a jelenlegi kormány megalakult és a midőn a jelenlegi kormánynyal szemben politikai magamtartását választóim előtt, ki mindenkor keresem és nagyrabecsülöm a válaszokkal való érintkezést, kifejtettem. Akkori nézetemet ismétlem ma is és ez az : én az elkeresztelési ügyben kibocsátott rendeletet, mint a mely büntetőjogi határozmányaiban túlmegy a törvényen, helytelennek; mint a mely a katholicus papságot oly cselekményre akarja kényszeríteni, mely hitelveivel meg nem egyezik, végrehajtatlannak; minta mely alkalmas a vallási béke megzavarására és cnlturharcz felidézésére, czélszerűtlennek és hatályon kívül helyezendőnek tartottam akkor is és tartom ma is és a kérdésnek oly módon való szabályozását sürgettem és sürgetem, mely mellett egy egyház felekezet papsága, tehát a katholicus papság se kényszeríttessék hitelveinek meg nem felelő cselekményekre. (Helyeslés bal felöl.) Ez volt az én nézetem 1890-ben és ez változatlanul ma is. Ésha a t. cultusminister úr hivatkozik arra, hogy a dolgok fejleményei neki elégtételííl szolgálnak, mert ma már nem a rendelet, hanem a törvény megváltoztatása ellen irányúi a kttzde lem; ha ez így áll: én tőle ezt az elégtételt nem irigylem. De a magam részéről constatálom — 38*
